Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

II/14.

- Michael Dameron?
- Igen. Egy Dameron is eléggé idegesít, de most már mindkettőt ki akarom nyírni.
- És miért tette?
- Na azt nem mondta. Össze-vissza habogott arról, hogy visszakapod azt amit csináltál. De hogy mit?
- Rey...
- Mi van vele?
- Meghalt. Nem tudom hogyan...de mikor pár percre megállt a szívem, láttam Leiát, Luke-ot, és őt is.
- Oh. Gondolod téged tart felelősnek a haláláért?
- Valószínűleg. Bemehetek hozzá?
- Csak úgy, ha én is ott leszek.
- Hát...rendben. Mehetünk most?
- Most? Az éjszaka közepén?
- Igen.
- Hát jó...de ajánlom, hogy vedd fel a páncélod. A bázison még mászkálhattál edzős ruhában, de itt már nem kellene.
- Rendben.
- A börtönblokknál találkozunk. Be ne menj nélkülem.
- Nem fogok.
Kylo aztán lehajolt, és gyorsan megcsókolt. Viszonoztam, majd a következő pillanatban már a folyosókat róttam. Gyorsan elértem a szobámig. Apámnak nyoma sem volt. Keira a kiságyban aludt nyugodtan. Az asztalon egy cetli várt.
- Keira elaludt elég hamar, nekem sürgős dolgom van, így el kell mennem. Ha legközelebb találkozunk, még beszélünk arról, amit korábban kérdeztem.
Király...ő sem tud leszállni a témáról. Még valaki?
Gyorsan levetkőztem, lezuhanyoztam életem során talán a leggyorsabban, majd felöltöztem teljes páncélba. Furcsa, de mégis kellemes volt újra viselni. Befontam a hajam és felvettem a sisakom, majd kiléptem a folyosóra. Menet közben kaptam néhány szalutálást a tisztektől és a rohamosztagosoktól. A liftbe érve szembe találtam magam egy rohamosztagossal, aki egy ismerős alakot fogott a karjánál fogva. Ránézésre nem ugrott be a neve, de tudtam, hogy láttam már többször. Ő is megnézett. Mielőtt teljesen végigmért, kiszálltam a börtönblokk szintjén. Kylo már ott állt a folyosó elején. Mikor meglátott, rögtön elindult a kihallgatók felé. Követtem, és megállt a 21-es kihallgatónál. Déja vu...
Mikor beléptünk, Dameron nem reagált semmit.
- Ébresztő. - szólalt meg Kylo.
Dameron lassan kinyitotta a szemét, de ahogy meglátott, rögtön felébredt.
- Te meg mégis...hogy vagy életben? Az a vágás mély volt és tisztán átvágtam a nyaki ütőered.
- Hát, azt hiszem, mázlim volt. - eresztettem el felé egy félmosolyt.
- Még ezek után tudsz mosolyogni? Rey halott, miattad!
- Tudom. De megtudhatnám, hogy mi közöm hozzá?
- Poe-t védte az utolsó erejével. Ha nem ülteted Tie-vadászba, túlélte volna!
Kylo felállt, de intettem neki, hogy üljön vissza.
- Oh, tényleg? És a drága öcséd mesélt arról, hogy ő akart idejönni? Vagy például arról, hogy van egy lánya? Vagy arról, hogy hálás lehet, hogy nem hagytam, hogy Kylo kinyírja? Lefogadok, hogy nem!
- Várj, mi? Van egy lánya? Tőled?
- Igen, idióta. Őt akarta látni.
- Oh. Ezt...nem tudtam. Semmit sem. Én sajnálom...csak...
- Tudom. Szeretted Rey-t, igaz?
- Mindennél jobban.
- Sajnálom.
- Ne...én...a bosszú nem helyes. Sajnálom.
- Hát, túléltem.
- Hogy hívják a lányt?
- Keira. Keira Dameron.
- Oh. Szép név.
- Igen.
- Menjünk, Leah. - állt fel Kylo.
- Rendben.
Pár perccel később már a szobám előtt álltam, azonban apám is ott várt.
- Beszélnünk kell, Leah.
- Muszáj most?
- Igen.
- Jó...jó éjszakát, Ren.
- Jó éjszakát. - bólintott Kylo, majd elviharzott.
- Gyere, menjünk be. - szóltam apámhoz.
Keira odabent ugyan úgy aludt, mint eddig. Nyugalomban, mint ha a világon nem léteznének problémák.
- Szóval. Visszatérve az előző témára. Milyen a kapcsolatod Kylo Rennel?
- Hát, egész jó.
- Az igazat.
- Együtt vagyunk. Most jobb?
- Nem. Megtudhatnám, hogy miért csinálod ezt?
- Mégis mit?
- Először Dameron, most meg ő. Dameront még csak elviseltem, de ő...szakíts vele.
- Nem.
- Nem lehettek együtt.
- Mégis miért nem?
- Feletted áll jóval a parancsnoki láncban. Sok szabállyal szembe megy.
- De...én...nem lennék rá képes.
- Akkor én mondjam meg neki, hogy szakítson veled?
- Ne...
- Adok egy hetet neked. De ha nem szakítasz vele addig, annak...következményei lesznek.
- Beárulnád a saját lányod?
- Ha az kell ahhoz, hogy ne legyetek együtt, igen.
- Huh, apa. Ez...
- Kylo Ren egy impulzív, dühkezelési problémákkal küzdő ember. Aki mellesleg az erővel is nagyon jól bánik, így még veszélyesebb.
- Sosem emelne rám kezet vagy bántana.
- Lehet. De az érzéseitek nem befolyásolhatnak titeket. Márpedig benne van a pakliban, hogy valamelyikőtök megsérül.
- Tudom. De el tudjuk választani a munkát a magánéletünktől.
- Egy darabig. Bár már lehet hogy most késő.
- Muszáj ezt, apa? Eddig megértő voltál...
- Egy hét, Leah. Ennyit kapsz. Addig nem térünk rá vissza.
- Rendben. - hajtottam le a fejem.
- Neked akarok jót.
- Tudom, csak ez...nem az.
- Jó éjt, Leah.
- Jó éjt, apa.
Tudtam, hogy másnap mit fogok tenni. Muszáj vagyok szakítani Kyloval. De még nem.
Levettem a páncélom, az aláöltözetem, átöltöztem pizsamába majd betakaróztam. Próbálkoztam mindennel, de nem jött álom a szememre. Így hát kimentem a konyhába, és elővettem a félig teli tequilás üveget. Kylonak megígértem, hogy nem iszom többet, de holnap ilyenkor már úgysem leszünk együtt, szóval tök mindegy. Leültem az ágyamra, lecsavartam a kupakot, és meghúztam. Az ital hideg volt, de mégis végigégette a torkom és a nyelőcsövem. Ott ültem, bámultam magam előtt a padlót, és húztam még egyet az üvegből. Egy ponton elkezdtek potyogni a könnyeim, de nem foglalkoztam velük. Megtöröltem az arcom a pizsamám ujjával, majd ittam még egy kortyot. A pia kezdett beütni, de nem igazán zavart. Megittam a maradékot, majd letettem az ágyam mellé. Visszafeküdtem, de nagy hiba volt. Pár perccel később hányingerem lett, és ki kellett mennem. Kihánytam az összes tequilát, amit megittam. Legalább másnapos nem leszek. Ránéztem az órára. 2:27. Legalább pár órát még tudok aludni. Lassan elaludtam, és végre nem gondolkoztam.
***
Reggel kopogásra ébredtem. Félálomban kinyitottam az ajtót, és egy tiszttel találtam szembe magam.
- A hangárban várják eligazításra 10 perc múlva, hölgyem.
- Rendben. Köszönöm.
A tiszt bólintott, majd bezártam az ajtót. Gyorsan vállalható állapotba hoztam a hajam, felöltöztem, majd lelifteztem a hangárba.
Odalent várt az egész csapat. Mikor Phasma meglátott, bólintott.
- Szóval a terv az, hogy behatolunk itt, az A ponton. - mutatott az épület alaprajzára. - Lesz 10 percük kihozni a célpontot. Aztán a kivonási pont a B. Ott fogja magukat várni egy szállító, ami ebben a hangárban fog leszállni. Kérdés?
- Mi a B terv? - kérdezte Calia.
- Ne szúrják el az A-t.
- Szóval beküld minket vakon egy szigorúan őrzött épületbe, B terv nélkül?
- Igen. Maguk meg tudják csinálni.
- Legyen. De ha valamelyikünket elfognak, az a maga hibája lesz. Szóval maga is fogja kihozni.
- Koncentráljon inkább a terv végrehajtására.
- Rendben...százados. - válaszolta Calia. Meglepődtem. Érezhető volt kettejük között a feszültség.
A következő percben már a célpont felé repültünk. Hirtelen valamitől megrázkódott a hajó.
- Mayday, mayday lőnek ránk! Ismétlem lőnek ránk! - kiabálta Adam a rádiójába. Aztán kaptunk még egy találatot, és a gép eszeveszettül pörögni kezdett. Nem sokkal később pedig lezuhantunk, és minden elsötétült.