Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

Kettő

- Gyorsan katonák! Ide! Hozzanak 2 hordágyat! - Hallottam egy kiálltást, majd láttam két orvost felénk szaladni, nyomukban 2-2 hordágyat hozó rohamosztagossal. Én már szédültem, rengeteg vért vesztettem. Még éreztem, ahogy infúzióra kötnek, majd felraknak a hordágyra, aztán elsötétült előttem a világ.

***

Egyenletes csipogásra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem, de gyorsan vissza is csuktam, mert vakító fehérség fogadott. Miután sikerült megszokni a fényt, szétnéztem magam körül. A csillagromboló orvosi részlegén voltam. Volt már szerencsém itt járni korábban, nem is egyszer. De legalább most szobatársat is kaptam. Tőlem balra egy fekete hajú férfi feküdt, fekete pólóban. Az arcán egy friss heg húzódott. Felültem lassan, majd jobban megnéztem magamnak. Fekete haja, sápadt bőre és széles válla volt. Mint ha érezné, hogy nézem, kinyitotta a szemét. Felém fordította a fejét, majd egyenesen a szemembe nézett nagy, barna szemeivel. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd végig nézett rajtam. Egyikünk sem szólt semmit. Én nem mertem, ő pedig látszólag nem akart. Ismerősnek tűnt, de elhessegettem a gondolatot. Miután végignézett rajtam, elfordította a fejét, de ez alkalommal nem csukta be a szemét, csak nézett felfelé. Egy idő után én is visszafeküdtem, és összegömbölyödtem. Aludni akartam, de nem jött álom a szememre. Egyszer csak megszólalt a mellettem lévő férfi.

- Hol sérültél meg?

Olyan hirtelen szólalt meg, hogy megijedtem. A hangja mély és egykedvű volt, de az is ismerősen csengett. Felültem, majd felé fordultam.

- A vállamat találták el.

- Melyik bolygó?

- Alsakan.

- Melyik század?

- 12-es, Phasma százados alatt szolgálok.

- Értem.

- Nem vagy beszédes hangulatban.

- Sosem.

Hirtelen egy ismerős arc dugta be a fejét az ajtón. Az az orvos, aki mindig ellátott, mikor itt voltam idáig. Ezek szerint ez most is így van.

- Seth! Hello! - üdvözöltem egy széles mosollyal.

- Leah Pryde. Már megint, hogy sérültél meg?

- Neked is szia. Egyébként küldetés közben. Ha nem vagyok szerencsés, most már a föld alatt lennék.

- Jah, észrevettem. Mióta is szolgálsz?

- 8 hónapja.

- Igen, és ez alatt a 8 hónap alatt annyiszor jártál itt, mint más 8 év alatt. - nevetett.

- Jah, de mást nem is kedvelsz ennyire, igaz?

- Hé! Azért talán mégis.

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.

- Mindegy. Hogy érzed magad?

- Pocsékul.

- Azon kívül?

- Nem érzem a bal karom.

- Igen. Egy ideig ez még így lesz. De a megfelelő terápiával és idővel...

- Várj, mi? Terápia? Ez most komoly?

- Igen, Leah. Tudom, hogy nem vagy türelmes, de most az leszel.

- Hé!

- Semmi hé. Azt csinálod, amit én, majd pedig a fizikoterapeutánk mond.

Válasz helyett inkább még jobban belesüppedtem az ágyam matracába, már ha lehetséges volt.