Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

II/8.

Arra ébredtem, hogy a hajó, amire felhurcoltak, megrázkódott. A földön feküdtem, odaláncolva több helyen is a falhoz. Mikor a velem szemben lévő őr meglátta, hogy ébredezek, eltűnt, gondolom szólni a főnökének, hogy magamhoz tértem. Nem igazán érdekeltek a körülöttem lévő dolgok; még mindig csurom vizes voltam, és a vizes ruhák miatt dideregtem. Hideg volt a bilincs is, amit a kezemre raktak, illetve a hátam mögött a fém fal is. Azt éreztem, hogy minden körülöttem azt ordítja, hogy ,,Leah, fázol!".
Egy kicsivel később aztán megjelent az elrablóim közül az egyik. Felismertem, mivel ő kapta tőlem az első célzott rúgást. Így, hogy én a földön ültem, és nem voltam túl jó állapotban, eléggé ijesztőnek tűnt, amikor fölém tornyosult.
- Látom, elszállt a bátorságod, kislány. - vigyorgott kajánul.
- Hát, tekintve, hogy egyedül egyiküknek sem sikerült engem elkapni, nem hiszem, hogy itt nekem lenne okom félni. - viszonoztam vigyorát. Láttam rajta, hogy egy kicsit visszahőkölt; egyértelműen nem ilyen válaszra számított.
- 3 parsec múlva landolunk az Ellenállás bázisán. Ott aztán kiteszünk, és nem látjuk egymást többet.
- És mégis miért hoztak ide?
- Láttad te a vérdíjat? Annyi kreditből egy új flottát fel lehet építeni.
- Szóval csak a pénz érdekli magukat?
- Nem. Egy jó pont az Ellenállásnál új tábornokánál manapság sokat ér.
Megrázkódott a hajó még egyszer, aztán hallottam, hogy a hajtómű le is állt.
- Na itt vagyunk. Ja és...semmi hülyeséget. Bár itt úgysem tudsz nagyon hová futni.
Eloldozott a faltól, így csak a kezemen maradt bilincs. Kinevettem őket magamban, mert olyan pancserek voltak, hogy nem vették el tőlem a lézerkardomat, ami ott lógott az oldalamon, és arra várt, hogy aktiváljam.
Levezettek a rámpán, majd megálltunk egy kis csapat előtt. A három emberből csak Rey-t ismertem fel és az árulót. Megnéztem a harmadikat jobban magamnak, és rájöttem, hogy találkoztam már vele. Ő volt az, aki rám vigyorgott még a Beyunzon. Ezek szerint tudta...mindenről tudott. És Kylo sem viccelt. Tényleg a fél galaxis engem próbált elkapni.
- Hello, Leah. Téged elég nehéz megtalálni. - szólalt meg Rey.
- Titeket meg lerázni. Mégis mit akartok még mindig? Azt hittem, mikor Poe meghalt, végeztünk egymással.
- Ami azt illeti...ez nem teljesen így van.
- Ezt mégis hogy érted?
- Hello, Leah. - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Megpördültem a saját tengelyem körül, csak azért, hogy szembe találjam magam Poe Dameronnal. Aki méghozzá nagyon is élt és virult. Döbbenten néztem még pár másodpercig, majd az Erő segítségével megragadtam a kardomat, aktiváltam, levágtam magamról a bilincset, majd elkezdtem a kijárat felé futni.
- Maguk nem vették el tőle a fegyverét? - hallottam még Poe hangját utoljára, mielőtt belevetettem magam az esőerdő rengetegébe.
- A francba, de gyors! Hogy csinálja?
- Kylo Ren képezte ki.
- Oh, wow. Ez...sok mindent megmagyaráz.
Hallottam, hogy egyre közelebb kerültek, így megcéloztam egy fát, és az indák segítségével elkezdtem felfelé mászni.
- Most meg mégis hová tűnt?
- Hm...ott mászik...felfelé.
- Ó, hogy az a...
- Utána megyek. Te kövess minket a földön.
Miután Rey elkezdett utánam mászni, megfogtam egy elég hosszú indát, és egyszerűen átlibbentem egyik fáról a másikra.
- Leah...gyere le kérlek. Beszélni szeretnék veled. - szólalt meg Poe a fa alatt.
- Hát kösz, de inkább maradok.
Átugrottam egy másik fára, majd le a földre, és elkezdtem futni tovább az erdő mélye felé. De nem voltam sokáig talpon, mert az egyik Ellenálló, aki üldözőbe vett, egyszer csak rám vetette magát, és leterített a földre. Pár másodperccel később pattant a bilincs a csuklómon, és megfosztott a fegyveremtől is, majd megmotozott, és elvette a kést is, ami az övem belsejében volt rögzítve.
- Látom magának van esze. De még mindig nem elég. - ezzel fogtam, és állon könyököltem. Hátrahőkölt, de még mindig erősen fogott. Egy pár másodperccel később csatlakozott hozzánk Rey is, aki gyorsan kapkodta a levegőt.
- Huh, Leah...te aztán gyors vagy.
- Hát, ha meg akarsz nyerni egy háborút, neked kell gyorsabbnak és erősebbnek lenned.
- Elvetted tőle a fegyverét? - nézett az engem fogva tartó férfira.
- Igen.
- Ha nem tudnám, hogy élve kellek, már hallottak lennétek mindannyian, az élen Dameronnal.
- Melyik Dameronra gondolsz?
- Hogyhogy melyik Dameronra? Mi...
- Én is Dameron vagyok, kislány. - szólalt meg mögöttem az, aki fogva tartott. Meglepően mély hangja volt.
- Egy. Nem vagyok kicsi. 17 vagyok. Kettő...ez komoly?
- Igen. A drága barátod bátyja vagyok.
- De ő sosem említette, hogy lett volna testvére.
- Mert én sem tudtam róla. - szólalt meg mellettem Poe.
- Attól még kicsi vagy, és fiatal, akármit mondasz, vagy akármilyen gyorsan futsz. - vigyorgott rám az idősebb Dameron.
- Egyébként miért vagy csurom víz?
- Mert mielőtt az a rakás féleszű idehurcolt, úsztam.
- A Beyunzon? Ott nem tél van?
- De. De attól még a nagyobb tavak nem fagynak be teljesen.
- Ez komoly? Jeges vízben úsztál? - kérdezte most a fiatalabbik Dameron.
- Igen. Miért, talán baj?
- Ez is a kiképzésed része? Kylot ismerve van ennél rosszabb is.
- Nem. Én akartam.
- És a hajad...mit csináltál vele?
- Levágtam.
- Oké, de miért piros a vége?
- Kylo kardjával tettem. Talán baj?
- Nem, de...
- Majd ha stílustanácsadásra lesz szükségem, szólok.
Erre Poe először csúnyán rám nézett, majd elég furán, amit nem tudtam hová tenni. Aztán elkezdtünk visszafelé menni a bázis felé. Elvezettek egy iroda szerűségbe, aminek a közepén egy asztal állt pár székkel. Leültettek az egyik székre, majd levették rólam a bilincset. Egy kicsit megmozgattam a csuklóm.
- Ha támadni akarsz, gondold meg kétszer.
- Ti pedig motozzatok meg alaposabban legközelebb. - kihúztam a tartalék késem a bakancsomból, és az asztalra dobtam.
- Örömmel. - kacsintott rám Poe bátyja, mire Poe láthatóan ideges lett.
- Beszélhetnénk? - kérdezte a bátyjától. - Odakint.
- Persze.
Átmentek egy másik szobába, és bezárták az ajtót, de még így is lehetett érteni azt, amit beszéltek.
- Szállj le róla. Azért hoztam ide, mert reméltem, hogy visszakaphatom, de te csak rontasz a helyzeten.
- Figyelj. Gyakorlatilag nem a tiéd, szóval...ja és igazad volt. Tényleg szexi, főleg, amikor harcol.
Erre kapott egy akkora pofot, hogy még nekem is fájt.
- Gyere Leah. - fogta meg Poe a felkarom.
- Mégis hová viszel?
- El ettől a baromtól. - nézett a bátyjára.
- Na jó, ebből elég! Komolyan azért hoztál ide, mert azt hiszed, ahogy te fogalmaztál, visszakaphatsz?
- Leah...
- Nem! Hagyj békén! 8 hónap telt el. 8. Átkozott. Hónap. Mialatt én nem játszottam tetszhalottat, vagy tudom is én mi a francot csináltál.
- Leah, én nem...
- Ja és...mi a neved? - néztem Poe bátyjára.
- Michael.
- Michael, Poe, felejtsetek el mindketten.
- Leah...
- Vagy nézettek szembe Kylo Rennel.
- Még mindig ennyire véd?
- Oh, nem csak véd.
- Te...Kylo Rennel? Komolyan? - nézett rám Rey megrökönyödve.
- Miért, talán baj?
- Nem, de...
- Mióta? - kérdezte Poe.
- 6 hónapja.
- De...miért pont ő?
- Mert ő mondjuk ott volt, amikor te nem!- néztem szemrehányóan Poe-ra. Bár ezt lehet nem kellett volna.
- Ja és...a drága kis téglátok halott.
- Mi? Hogy?
- Kylo saját maga nyírta ki.
- Azt hittem az ilyeneket a kivégzőtisztek csinálják.
- Ők is. De nem olyankor, mikor egy perverz állatról van szó, aki ráadásul egész magasra került.
- De...egészen normálisnak tűnt. - szólalt meg Rey.
- Jah, nem téged próbált megerőszakolni. - csúsztak ki a szavak a számon, mielőtt gondolkozhattam volna.