Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

Tizennégy (18+)

-- Hello Leah. Biztos ezernyi kérdésed van. Foglaljatok helyet. - mutatott az asztalával szemben lévő székekre.

- Az Ellenállás ölte meg édesanyámat? - vágtam bele a közepébe.

_____________________

- Először is, meg kell, hogy nyugodj. Egy teát?

- Köszönöm, de nem teázni jöttem. Válaszokat szeretnék.

Sóhajtott egyet, majd folytatta.

- A válaszom a kérdésedre nem lesz pontos. Senki sem tudja, hogy azon az éjszakán mi történt. Mindenki, aki akkor ott volt, meghalt a küldetés során. De tudomásom szerint édesanyád kereszttűzben halt meg.

- De én...láttam. Mikor visszakaptam az emlékeimet, láttam őt. Ahogy meghalt. Két, célzott lövés volt.

- A jelentések szerint...

- Az igazság érdekel tábornok.

- Ki mondta ezt? Hogy az Ellenállás a felelős.

- Kylo Ren.

Erre a tábornok sóhajtott ismét, majd hátradőlt a székében. Helyette azonban Poe szólalt meg.

- És te hiszel neki?

- Igen, Poe, hiszek. Ha nem mondta volna, hogy visszakaphatom az emlékeimet, nem lennék itt, melletted. Csak ebbe gondolj bele.

- És miért gondolod, hogy nem azt mondta, amit akart, hogy higgy?

- Nem tudom. Egyszerűen úgy érzem, hogy bízhatok benne. Ehhez kapcsolódna a következő kérdésem. Kylo Ren és maga között van valami kapcsolat, tábornok?

Válaszul a tábornok sóhajtott - ha lehetséges volt - még nagyobbat, és a szemembe nézett. Úgy éreztem, hogy a lelkemig lát, és elfogott egy furcsa érzés.

- Az igazi neve Ben Solo. És a fiam. De te ezt már tudtad. - itt Poe bosszúsan horkantott egyet.

- Valamit sejtettem. Mióta Kylo-Ben közölte velem, hogy...erőérzékeny vagyok, furcsa dolgok történnek velem. Például láttam Poe-t a Jakkun, miután lezuhant. Valami felébredt bennem. És fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. Félek, mert nem tudom, mi ez, és nem tudom irányítani. - itt Poe ismét összefonta az ujjainkat, és elkezdte masszírozni a kezem. Én hálából eleresztettem felé egy félmosolyt, és éreztem, hogy az izmaimnak sikerült ellazulniuk. Azonban az agyam annál inkább kattogott, és nem hagyott nyugodni egy gondolat.

- Hogy történt vele mindez? Hogy lett Ben-ből...Kylo?

- Ez egy hosszú történet...Pár perc múlva megbeszélés, parancsnok. - címezte most szavait Poe-hoz. - Leah, kérlek te is gyere. Egy fontos feladatod lenne. Szerintem mindannyian azt akarjuk, hogy ez a háború véget érjen. És te lehetsz a megoldás erre. A fiamnak fontos vagy...és sok mindent megtenne érted. Valószínűleg azért, mert érzi az erődet. Ami ráadásul nagyon nagy. Nem vagy akárki, Leah.
- Ezt hogy érti, tábornok?
- Van valaki az Ellenállásnál, akivel ugyan ez történik. Úgy gondolom, hogy találkoznotok kellene. - ebben a pillanatban kopogtak. - Gyere be! - szólt a tábornok. Belépett az ajtón egy nagyjából velem egy idős, barna hajú lány. Tőlem egy kicsit magasabb volt, viszont szemei ugyan olyan jégkékek voltak, mint az enyém.
- Leah, bemutatom Rey-t. A féltestvéredet.
Én teljesen lefagytam. A torkom kiszáradt, és nem tudtam megszólalni. Rey is láthatóan hasonlóan reagált, azonban ő hamar feleszmélt meglepődöttségéből, és megszólalt.
- Szia! Rey vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Leah. - ráztam vele kezet. Ha nem lett volna ugyan olyan szemünk, vagy hasonló alkatunk, nem hittem volna el, hogy testvérek vagyunk.
- Örülök, hogy végre találkozunk. - mosolygott Rey ismét.
- Én is...de hogy? Hiszen nekem...nincs nővérem. - néztem a tábornokra.
- Apátok egy és ugyan az. Leah, te Enric Pryde-ként ismered. A valódi neve Enric Palpatine. Az egykori uralkodó fia. Leah, te apukád álnevét kaptad vezetéknévnek. Rey, te pedig...Palpatine vagy.
- Ki az a Palpatine? Mi ez az egész?
- A sötét nagy úr név ismerős?
- I-igen?
- Egy és ugyan az.
- Ő a...nagyapám?
- Igen. Ahogy nekem is. - válaszolt most Rey.
- De hisz...egész életemben semmi jelét nem mutattam vagy éreztem, hogy...kapcsolatom lenne az Erővel.
- Pedig van. Nem is kevés.
- Szóval...amikor azt érzem, hogy az Első Rendhez tartozom, az ezért van?
- Valószínűleg igen. És Ben is ezért állt át. A nagyapja Darth Vader volt.
Újra meglepődtem. Akkor Ben tényleg nagyon erős.
- És...mit tudok vele kezdeni?
- Nagyon sok mindent. De ezt majd Ben megtanítja neked.
- Tábornok, vissza akarja küldeni Leah-t az Első Rendhez? - csattant fel Poe.
- Mint már korábban is mondtam, tárgyalás után. Sajnos hátrányban vagyunk, de még mindig van lehetőségünk alkudozni. Mert van nálunk valaki, aki számukra nagyon értékes. - mosolygott rám a tábornok.
- Remélem, hogy ez beválik.
- Addig biztonságban vagyunk, amíg Leah itt van. Amíg itt van, addig keresünk egy új bázist. Fénysebességre ugrunk. Úgy remélhetőleg nem találnak meg.
- Hagyja tábornok. Snoke hajója fénysebességgel is be tud minket mérni, legyünk a galaxis másik végében is.
- De hiszen az...lehetetlen.
- Az Első Rendnek nem.
Hirtelen éreztem, hogy a hajó megrázkódik alattunk, és a csillagok elmosódtak körülöttünk.
- Hát...már késő. Meglátjuk. Ha megtalálnak, még talán akkor is van esélyünk. A következő rendszerben talán akad egy szövetséges bolygó.
A hajó még egyszer megremegett alattunk, és a csillagok ismét pontokká változtak.
- Biztos vagyok benne, hogy követnek. - Poe kérdőn nézett rám. - Érzem.
És igazam is lett: a hajón megszólaltak a szirénák, jelezve, hogy az Első Rend ismét a nyomunkban van.
- Wow...ezt nem gondoltam volna. -
A tábornok közben felállt, és kiment a súlyos faajtón, mi pedig követtük. Az egyik elemző megszólította, majd mutatott neki valamit a gépén. Az egészből csak a "Crait" feliratot tudtam kivenni. Vajon mi lehet az? Egy szövetséges bolygó?
- Meg is oldódott a helyzet, találtunk egy megfelelő bolygót a leszállásra. Egy régi ellenálló bázis van ott. Reméljük van elég energia, hogy vészjelzést küldjünk a peremvidékre. Átszállunk a szállítóhajókra. Mindenki. Kezdjék meg az evakuálást! - szólt az elemzőkhöz a tábornok. Azok rögtön felálltak, mindent kikapcsoltak, és pár percen belül mi hárman maradtunk csak a szobában.
- Poe, Leah. Mi hagyjuk el a hajót utolsónak. Addig még van egy kis időnk; pakoljatok össze, amit tudtok. Főleg fegyvereket hozzatok. Ja és Poe add vissza Leah-nak a páncélját. Szüksége lesz rá.
- Rendben tábornok. Köszönjük.
A tábornok válaszul csak bólintott egyet, majd kiment. Mi is hasonlóan tettünk. Poe ismét összefonta ujjainkat, és így együtt az ő szobája felé vettük az irányt.
Az ajtón belépve Poe nem hagyva egy levegővételnyi időt sem, rögtön a falhoz tolt, és célba vette ajkaimat. Csókja kicsit sem volt gyengéd; ehelyett követelőző és szenvedélyes.
Ismét felkapott, én pedig összekulcsoltam a dereka körül a lábam, és most én csókoltam olyan szenvedéllyel és hévvel, mint ő az előbb.
- Akarlak. - a lehelete cirógatta az arcom. Válasz helyett először hosszan megcsókoltam.
- Én is téged. - szólaltam meg. Na neki nem kellett kétszer mondani. Ledöntött az ágyra, fölém tornyosult, és úgy csókolt tovább. Egy idő után a nyelvünk találkozott, én egy fél pillanatra elengedtem magam, és felnyögtem. Poe megcsókolt mégegyszer, aztán célba vette a nyakam. Oldalra döntöttem a fejem, hogy helyet adjak neki. Minden centi, ahol hozzám ért, felizzott, a csókjai pedig borzongást váltottak ki belőlem. Elért a pólóm széléig. Ott elvált a nyakamtól - sajnos, majd rám nézett.
- Szabad? - tüzes, vágytól izzó tekintete találkozott az enyémmel.
- Neked bármit. - válaszoltam. Erre ő csak fogta, és letépte rólam a világosszürke anyagot, és ledobta az ágyról. Csókjait folytatta tovább, lefelé a felsőtestemen. Mikor elérte a melltartóm szélét, engedélyt kérve rám nézett. Én bólintottam egyet, majd - most rendesen levéve a ruhadarabot - azt is a földre dobta.
Most már elindult akadálytalanul a felső testemen, és csókajival egy centit sem hagyva ki haladt lefelé.
Most én következtem. Levettem róla a pólót, mire visszatért az ajkaimhoz. Én elváltam tőle, és a nyakába csókoltam. Ebbe érezhetően beleborzongott, és miután elváltam a nyakától, megfogta a nadrágom szélét, és ismét rám nézett. Bólintottam egyet, majd lassan mindkettőnkről lekerült minden ruhanemű.
Először hosszan, szenvedélyesen megcsókolt, majd rám nézett.
- Szabad? - kérdezte.
- Öhm Poe...én...
- Tudom, ne aggódj. Óvatos leszek, ígérem. - csókolt meg mégegyszer.
Én válaszul bólintottam egyet, mire ismét hosszan, szenvedélyesen megcsókolt.
***
Lihegve omoltunk egymásra. Poe ismét célba vette az ajkaimat, azonban most nem csókolt sokáig, mert megszólalt.
- Mennünk kell lassan Leah.
- Rendben. Öhm...kaphatok egy másik pólót? - néztem rá vigyorogva.
Viszonozta a vigyort, majd felállt, és kivett a szekrényből egy hasonló színű anyagot.
- Tessék. Lehet, hogy egy kicsit nagy lesz, de megteszi. Ránéztem a pólóra.
- Kicsit? - gyorsan felöltöztem, majd felhúztam a pólót. Az anyag a combomig leért.
Öhm...
Erre Poe rám adta a dzsekijét is, ő pedig felvett egy másikat, és a hangár felé vettük az irányt.
Az álcázórendszerrel ellátott harminc cirkálóra felszállt az egész Ellenállás. Lassan a Crait felé vettük az irányt, remélve, hogy az Ellenállás egy időre eltűnhet az Első Rend elől.