a látszat néha csal |shawn mendes|befejezett|

>9<

A mai nap is szokásosan telt. Az iskolában Shawn próbálta befűzni Alinát, délután pedig találkozott Daphney-al. Alina még mindig furának tartja azt, hogy a srác még mindig nem ismerte fel őt, sőt, még gyanakodni sem gyanakodik. Azt viszont egyre jobban furcsállja, hogy Shawn néha sokáig bámulja őt. A bámulás kifejezés nem arra utal, hogy a srác tekintete véletlenül elidőzik néhány másodpercig formás lábán és telt keblén, hanem arra, hogy teljesen elbambul, s a lány arcát vizslatja. Úgy néz ki, mintha teljesen elkábulna, s csak egy hangos ordítással lehet őt felébreszteni az álmodozás rózsaszín gondolatai közül.

A srác néha teljesen megfeledkezik magáról. Kissé fura gondolatai vannak, amelyek teljesen eltérnek a megszokottól. Más lányok esetében inkább az a kép jelenik meg lelki szemei előtt, amelyen épp megszabadítja a kiszemeltet a felesleges ruhadaraboktól. Daphney esetében viszont teljesen más gondolatok keringenek a fejében. Olyanokra gondol, mint például a gyerekvállalás, vagy épp a házasság. Elképzelte a lányt hófehér, kissé habos-babos ruhában, ahogy ütemre lépked felé egy templomi szertartáson.

Ismét megrázta a fejét, nagyokat pislogott, s közben megpróbált visszatérni a jelenbe. Mélyet sóhajtott, fejében pedig ismét levezette a ma estére tervezett események pontos menetrendét.

Gitár: a helyén. Piknikes kosár: a gitár mellett. A dal: napok óta ezt gyakorolja, ha álmából keltenék fel, akkor is tudná. Daphney vajon igent mond? Most már csak erre a kérdésre kell választ kapnia.

Este nyolc volt, az ég kezdte felvenni a szürkébbik kinézetét. Az emberek is kezdtek behúzódni saját kis vackaikba, csupán Shawn száguldott végig a már kihalt utcán, s megállt Alina lakásuk előtt. Ally már várta őt, hisz ma az orrára kötötte az iskolában, hogy szóljon a nővérének arról, hogy este nyolc felé el fogja őt vinni magával. Shawn kijelentése meglepte őt. Túlzottan is.

- Szia Daph - mosolyodott el a srác miután magához húzta a lányt, hogy homlokára egy puszit nyomhasson.

- Szia Shawn. Még mindig nem szeretnéd elmondani, hogy hová is megyünk? - kérdezte a lány, s felült a srác motorjára.

- Nem áll szándékomban - nevetett fel, s Alina kezébe nyomta a sisakot. - Felkészültél? Rázós utunk lesz.

- Most emiatt rettegnem kéne? - vonta fel szemöldökét.

Shawn csupán megrántotta a vállát, s felült Alina elé. Lábát a helyére helyezte, kezével pedig begyújtotta a motort.

Alina keze szorosan tapadt a srác hasára. A fiú bőre lángolt, szinte már perzselte vékonyka ujjait. Mellkasát Shawn hátának döntötte, s magába szívta mámorítóan édes illatát. Férfi parfüm volt, nem is akármilyen. A márkásabbik féle volt, ám azt nem tudta megállapítani, hogy milyen fajta.

Sikeresen kizárta a külvilágot, benne minden élő és élettelen dologgal, s csak a fiúra öszpontosított, akit most épp átölelt.

Heves bizsergést érzett a gyomrában, ahol egy csomó épp növekedésben volt. Nem tudta, hogy mit fog hozni az este, sőt még gondolni sem akart rá. Egyszerűen hagyta, hogy minden történjen úgy, ahogy annak történnie kellene.

A jármű hirtelen elindult, hamarosan pedig már az utcán száguldottak. Hűvös szél járta át Alina testét, ami miatt kissé megborzongott. Ám minden egyes hideg dolgot elfeledtetett vele az, hogy most élete egyik legmeghatarozóbb személyével ülnek egy motron, s ki tudja, hogy hova haladnak. Akármi is Shawn terve, biztos, hogy rendesen kidolgozta azt. Pontban fél kilenckor értek egy óriási tömbházhoz, amelybe be is mentek.

Hosszú, kissé rozoga lépcsősorok vezettek a célig, azaz a tetőtérre. Óriási hely volt, be lehetett látni a fél várost. Shawn megragadta Alina kezét, s elkezdte húzni a leterített pokróc felé. Miután odaértek, leültek a pokrócra, Shawn pedig kifelé pakolta a vacsorának szánt ételt. Azaz a kínait a közeli étteremből.

- Kreatív vagy - nevetett fel a lány, majd nekidőlt a falnak, lábait keresztbe tette, s úgy kezdte csipegetni a rizset.

- Sokan mondták már - nevetett fel a fiú, s leült Alina mellé.

- Amúgy, nagyon tetszik. Köszönöm, hogy elhoztál ide - mosolyodott a fiúra.

- És ez még csak a kezdet.

Alina tekintete elidőzött a kilátason. Ugyan a városuk nem volt olyan kicsi, mégis ebből a parányi tömbházból messzire el tudott látni. Látta a házukat, az iskolát, a fontosabb épületeket is.

Biztos valamiféle titkos helynek számított ez a tetőtér, hisz minden olyan csendes és békés. Senki sem zavarhatta itt, sőt még térerő sem volt.

Miután elfogyasztották az ételt, beszélgetni kezdtek mindenféle jelentéktéktelennek tűnő fontosabb dolgon. Annyira elszaladt az idő, hogy észre sem vették, hogy már besötétedett. Shawn felkapcsolt egy lámpát, ezzel láthatóvá tette a földön fekvő dolgokat.

- Ideje mennünk, nem? - kérdezte a lány, s közben belenézett a szemeibe.

- Várj! Még mutatni szeretnék valamit.

Ezzel felállt helyéről, s elment az egyik sarokhoz, ahol elrejtette gitárját. Visszament Alina mellé, lehúzta a bőrből készült tok cipzárját, majd kivette a hangszert. Elvette a kis dobozkából pengetőjét, majd visszaült Alina mellé. Lepengette az első akkordokat, majd elkezdett énekelni.

S, hogy milyen volt a hangja? Fantasztikus. Férfias. Kissé erős, de nem erőltetett.

Tekintetét a lányéba fúrta, s csak a csillogó barna szempárra figyelt.

Oh, Istenem, érzem a levegőben

Telefon drót sistereg felettünk mint egy csapda

Édes, tűzben égek, érzem mindenhol

Semmi sem ijeszt meg többé

Énekelte fel a nyár egyik sikerszámának refrénjét. Alina ámulattal bámulta a srácot, sosem sejtette, hogy a fiúnak ilyen jó hangja van.

- Ez... ez... ez elképesztő volt - makogta még mindig a sokk hatás alatt.

- Nem, Daph, te vagy az elképesztő - felelte a fiú, majd ajkát a lány ajkára nyomta.

S, hogy mi volt a különös ebben a csókban? Talán az, hogy Alina visszacsókolt. Vagy pedig az, hogy mindketten élvezték.