a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>26<

Alina Croxx

Másnap reggel nyolckor már talpon voltam és a reggelit intéztem. Ha mázlim van, és ha Shawn ízlése sem változott, akkor még mindig szereti a gofrit. Nem sokszor készítettem ilyet, ugyanis Zack-nek sosem volt a kedvenc süteménye.

De most, hogy itt van Shawn, ideje, hogy elkészítsek néhányat.

— Jó reggelt — ismerős, férfias, rekedtes hang szólalt meg a hátam mögül.

A hang kissé hirtelen jött, ami miatt megugrottam. Lassan fordultam hátra, majd amikor megpillantottam nyúzott képét, felnevettem.

— Kényelmetlen volt az ágy? — kérdeztem tőle nevetve.

— Kissé üres volt. Nem volt kit átöleljek.

Jól hallottam? Most flörtölni próbált?

— Úgy látom, a csajozós dumádat sikerült a legtökéletesebbre fejlesztened az elmúlt tíz év alatt - kuncogtam, majd kivettem a gofrisütőből a második adag süteményt is.

— Ha... nem mentél el volna, akkor nem sikerült volna — felelte szárazon, engem pedig elkapott a bűntudat.

— Szólsz Blanche-nak? — kérdésemre csupán bólintott.

Nemrég kelt fel Daphney és tudtam vele beszélni erről az egészről. Elmondtam neki, hogy Shawn itt lesz még másfél hétig, és ameddig nálunk tartózkodik, addig a második nevét fogom használni. Ugyan kicsit meglepődött a kijelentésemen, ám elfogadta azt.

Pár perc elteltével mindketten az asztalnál ültek, s izgatottan várták a reggelit.

— Shawn bácsi, én leszek az első — nyafogott Daphney, majd Shawnra mordult.

— Nem igaz. Anyukád igenis nekem adja az első falatot — nevetett fel a fiú, majd viszonozta lányom arckifejezését.

Az összes gofrit egy tálcára helyeztem, majd mosolyogva léptem az ebédlőbe. A két 'gyerek' még mindig azon veszekedett, hogy kié legyen az első gofri.

A tálcát az asztalra helyeztem, majd gyorsan a tányéromra pakoltam két süteményt.

— Anya! Ez nem ér! — nevetett fel Daphney.

— Egyet kell értenem Blanche-val; ez így nagyon nem lesz jó — ingatta meg fejét Shawn, majd egy gofrit helyezett a tányérjára. Ezt követte még egy, azt pedig még egy...

Miután mindenki jól lakott, összeszedtem a koszos tányérokat, s a pultra helyeztem.

Már épp pakoltam volna tovább, de egy kéz megakadályozott ebben.

Hosszú, forró ujjai gyengéden tapadtak derekamra, érintése szinte megégette érzékeny bőrömet.

Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam azt.

Csak nyugalom...

— Ally — mormogta fülembe.

Kiegyenesedtem, emiatt pedig szorosan Shawnhoz tapadtam. Perzselő lehelete miatt azonnal lángba borult a fülem, ezzel együtt minden egyes porcikám is.

— Mit... Mit csinálsz? — makogtam erőtlenül.

Ujjai fentebb vándoroltak, s megállapodott a hasamnál. Hüvelyk ujját végighúzta a fedetlen területen, ami miatt görcsbe rándult a gyomrom.

— Most visszakapod! — suttogta fülembe.

A kezébe kapott, majd bevitt a nappaliba. Esélyem sem volt kapálózni, ugyanis lefogta a kezemet. Hangos nevetés tört fel a torkomból, amikor elkezdte csikizni a hasamat. Magatehetetlenül vergődtem alatta, őt pedig nem érdekelte, hogy megadtam magam.

Sőt, még segítséget is hívott magának. Daphney nevetve csikizte a nyakam, a talpam, s ott, ahol elérte, Shawn pedig csak nevetett rajtunk.

Fölém kerekedve nevetett, ujjai pedig még mindig elkalandoztak az érzékenyebb területekre.

Amióta Zack lebetegedett, nem nevettem ennyit. Sőt, amióta Washingtonban élünk, nem nevettem soha, úgy istenigazából.

Shawnnak pedig sikerült megnevettettnie. Oh, de még mennyire!

Amikor már mindhárman kifáradtunk, egyszerűen csak hátradőltünk. Shawn karja közé paszírozott minket, védelmezően ölelte át a hasamat. Közöttünk pedig Daphney feküdt. Fejét Shawn hasán pihentette, kezével pedig az enyémet markolászta.

Hangosan szuszogott, ám ajkán ott bujkált a vigyor.

Ezzel pedig nem volt egyedül.

Shawn is mosolyogva kapkodott a levegő után. Testéből áradt a hő, ami miatt az én testem is kezdett felhevűlni.

A kanapén feküdt Daphney, az okos, vidám, cserfes lány; mellette pihentem én, az anya, aki tíz éven keresztül megpróbálta úgy nevelni egy szem gyermekét, hogy az illemtudó, bájos, kedvelhető legyen, alattuk pedig az apa fekszik, azaz Shawn, aki a világ legtökéletesebb embere, férfija, családapja.

Az viszont kár, hogy Shawnnak eddig fel sem tűntek a hasonlóságok, na meg az, hogy a kislány nagyjából akkor fogant meg, amikor nekünk romantikus randevúnk volt a tetőtéren.