Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

II/7.

*Leah nézete*

Másnap reggel végre kiengedtek a kórházból Keirával együtt. A csöppség egész végig békésen aludt a karjaimban, amíg bebugyolálva végigmentem vele a fél bázison, egészen a szobáig. Jobban nyüzsgött a bázis, mint eddig bármikor. Pár embert bilincsben vezettek rohamosztagosok. Az egyik fogolynak a dzsekije nagyon ismerős volt. Poe-nak is ugyan ilyen dzsekije volt, egy nagy Ellenálló szimbólummal a jobb oldalán. Megnéztem az arcát közelebbről az idősebb férfinak. Kísértetiesen hasonlított Poe-ra, azzal a különbséggel, hogy az állvonala kevésbé volt kivehető. Egy idő után feltűnt neki, hogy nézem. Végignézett ő is rajtam, majd rámkacsintott. Aztán úgy néztem rá, mint ha őrült volna. A felsőmön, a nadrágomon, még a cipőmön is ott díszelgett az Első Rend szimbóluma. Egyértelműen első rendi vagyok. Ebbe meg vajon mi ütött? Talán felismert a plakátról? Meglehet...
Miután feleszméltem ebből a furcsa dologból, jött a következő. A következő fogoly is Ellenálló volt, és ő is jól megnézett magának, viszont ő rám mosolygott. Nem, inkább vigyorgott. Igen, egyértelműen vigyorgott. Ezeknek meg mi bajuk van?
Elértem a szobáig, és betettem Keirát a kiságyba, akit látszólag senki és semmi nem tudott megzavarni az alvásban. Amíg békésen szunyókált tovább, Kylo is megérkezett. Levette a siskaját, óvatosan letette az éjjeli szekrényre, majd mellém ült az ágyra. Megfogta a kezem, és összefonta ujjainkat. Aztán közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Viszonoztam, aztán ledöntött az ágyra, és úgy folytattuk. Elvált ajkaimtól, és elkezdte a nyakamat csókokkal telehinteni.
- Kylo...-sóhajtottam fel.
- Hmm? - nézett rám kíváncsian.
- Le kellene zuhanyoznom...
- Oké, menj. - állt fel.
Gyorsan kerítettem egy törülközőt és egy tiszta pizsamát, majd eltűntem a fürdőben pár percre. Mikor kiléptem a fürdő ajtaján, Kylo még azt sem várta meg, hogy a törülközőt letegyem, a falhoz tolt, és újra összetapasztotta ajkainkat. Mielőtt átöleltem gyorsan - mivel nem hagyott más választást - ledobtam a törülközőt a földre, majd átkaroltam. A pillanat gyorsan túlfűtötte vált, de nem bántam. Kylo ismét áttért a nyakamra, mire egy sóhaj szakadt fel belőlem. Félrehúzta a pizsamám nyakát, majd folytatta a vállamon, amit a nyakamon is. A testem akaratlanul is reagált minden érintésére; a pulzusom és a vérnyomásom hamar az egekbe szökött.
- Ugorj. - szólalt meg két csók között, mire átkulcsoltam a derekát, és visszatért a vállamra. Aztán a következő pillanatban odasétált az ágyhoz, és lefektetett, majd fölém tornyosult. Megfogta a pólóm szélét, majd rámnézett.
- Szabad? - kérdezte. De én válasz helyett inkább kinyújtottam karjaimat, hogy le tudja venni a felsőmet. Na, nem kellett rá sokat várni, pár másodpercen belül már sem rajtam, sem rajta nem volt póló. És innentől kezdve nem állt meg; csókolt, ahol csak tudott, én pedig továbbra is mindenre reagáltam. Egy pillanatra megállt, mire végigsimítottam a hasán, érezve minden egyes kidolgozott kockáját. Aztán kigombolta a nadrágját, ledobta az ágyról, majd az enyémet is, és...
***
Kellett pár perc, még mindketten rendesen kaptunk levegőt. Aztán Kylo ismét fölém tornyosult, és pont úgy, mint legelőször, adott egy puszit a homlokomra, az orrom hegyére, az arcomra, a szám szélére majd pedig megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen; úgy, mint akinek az idő nem számít. De aztán hamar el is váltunk egymástól, mert Keira felébredt, és elkezdett sírni. Gyorsan felkaptam a ruháimat, majd kivettem a kiságyból a kicsit, és elkezdtem ringatni. Hallottam, ahogy Kylo is felkelt, majd felöltözött. Egyszer csak hozzám simult, és hátulról átölelt mindkettőnket, és vállamra tette az állát. Keira lassan megnyugodott, és kíváncsian nézte Kylo-t. Megpusziltam Keirát, majd Kylo-t, és odanyújtottam Kylo-nak Keirát, aki - pont, mint legelőször - nagyon óvatosan bánt vele.
- Ez...biztos jó ötlet? - nézett rám Kylo.
- Igen. Csak...nyugalom. Nem kell féltened, nem törékeny.
- Jah...de annyira...pici.
- Az biztos. - mosolyogtam. Vicces és egyszerre imádni való volt őket így látni. Keira - bármit is csinált Kylo - kíváncsian figyelt, Kylon pedig látszott, hogy nem volt dolga korábban kisgyerekkel; elég furán tartotta a csöppséget, aki nagyjából akkora volt, mint fele akkora volt mint az alkarja. Mégis, ha Keira megmozdult, minden mozdulatát figyelte, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy mindig teljes biztonságban legyen. Egy idő után leült vele az ágyra, Keira pedig nem sokkal később ismét álomba szenderült.
- Most mit csináljak? Ha leteszem, felébred. - nézett rám Kylo.
- Akkor ne tedd le. - vigyorogtam rá.
- Nem vicces. - próbált rám szemrehányóan nézni, de nem igazán jött össze.
- Pedig az, hidd el. Én most pedig kimegyek egy picit, és úszok pár száz métert. Kihasználom, hogy Keira a te karodban aludt el.
- Rendben. De nagyon vigyázz magadra, és ne ismételd meg azt, amit múltkor csináltál, mert most nem tudok ott lenni, hogy kihúzzalak.
- Nem fogom, ne aggódj. - Levettem a pizsamám, majd átöltöztem az edzős ruháim egyikébe. Kylo egész végig árgus szemekkel figyelt, és egy idő után kaján vigyorra húzódott a szája.
- Tudod, ha Keira nem aludna a karjaimban, már nem lenne rajtad fehérnemű sem.
- Álomodozz csak, Kylo. - viszonoztam kaján vigyorát. Láttam még lehervadni a mosolyt az arcáról, aztán a következő pillanatban már a folyosókat róttam a kijárat felé. Mikor kiértem, megcsapott a hideg levegő. Kiléptem a kijárattól, és elkezdtem a térdig érő hóban a tó felé utamat. Mikor ismét megláttam a kristálykék vízfelszínt, eszembe jutott, mi történt legutóbb, mikor itt jártam. Majdnem megfulladtam, Kylo kihúzott, veszekedtünk, majd pedig végül megcsókolt. És azóta együtt vagyunk. Huh...sok idő telt el, sok mindent átéltünk együtt, és...a legjobb az egészben, hogy várom, hogy mi jön ez után. Vele. Talán Poe-val is átélhettem volna azt, amit Kylo-val, de nem bánom, hogy végül így történt. Kylo egy nagyszerű ember, még ha sokan nem is így látják. Örülök, hogy vele lehetek.
Levettem a cipőmet, zoknimat, és nem sokkal később már térdig álltam a jeges vízben. Nagyon jól esett, és talán jobban bírtam, mint a múltkor. Úsztam pár hosszt oda-vissza. Talán tízet, talán huszat, nem számoltam. Lassan kisétáltam a jeges vízből, felvettem a cipőmet, és visszaindultam a bázis felé. Hirtelen egy gép zúgására lettem figyelmes, majd pedig az erdő csendjét kiáltások töltötték meg. Rosszat sejtettem, ezért elkezdtem a bázis felé futni. Hirtelen két kéz megragadott, és arccal a hóba nyomott. Megpróbáltam védekezni, de nem sok sikerrel; nemsokára már a kezem össze volt bilincselve a hátam mögött. Talpra állítottak, majd az egyik tag megszólalt mellettem.
- Főnök, megvan a célpont. Nemsokára a helyszínen lesz. - beszélt valamiféle rádióba, bár nem sokáig. Belerúgtam a lábába, amitől térdre rogyott, majd leesett a rádiója, amit a társa véletlenül össze is taposott. Miután az egyik földre került, jött a helyére még kettő. Az egyiket ismét sikerült jól megrúgni, de aztán a többi lefogott. Hirtelen egy szúrást éreztem a nyakamon, és pánikba estem. Elkezdtem még jobban harcolni, de nem sok sikerrel. Sem a karom, sem a lábam nem mozgott egy idő után.
- Nyugalom, kislány. - szólt az egyik. - Ez csak egy kis idegbénító, a legkisebb dózis. Mire legközelebb magadhoz térsz majd, már nem mi leszünk a legnagyobb gondod.
- Nem tudom, mit akarnak tőlem, de ezt még megbánják.- válaszoltam mérgesen.
Erre az összes elkezdett nevetni. Aztán az egyik a vállára vett, és elkezdett valahová vinni. Egyszer csak letett, bár már nem érzékeltem sokat a külvilágból.
- Kylo...-szóltam kétségbeesetten, mielőtt elájultam.