Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

Egy

A nap fényesen sütött. Egy óriási napraforgómezőn szaladtam. Boldog voltam. Apám nevetve kergetett, majd mindketten lefeküdtünk a réten a puha gyepre, és bámultunk fölfelé. Imádtam ezeket az időket.

Anyukám hazahívott minket. Ettünk, aztán a szüleim elmentek dolgozni, én pedig a bátyámmal maradtam otthon. Zayn szinte rám sem bagózik sosem. Most is éppen a haverjaival hülyéskedett, meg pár lánnyal. Én inkább kiültem a ház elé és bámultam az eget. Bár ezt hamar meguntam, és újra kiszaladtam a napraforgó mezőre. Egyedül nem szabad lett volna oda mennem, de jelen esetben nem érdekelt. Futásnak eredtem. A legszabadabb érzés a világon az, ha nincs senki, aki megállítson abban, hogy azt csináljam, amit szeretek.

***

Lassan leszállt az este, nekem pedig haza kellett mennem. Néztem még kicsit a csillagokat, de aztán felálltam és a ház felé vettem az irányt. A bátyám barátai épp leléptek. Ezek szerint a szüleink nemsokára itthon vannak. Jobb lesz, ha sietek.

A házban felmentem az emeletre, majd lefeküdtem az ágyamra. Itt következett volna az a rész, hogy a szüleim leszidnak, és arról beszélnek, hogy egy 12 évesnek mit szabad tennie, de ez nem történt meg, mivel szólt az ébresztőm és visszatértem a valóságba.

8:00. 8:50-re a hangárban kell lennem. Remélhetőleg ma reggel nem engem pécéznek ki a katonák. Bár volt ez bármikor máshogy?

3 nő van összesen az Első Rendben: Phasma, egy irányító tiszt, és én - LP - 2148. És ezek közül vagyok az egyetlen „könnyű" célpont. Apám tudja, mi történik, viszont neki fontosabb a hatalom, mint én. Azon szerencsés rohamosztagosok közé tartozom, akik emlékeznek a múltjukra. Mondjuk örülnék, ha nem így lenne. A családomra emlékezni nem a legjobb dolog.

Minden esetre gyorsan felöltöztem, és lementem a hangárba eligazításra. Phasma már várt minket. Egy intéssel üdvözölt, majd lassan mindenki megérkezett, és elkezdődött az eligazítás. Ma reggel az Alsakanra megyünk. A szülőbolygómra. Hurrá. Biztos apám ötlete volt lerohanni azt a bolygót is. Mint ha neki nem jelente semmit. Mondjuk anyám halála után a családunk szétesett. A bátyám az Arany rendszerben dolgozik, nem is látjuk egymást. Nem mintha annyira hiányozna. De azért a bátyám.

- LP - 2148! Elhiszem, hogy érdekesebb az előtted ülőnek az azonosítója, de díjaznám, ha idefigyelnél legalább akkor, mikor a terv rád eső részét ismertetem. - szólt fennhangon Phasma. Az egész terem egyszerre nevetett fel, rajtam kívül. Én gyorsan felé fordítottam a fejem, és zavarodottan bólintottam egyet. Phasma egy szúrós tekintettel viszonozta, majd folytatta mondandóját. Jah...azt hiszem, tényleg koncentrálnom kellene a tervre. Ismerem a szülő bolygómat. Azt az egy városkát, amit a központnak neveznek. És a szántóföldek rengetegét. A szabályos elrendezésüket. Viszont nem tudom, az Első Rend hol és mit akar csinálni, szóval lehet jobb lenne megtudnom.

Az eligazítás még nagyjából egy fél óráig tartott, és sikerült odafigyelnem, és megértenem a tervet. A várost rohanjuk le először. Logikus, viszont a bolygó nagy része nem tartózkodik nappal a városban, hanem kint dolgoznak a szántóföldjeiken.

- Valakinek bármi javaslata, esetleg kérdése? - fordult főleg felém Phasma.

- Igen. Azt javasolnám, hogy este szálljunk le a bolygón. Nappal mindenki a földjén dolgozik, így szinte senki nem lesz a városban, csak...

- LP - 2187, szerintem a feletteseink tudják, hogy mi a legalkalmasabb időpont a bolygó bevételére, - újabb nevetés - úgyhogy kérlek ne kérdőjelezd meg feletteseink döntéshozó képességét. Bármi más?

- Nincs. - hajtottam le a fejem. Egyszer hallgatnának meg...

Az eligazítás után odajött hozzám Phasma. Megveregette a vállam, majd a fülembe súgott.