Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

II/6.

- Poe Dameron életben van.

__________

- Ez...biztos?
- Ha nem hisz nekem, nézze meg a biztonsági felvételeket. Két órája sikerült megszöknie. A tégla segítségével. A lányom hogy van?
- Most kómában tartják, de nemsokára jobban lesz.
- Rendben. Térjen vissza a hajóra. Személyesen több infóval szolgálhatok.
Bólintottam egyet, majd bontottam a kapcsolatot. Pár pillanattal később már a hangárban álltam, egy TIE-vadász előtt. Amint megkaptam a felszállási engedélyt, felfelé húztam a kart, és lassan kiértem a bolygó légteréből, majd pedig fénysebességre ugrottam, és beléptem a hipertérbe.
Nem sokkal később leszálltam a 3-as hangárban. Kiszálltam a gépből, és a parancsnoki híd felé vettem az irányt. Felvettem egy gyors tempót, mindenkit lehagyva, és pár perccel később berontottam az ajtón. Szembe találtam magam Pryde-al és egy tiszttel, aki gyorsan el is húzta a csíkot, amint meglátott engem.
- Ren. - bólintott Pryde. - A téglánk beosztása meglehetősen magas. Ezért ez az ügy meglehetősen kényes.
- Pryde. Ki az?
- Hux tábornok.
- Armitage Hux? Biztos benne?
- Teljes mértékben. Egy kamerát az Ellenállók elfelejtettek kilőni. Az mindent elárult.
- Látni akarom a felvételt.
- Rendben. - Pryde elővett egy holovetítőt, és elkezdte lejátszani a felvételt. Ott volt rajta Hux, amint az Ellenállókkal beszélt. Az árulóval, illetve Dameronnal. Dameront látva ismét eltöltött a düh, és ökölbe szorult a kezem. Kinyitott egy ajtót, majd a karjára mutatott. Valószínűleg azt kérte, hogy az áruló a karján lője meg, de helyette végül a lábában kapott egyet. Megérdemelte. A szemét. Ezzel a felvétel véget is ért.
- Megvan a megcáfolhatatlan bizonyíték. Fogják el, és állítsák elő. Én magam végzek vele.
- Igen, Rend főtábornok.
Pár perccel később bilincsben lökdösték be Huxot a parancsnoki hídra. Térdre kényszerítettek. A szája sarka vérzett. Örömmel töltött el az, ahogy ennyire tehetetlenül, kiszolgáltatva térdelt ott.
- Állítsák fel. - szóltam a karját tartó két katonához. Meg is tették. Odaléptem elé, és a szemébe néztem.
- Örvendek, Hux, főleg, hogy ezek lesznek az utolsó percei.
- Én...
- Csendet. Megcáfolhatatlan bizonyítékunk van maga ellen. És szerintem nagyon jól tudja, mi vár azokra, akik elárulják az Első Rendet, és elkapjuk őket. - láttam egy pillanatra félelmet a szemében, de aztán ismét felvette a pókerarcát. Viszont amikor aktiváltam a kardom, összerezzent. Felemeltem, és lesújtottam vele. Az élettelen teste két darabban esett a földre. Valahogy az égett hús bűze, és az, hogy Hux élettelen teste hevert a földön, főleg úgy, hogy én nyírtam ki, örömmel töltött el.
- Takarítsák fel. Ja és, Pryde. Semmisítsen meg minden aktát róla.
- Igen, Legfőbb Vezér.
- Mit mondott? - fordultam felé.
- Rey...bizonyára tudja kiről van szó...megölte Snoke-ot. Dameron meg FN-2187 segítették benne. Így maga lett a Rend vezetője.
- Rendben. Küldjön egy hajót az Ellenállók bázisára, és égesse fel.
- Igenis.
- Ja és...még valami. Dameront fogassa el, és küldje a Beyunzora.
- Igenis, Legfőbb Vezér.
Ezzel fogtam, és olyan sebességgel kiviharzottam a parancsnoki hídról, mint ahogy megérkeztem. Pár perccel később már a gépemben ültem, és gyorsan el is tűntem a hangárból. Betápláltam a Beyunzk koordinátáit, és ismét fénysebességre ugrottam. Pár perccel később ismét a hófehér bolygó tárult a szemem elé. Gyorsan letettem a hangárban a gépem, majd elindultam a bázis bejárata felé. Csakhogy nem bemenni akartam. Megkerestem azt a tavat, ahol Leah úszott. Levettem a maszkomat, a kesztyűmet és a cipőmet, majd pedig elindultam futva a víz felé. Mikor eléggé elmerültem benne, elkezdtem úszni. Tudtam, hogy ki kell tisztítanom a fejem, és nem tudtam más módot erre, mint a jéghideg vízben való úszást. Átúsztam a szemközti partra, majd vissza. Nem álltam meg vagy lassítottam egy pillanatra sem. Minden erőmet, dühömet és gyűlöletemet beletettem az utolsó pár száz méterbe. Lassan éreztem, hogy végre eltűnt a dühöm, ha nem is teljesen, legalább annyira, hogy félre tudjam tenni. Amint kiértem a partra, gyorsan visszavettem mindent magamra, majd elindultam a bázis felé. Végigmasíroztam a folyosókon, egészen a szobáig. Lezuhanyoztam, átöltöztem, majd elindultam a kórházi részlegre. Megtaláltam Leah szobáját, és leültem az ágya mellé egy székre. Minden egyes pillanatban, amikor ráneztem, borzasztóan éreztem magam. Talán ha jobban vigyáztam volna rá...
Körülnéztem a szobában. A kicsi Keira békésen aludt. Az egyetlen forrása a szobában lévő zajnak a lélegeztetőgép volt, illetve a szívmonitor csipogása. Rögtön tudtam, mit kell tennem. Rátettem Leah hasára a kezem. Kitisztítottam az elmém, és éreztem, ahogy átjárja a testem az Erő. A kezemen keresztül pedig elkezdtem meggyógyítani Leah-t. Egy idő után éreztem, hogy egyre erősebbé válik az Erőben. Amikor pedig már épp azon voltam, hogy abbahagyjam az egészet, Leah hirtelen megragadta a kezem. A szeme már nyitva volt, pár pillanattal később pedig bejött egy orvos. Mikor látta, hogy Leah ébren van, gyorsan lekötötte a lélegeztetőgépről, így már szabadon vehetett levegőt.
- Hogy van, Mrs. Pryde?
- Jól. Most már. - hangja erőtlen volt.
- Ezt örömmel hallom. 24 óráig még megfigyeljük, aztán szabad.
- Rendben. Köszönöm.
Az orvos bólintott egyet, majd kiment. Leah rám nézett.
- Szia. - mosolygott rám.
- Jó reggelt. Jó újra ébren látni téged.
- Mennyi ideig voltam kiütve?
- Nem sokáig. Alig 24 óráig.
- Keira?
- Jól van. Éppen alszik. - néztem a mellettem lévő inkubátorra.
- És te hogy vagy?
- Így hogy ébren vagy, már jobban. Egyébként képzeld, megvan a téglánk.
- Tényleg? És ki volt az?
- Armitage Hux.
Láttam, hogy a név hallatán Leah kicsit összerezzent, de mást nem reagált.
- Oh. - válaszolta végül, majd elkezdte a paplant bámulni maga előtt.
- Már...nem él. Áruló volt. Ráadásul elkaptuk.
- Értem. - gyorsan lehajoltam, és megcsókoltam. Mint mindig, közelsége most is kiváltott belőlem egy furcsa, mégis kellemes érzést, amit nem tudtam hová tenni. Belemosolygott a csókba.
- Hiányoztál. Jobban, mint gondoltam.
- Te is nekem. Ideadod Keira-t?
- Huh...persze. felhajtottam az inkubátor tetejét, majd óvatosan kivettem belőle a csöppséget, nehogy felébresszem, vagy kárt tegyek benne. Leah persze kinevetett.
- Nyugalom, nem porcelánból van. - szólt nevetve, miközben karjaiba vette.
- Mégis...olyan apró és sebezhető.
- Igen...de idővel erős lesz és bátor, pont mint a szülei. Igaz, picim?
A szülei szóra eszembe jutott Dameron, de jelenleg nem érdekelt. Ahogy ránéztem Leah-ra, karjaiban Keirával, nem tudtam mást tenni, mint mosolyogni. Egyszerűen...nagyon jó volt csak ott ülni, és nézni, ahogy Leah ringatta Keirát. Ott, és akkor elhatároztam, hogy mit akarok és mit fogok tenni. Megvédem Leah-t és Keirát, akár az életem árán is. És ez alól Dameron sem lesz kivétel. Ha kell, végzek vele, de azt nem fogom végignézni, hogy Leah ismét miatta szenvedjen. Ez úttal biztosan nem.