Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

II/2.

Mikor kiszálltunk, arcon csapott a hideg. Meglepő módon a múltkorival ellentétben hó borította a tájat, méghozzá nem is kevés. Amikor kiszálltunk, térdig eltűntem benne. Persze rögtön rám is olvadt, és kezdtem vacogni. Ren láthatóan nem is érezte a hideget, plusz még a dzsekijét is levette, és rám terítette. A ruhadarab kétszer akkora volt, mint én magam, és még páncélban is könnyen belefértem.
- Köszönöm. - néztem Renre.
A szeme olyan hidegséget tükrözött, amitől azt éreztem, hogy még pár fokkal hidegebb lett. Elindult a hóban előre, én pedig lassan és nehezen, de követtem. Neki könnyű dolga volt; a hó a lábszára közepéig ha ért.
- Csodálkozom, hogy fázol. - szólalt meg hirtelen.
- Hát, azt nézve, hogy hideg van...
- Mínusz 11°C van csak, nincs hideg.
- NINCS HIDEG? Komolyan??
- Szivacsos páncélban nincs. Ja és ajánlanám a melegítő rendszert, ha fázol.
- Micsoda? Van olyan?
- Igen. Nem tudtad?
Megráztam a fejem.
- Néha meglepődök rajtad. - nevetett fel.
- Én is rajtad. Szinte mindig. - tettem hozzá, bár inkább csak magamban.
Erre nem is kaptam választ. Nagyjából egy fél óra séta után kezdett elegem lenni. Megtaláltam a páncélomon a melegítő rendszert, viszont nem segített sokat. Lehet Rennek van igaza, és csak én fázom...
- Messze van még? - kérdeztem.
Ren egyszer csak megállt a semmi közepén, és nekem is intett, hogy tegyek így.
- Mi az?
- Shhh...érzed ezt?
- Mégis mit kellene? - aztán hirtelen ott volt...zavar az erőben...valami...furcsa. - M-mi ez?
- Nem tudom. - Ren először csak lecsatolta az övéről a kardját, de aztán aktiválta is. Az érzés egyre inkább erősödött, így én is kezembe vettem a pengét.
Egyszer csak megjelent egy nagyobb hajó, egy összetéveszthetetlen Ellenálló szimbólummal az oldalán.
- A francba is! Már megint ezek!
- Jah...mégis gondoltak rá, hogy visszajövünk...
- Maradj csendben, és fuss! Maradj mellettem!
Miután rájött, hogy nem futhatok sokat, inkább fogott, és felkapott az ölébe, majd úgy futott velem az erdő felé. Nem sokkal később egy osztagnyi rohamosztagos is megjelent, és tűzpárbajba keveredtek a hajóval. Aztán két ember, a társai fedezékében elkezdett felénk futni. Rent hirtelen karon lőtték, aki így majdnem elejtett. Gyorsan letett, majd aktiválta a kardját, és fél perccel később már mindkét Ellenálló holtan feküdt a földön.
Aztán ismét felkapott, és futott tovább. Pár száz méterrel később letett egy fa tövébe, majd ő is leült mellém. Hallottam még a maszkján keresztül is, hogy kapkodja a levegőt.
- Jól vagy? - kérdeztem aztán egy kicsivel később.
- Ahha. Csak...meglőttek.
- Megnézhetem?
Bólintott egyet. Elég volt egy pillantást vetnem a karjára, és láttam, hogy nagy a baj. A sebe nagyon vérzett.
Megfogtam a pólója szélét, hogy tépjek belőle egy darabot a seb elkötésére.
- Szabad?
- Nyugodtan. Sokáig bírom, de nem akarok összeesni.
Bólintottam egyet, majd egy határozott mozdulattal letéptem egy nagyobb darabot a pólójából.
Rákötöttem a sebe köré, majd jól megszorítottam. Erre felszisszent, de semmi mást nem reagált. Mikor végeztem a kötéssel, felállt és mentünk is tovább. Semmi kedvem nem volt még egy csomót sétálni, de nem volt túl sok választásom.
- Megérkeztünk. - szólalt meg a semmi közepén Ren.
Nemsokára néhány rohamosztagos jött visszafelé a bázisra.
- Uram...ezt találtuk. - nyomott az egyik Ren kezébe egy papírt.
A papíron az én arcom virított, alatta egy elég busás vérdíjjal, és egy Ellenálló szimbólummal.
A kép alatt ennyi szöveg állt: "Leah Pryde. Kizárólag élve."
Ren bosszúsan horkantott egyet, majd összetépte a papírt és eldobta.
- Maradt élő személy a hajón?
- Tudtommal nem, uram.
- Kutassák át a hajót. És tudják meg, mennyi került ki ebből galaxisszerte.
A katona és a társai is szalutáltak, majd visszaindultak a hajó felé.
- Tudod, ha van valaki azon a hajón...kinyírja őket.
- Tisztában vagyok vele. Ami most fontosabb, hogy vérdíjat tűztek a fejedre, méghozzá nem is keveset. És élve akarnak. Ami nem jelenthet túl sok jót. Plusz, most már nem csak az Ellenállók fognak rád vadászni. Hanem az összes létező fejvadász és bérgyilkos is. Nem tudom, mit akarhatnak, de mindent bevetnek miatta.
- Uram - ért mellénk a rohamosztagos ismét - ő volt már csak a hajón. Maga előtt tölt egy velem nagyjából egyidős lányt. Mikor felemelte a fejét, élesen hasított belém a felismerés.
- Rey? - néztem rá döbbenten.
- Hello Leah.
- Ismered? - kérdezte Ren.
- Igen...féltestvérek vagyunk.
- Van testvéred? Vigyék a börtönblokkba. - szólt most a katonához.
- Sokáig én sem tudtam, de igen. Ő is...Pryde.
- Tényleg? Apád tele van meglepetésekkel...
- Nekem mondod?
Beléptünk a bázis ajtaján, így végre nem vacogtam.
- Kösz a dzsekit. - nyomtam a kezébe a jó puha anyagot.
- Nincs mit. Na szóval. Itt a bázison nem ismerek sok embert, sem a helyet. Fogalmam sincs, mi merre van, szóval ha kérhetem, maradjunk együtt.
- Rendben. Egyébként...egy kérdés. Te megbízol Hux tábornokban?
- Soha nem tennék ilyet. Hux és a bizalom...ég és föld. Főleg azok után, amit veled akart tenni.
- Akkor jó. Nem hiszem, hogy...azok után a szemébe tudnék nézni.
- Nem is kell. Azt hiszem, hogy többet nem kell a közelében lenned. Mert vagy apád vagy én távol fogunk tartani tőle. Ha mégsem, nyugodtan fojtsd meg. Megérdemli.
- Hát, megfojtani azért nem fogom, de remélem legközelebb nem fagyok le úgy...
- Azon majd dolgozunk. Na de most. Merre kellene mennünk? - nézett szét. Hirtelen egy rohamosztagos kocogott mellénk.
- Uram...informátoraink szerint a külső és a Központi Gyűrű tele van a papírral. És nem egy fejvadász kezdett el dolgozni az ügyön. Jelenleg ez a legmagasabb vérdíj, amit kitűztek. És információink szerint legutóbbi helyzetként ezt a bolygót adták meg.
- Köszönöm. Intézkedem.
A katona szalutált, majd eltűnt.
- Ez...nem számítottam erre. A jó hír az az, hogy nyomkövetőt nem raktak rád. Még. Tudom, hogy makacs vagy, Leah, de ezt komolyan kell venned. Nem hagyhatod el a bolygót, a bázist is csak kísérettel, aminek mindig a tagja leszek.
- Rendben. Láttam itt legutóbb pár tavat. Szerinted mennyire lehet hideg?
- Leah! Mégis miről beszéltem az elmúlt 2 percben??
- Azt mondtad, hogy kísérettel elhagyhatom a bázist.
- Indokolt esetben!
- Jó...és az, hogy feltérképezzem a bázist és környékét, nem az?
- De. De van ahol nem csak térdig ér a hó.
- Nem baj.
- És úszni akarsz? Az 5 fokos vízben? Plusz jég van a tetején.
- Nem zavar.
- De engem igen. Mindegy. Ha annyira akarsz, ússz. De jól válaszd ki, miben akarod ezt tenni, mert ha kijössz a vízből szét fogsz fagyni. És inkább maradj a szélén.
- Oké, oké. Nyugalom. Na de...merre van a lakrészünk?
- Tippem szerint erre. - mutatott Ren a fejem fölött lévő táblára. Plusz még ki is nevetett.
- Nagyon vicces. - forgattam meg a szemem.
Elindultunk a táblák szerint kijelölt úton, és elég gyorsan el is jutottunk a szobákhoz. Kylo tudta a szobaszámot, így nem volt gond. De végül kiderült, hogy mégis. Közös szobát kaptunk. Igaz, két zuhanyzó volt hozzá, de így is...furcsa lesz.
A cuccok már az ágyainkon voltak, így minden a helyén volt.
Néhány perccel később bekopogott hozzánk egy orvos. Kylo el volt foglalva, de intett, hogy menjek nyugodtan.
Az orvos kihívott a folyosóra beszélgetni, miközben elindult az egyik irányba.
- Üdvözlöm, Miss Pryde. Először vérvizsgálatot készítünk, aztán ultrahangot majd pedig elkezdünk egy vitamin kúrát. Illetve nemsokára konzultálhat a pszichológusunkkal.
- Pszichológus? Miért?
- Dr. Seth Abrahams javaslatára legalább egy alkalmon részt kell vennie. Ha a pszichológus úgy ítéli meg, többször is.
- Miért?
- Nem tudom. Kérdezze meg maga. Egy biztos. Mindenki a maga épségét akarja. És ezért mindent meg is teszünk.