Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

Négy

A felületi sérülés a karomon lassan begyógyult, így visszatérhettem a saját barakkomba, és kezdhettem a fizikoterápiát. A karom állandóan fájt, de nem érdekelt különösebben. Nincs megállás; a felépülésem 1-2 hónapot fog igénybe venni, így minden nap dolgoznom kell, hogy meggyógyulhassak. Ehhez pedig határozottságra, elszántságra és kitartásra lesz szükségem. A kérdés csupán az, türelmes tudok-e maradni magammal szemben. Ez utóbbi sokszor nem megy. Egy próbát viszont megér.

Amint visszatértem a barakkomba, Phasmával találtam magam szembe.

- Jó reggelt, százados! - köszöntöttem.

- Pryde, jó újra itt látni! Hogy vagy?

- Hát, a sebem begyógyult, de még járhatok fizikoterápiára. És te?

- Én már holnap mehetek ismét terepre. A lézernyaláb tisztán átment a jobb oldalamon, így csak egy seb volt az egész.

- Jó neked.

- Kitartás! Én is voltam hasonló helyzetben. Egyébként lenne egy kérdésem. Tudod, kit lőttél meg, akinek a dzsekijét kölcsönvetted?

- Ahm...nem?

- Egy lázadó pilóta volt. Ő nem tartozott a falusiak közé. Valami féle küldetést teljesített. Név szerint Poe Dameron.

- Várj...az a Dameron?

- Igen. Az ő dzsekijét hoztad el.

- Na ne viccelj...és ő merre van?

- Nem találták meg. Valószínűleg odébb állt még időben.

- És azt tudod, hogy mit keresett az Alsakanon?

- Ötletem nincs. Viszont szerintem hozzád és apádhoz volt köze. A házatokat teljesen feltúrták. És valamit elvittek. Apád szerint a közös családi képeteket.

- Azzal az Ellenállás semmire sem megy. 10 voltam akkor, teljesen máshogy néztem ki, ahogy a bátyám is.

- Az lehet. De azt tudják, hogy az Első Rendben szolgálsz. Nem lesz nehéz kideríteniük, ki vagy.

- Előbb fognak irányító tisztnek nézni, mint rohamosztagosnak. - szóltam nevetve.

Hirtelen kopogtak. Egyszerre kaptuk fel a fejünket.

- Igen? - szólt Phasma.

- A tábornok hívatja magukat a tanácsterembe. Most rögtön.

- Megyünk! - szóltunk egyszerre. Gyorsan megfésültem a hajam, hogy valahogy nézzek is ki. Összefogni egy kézzel inkább meg sem próbáltam. Magamra kaptam a páncélomat, a vállammal nem is törődve. Phasma is hasonlóan tett, majd kiléptünk az ajtón. Egy tiszt állt az ajtó előtt, feltehetően apám szalasztotta.

- Igyekezzünk. A tárgyalás nemsokára kezdődik.

- Megtudhatnám, hogy mi olyan fontos?

- Sajnálom, de nem tudom. Ez nem az én hatásköröm. Viszont garantáltan meg fogják tudni.

Beszálltunk egy liftbe. Felvitt a 32. emeletre. Életemben nem jártam még ott. A máshol sötétszürke falak itt világosabbak voltak, és az egész folyosón csak egyetlen ajtó volt; oda tartottunk éppen. A tiszt megállt az ajtó előtt, kopogott, majd arrébb lépett. Phasma benyitott, én követtem. A terem közepén egy óriási körasztal állt. Körülötte székeken legalább 20 ember ült. Phasma levette a sisakját, majd leült. Én is hasonlóan tettem. Pár perccel érkezésünk után megérkezett apám, majd Kylo Ren. Apám rám sem nézett. Ren bólintott egy egyet maszkja mögül, majd leült mellém. Apám is helyet foglalt tőlünk távolt, majd egy férfi a terem másik végében felállt.