Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

Kilenc

Csak álltam ott Poe karjaiban. Percekig, talán órákig. Az idő teljesen mellékes tényezővé vált. A könnyeim egy idő után elfogytak, és egyszerűen már nem tudtam sírni. Sem Poe, sem én nem szóltunk egy szót sem egész végig. Csak élveztük egymás közelségét. Ismét. Egyre álmosabbá váltam, és tudtam, hogy ha rövid időn belül nem hagyom el ezt a szobát, menthetetlenül el fogok aludni. Állva. Így hát lassan felemeltem a fejem Poe mellkasáról, és a szemeibe néztem. Ugyan azt láttam rajta, amit én is éreztem. Fáradtságot. Szemei alatt karikák voltak, amit még a félhomályban is teljesen ki tudtam venni. Ő is rám nézett, majd elmosolyodott. Egy fáradt, alig látható mosoly volt ez, de épp elég arra, hogy közölje, minden rendben van.
- Hogy érzed magad? - törte meg Poe a csendet.
- Fáradtan. - válaszoltam, viszonozva az előbbi mosolyt. A torkom száraz volt, a hangom pedig igazat adott szavaimnak. - És te?
- Hasonlóan. És fázom, mivel a pólóm, hát...-nézett végig a pólóján. Én is hasonlóan tettem, és hát igen, sikerült jól eláztatni a könnyeimmel a vékonyabb, szürke anyagot.
- Még jó, hogy van számodra valamim. - mosolyogtam rá az előbbinél jobban. Elléptem tőle, majd ismét kinyitottam a szekrényt, és kivettem Poe dzsekijét.
- Tessék. Ez, ha nem tévedek, a tiéd. - nyomtam a kezébe a bőrdzsekit.
- Ezt meg hol szerezted?
- Emlékszel arra, hogy az Alsakanon valaki meglőtt?
- Öhm, ködösen, de igen. Miért?
- Ahm, szóval...én voltam az.
- Tessék? Te? Mi a...
- Bocs...ha tudtam volna...
- Nem, nem...nem érdekes. Szóval ott voltál te is az Alsakanon. Mi az azonosítód?
- LP-2148.
- Várj, meglőttem az egyikőtöket a vállán, mielőtt én is találatot kaptam. Az lehetséges, hogy másnak is így kezdődik az azonosítója?
- Nem hinném.
- Jesszusom, Leah. Akkor téged lőttelek meg?
- Igen, engem.
- Hogy van a vállad?
- Hát, elfogadhatóan. - miután az Ellenállás végig üldött a Beyunzo felén, és minden percben azt hittem, hogy én vagyok a céltábla...
- Sajnálom. - ölelt át ismét Poe, most már dzsekiben. Én ismét nem szóltam semmit. Viszonoztam, majd elléptem tőle.
- Nekem...most mennem kell. Így is túl sok időt töltöttem itt. Ha apám rájön, én...
- Gyere velem Leah. Az Ellenálláshoz.
- Micsoda? Nem Poe, attól tartok nem tehetem.
- Miért nem?
- Apám utánam küldené a fél hadseregét.
- Pedig érted megéri kockázatot vállalni, ugye tudod?
Erre nem tudtam mit válaszolni, csak kérdőn néztem rá.
- Az elején azt kérdezted, mit akart tőlem Ren.
- Igen, és?
- Sajnos igaza volt. Még ennyi év után is, ugyan azt érzem irántad.
- Várj Poe, te meg miről...? - kezdtem bele, de esélyem sem volt befejezni a mondatot, mert ismét úgy nézett rám, mint az elején. Ettől pedig kiszáradt a torkom, és nem tudtam megszólalni. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Poe továbbra is ugyan úgy nézett, én pedig nyeltem egyet, remélve, hogy segít valamit. A szánkat már csak milliméterek választották el egymástól. Éreztem Poe meleg leheletét az arcomon, és beleborzongtam. Ő pedig, megszüntetve köztünk a távolságot, lehajolt, és megcsókolt.
Az agyam abban a pillanatban kikapcsolt, nem tudtam gondolkozni. A külvilág megszűnt számomra létezni. Egyedül csak Poe-ra tudtam fókuszálni. Viszonoztam a csókot, ő pedig válaszul magához húzott. Egyik kezével átölelt, a másikkal pedig megfogta az arcom. Mivel túl alacsony voltam, így én csak átölelni tudtam. Rájött, hogy mi a baj és felkapott az ölébe. A háta mögött összekulcsoltam a lábaimat, így egy kézzel is meg tudott tartani. A másik kezével beletúrt a hajamba. Én hasonlóan tettem. Poe pár pillanattal később elvált az ajkaimtól, és elkezdett a nyakamra apró csókokat hinteni. Minden egyes csókja borzongást váltott ki belőlem. Végül visszatért a számhoz, újból megcsókolt, de utána elhúzódott. Neki támasztotta a homlokát az enyémnek, az orrunk is összeért. Én ismét behunytam a szemem, élveztem a közelségét, az illatát.
- Hiányoztál. Jobban, mint valaha is gondoltam. - suttogta.
- Megőrjítesz, Poe Dameron, ugye tudod? - suttogtam válaszul, mire újra célba vette az ajkaimat, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Hirtelen megszólalt a sisakrádióm. Gyorsan elváltam Poe-tól, és felvettem a sisakom.
- Leah, gyere ki onnan gyorsan, apád rájött, hogy mit csinálsz. - hallottam Ren hangját a rádióban.
- Egy pillanat, mindjárt megyek. - válaszoltam, majd ismét levettem a sisakot a fejemről. Lábujjhegyre álltam, megcsókoltam Poe-t ő pedig viszonozta. Most viszont abbahagytuk itt. El akartam húzódni tőle, de nem hagyta.
- Poe, mennem kell, már így is nagy bajban vagyok. - kérleltem, ő pedig homlokon puszilt.
- Viszlát, Leah. Remélem még találkozunk.
- Igen, én is. Szia Poe. - ezzel még utoljára átöleltem, beszívva az illatát, majd felhúztam a sisakom, és kiléptem az ajtón. Az őr felém fordult, majd megszólalt.
- Pryde tábornok hívatja. A börtönblokk tárgyalótermében van. A folyosó végén az utolsó ajtó jobbra.
- Köszönöm.
Ajjaj...most nagy bajban vagyok. Apám tuti, hogy minimum ki fog nyírni.
Elértem a folyosó végére. Vettem egy nagy levegőt, és benyitottam a tárgyalóterembe. Meglepetésemre nem csak apámat, hanem Ren-t is ott találtam.
- Helló Leah. Remélem jól szórakoztál Dameronnal, mert ez volt az utolsó alkalom, hogy valaha is láthattad. Most sem lett volna szabad. Nem véletlenül tiltottalak el tőle. És...miért enged szabadon?
- Azért, mert szerettem volna visszakapni az emlékeim. Az életem. És sikerült is. Nem tudom, mi értelme volt kitörölni az emlékeimet. Semmit nem értél el vele, csak az Ellenállás vezetőit haragítottad még jobban magadra.
- Az Istenért is, Leah! Még mindig nem bírod felfogni? Az Első Rendnek szolgálsz, semmi közöd az Ellenálláshoz! Ők ölték meg anyádat is!
- Hogy...mi?
- Igen. A te kis pilótád bűnöző bandája volt.
- Nem.
- Még mindig elhiszed, amit ezek mondanak? Dameron fűszercsempész volt, mielőtt csatlakozott az Ellenálláshoz. A tábornokuk pedig egy bűnözőhöz ment hozzá. Han Solo egy közönséges csempész, aki a fél galaxisnak tartozik.
- Gondolj, amit akarsz róluk. A véleményemet nem fogod tudni megváltoztatni.
- Ren. - szólt az eddig néma alakhoz apám.
- Ha megint az erővel akarod kitörölni az emlékeimet, emlékeztetlek, hogy nem fogom hagyni.
- Nem. Mint mondtam korábban, különleges kiképzést fogsz kapni, aminek a végén csatlakozhatsz elit alakulatainkhoz. Holnap reggel korán kezdünk, így jobban jársz, ha mész aludni. - ezzel Ren fogta, és ki is viharzott a teremből.
- Ajánlom, hogy ne próbálkozz még egyszer Dameronnal beszélni. Az őrök úgysem fognak beengedni.
- Ez most komoly? Kitiltottál?
- Igen. Mondtam, hogy meg fogom tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ne találkozzatok többet. Remélem több nem szükséges.
- Nem. Apa. - tettem hozzá, majd én is kiléptem a teremből, és a saját barakkom felé vettem az irányt. A folyosó meglepően üres és csendes volt. Ezek szerint éjszaka közepe volt. Király. Én pedig holnap elkezdem az elit alakulatok kiképzését.
Beléptem az ajtón, amilyen csendben csak tudtam. Phasma már aludt. Gyorsan levettem a páncélom, és az aláöltözetem. Ez után zuhanyzó felé vettem az irányt. Gyorsan letusoltam, átöltöztem pizsamába, és bebújtam a jó meleg paplanom alá. A bal oldalamra fordultam, de rögtön megbántam, mert a vállam még mindig fájt. Miután sikerült kényelmesen elhelyezkednem, lehunytam a szemem, de nem tudtam elaludni. A gondolataim a ma történteken jártak. Poe-ra gondoltam. Vajon mit csinálhat most? Ahogy felidéztem ezeket az emlékeket, Poe illatát, avagy a szívverését, ugyan az a kellemes fáradtság lett rajtam úrrá, mint amikor vele voltam. Így lassan sikerült álomba szenderülnöm, álmaimban pedig újra Poe-val lehettem.

__________
Author's note

Hali!
Elhoztam az újabb fejezetet. Remélem tetszik!
Szép napot!