Vérvonal - Egy Star Wars - Kylo Ren fanfiction

PROLÓGUS II.

Apám helyett végül Poe vezetett az oltárhoz. Láttam, hogy ahogy Ben végignézett rajtam, és egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Eleresztettem felé egy félmosolyt, ami rögtön észhez térítette. Nemrég tértem vissza a Cron bolygóról, így Ben sem a ruhámat nem látta, sem azt nem tudta, a hajam milyen lesz a szertartáson. Bár igazság szerint én nem is akartam. Sokkal jobb volt ez így. Bár a földig érő ruhám nem csak őt lepte meg; a két Dameron, Nate, de még Calia is meglepődve néztek rám.
Ami pedig az esküvői meghívottakat illeti, nagyjából ennyivel ki is merült a lista. Ott volt még néhány Fekete osztagos az Ellenállásból, meg persze az Elit osztag; már ami maradt belőle. Amint Bennel szemben álltam, megfogta mindkét kezem, és a szemembe nézett. A pap rögtön el is kezdte a szertartást.
- 2 Kérdést teszek fel mindkettőtöknek. Kérem, hogy legőszintébb érzéseitek szerint egyértelmű,,igen”-nel vagy,,nem”-mel szíveskedjetek válaszolni. Kijelented-e, Leah Pryde, hogy az itt jelenlévő vőlegényeddel, Ben Soloval házasságot kötsz?
- Igen. - néztem Ben szemébe mosolyogva, amit viszonzott.
Kijelented-e Ben Solo, hogy az itt jelenlévő menyasszonyoddal, Leah Pryde-al házasságot kötsz?
- Igen. - nézett ő is rám mosolyogva.
Megállapítom, hogy Leah Pryde és Ben Solo az egybehangzó “igen” kijelentésük alapján házastársak, mint Ben Solo és Leah Pryde-Solo. Megkérlek Benneteket, hogy a szóban elhangzott akaratot a házassági lapon aláírásotokkal is erősítsétek meg. Először a feleség, majd a férj írja alá a bejegyzést. Miután megtettük, a pap ismét megszólalt.
Úgy döntöttetek, hogy életetek e fontos eseménye hivatalos tanújának Poe Dameront és Calia Adamset kéritek fel. Kérem, először a feleség, majd a férj tanúja írja alá az anyakönyvi bejegyzést, bizonyítva, hogy ez a házasság a mai napon létrejött.
Meglepődtem. Végül Ben felkérte Poet tanújának. Calia és Poe is aláírta, majd a pap ismét megszólalt.
Kedves Ifjú Pár! A világnak szinte minden táján, az egymást szerető emberek jegygyűrűt, csillogó karikát húznak egymás ujjára. A hűségnek, a szeretetnek, s a végtelenségnek e szép szimbólumát néhány perccel ezelőtt Tőletek, mint menyasszonytól és vőlegénytől kaptam meg. Most visszaadom azzal, hogy húzzátok fel egymás ujjára, már mint feleség és férj. Legyen ez a gyűrű biztosíték arra, hogy életetek végéig hűséges és szerető társai lesztek egymásnak. Kívánom Nektek, hogy a karika a végtelen szeretetet, az arany pedig a tiszta szerelmet jelentse számotokra.
Ben felhúzta a gyönyörű, csillogó gyűrűt az ujjamra. A jeggyűrűválasztásnál is kitett magáért, na de ez...
Én is felhúztam az övét, ami passzolt az enyémhez.
Megkérlek Benneteket, hogy a gyűrű cserét egy hitvesi csókkal pecsételjétek meg!
Na és itt jött a meglepetés a részünkről. Úgy csókoltuk meg egymást, amit próbáltunk már jó párszor. Ben hátra döntött majdnem vízszintesig, és megcsókolt. Aztán visszahúzott, amit szerencsére most nem hibázott el. Visszagondolva arra, amikor majdnem elejtett felnevettem, de ez úttal Ben is csatlakozott hozzám. A többiek is tapsoltak és nevettek. Elindultunk kifelé, viszont most jött aztán a meglepetés! A csokromat nem eldobtam, hanem odasétáltam vele Caliához, és a kezébe adtam. Ő meglepődve nézett rám, de nem kellett sokáig találgatnia, mert mögötte már féltérdre ereszkedve várta Michael Dameron, hogy igent mondjon neki.
Igen, Calia Ellie-je meghalt a harcban, de Calia szerencsére hamar talált valakit, aki igazán méltó volt hozzá.
- Fordulj meg. - mosolyogtam rá.
Megfordult, de rögtön el is akadt a lélegzete. Láttam, ahogy könnyes lett a szeme. Bólintott egyet, majd Michael felállt, és az ujjára húzta a gyűrűt, majd megcsókolta. Végre nem csak nekünk, hanem mi is örülhettünk másnak.
Aztán, jött a buli része. Ben felvágta az első szeret tortát, majd a hagyomány szerint egymásnak adtunk az első falatot. De ki, ha nem mi bénáztuk volna el ezt is; Bennek az öltönye, nekem pedig a fehér ruhám tiszta krém és fehér máz lett. De ma nem érdekelt senkit, jót nevettünk, és pár percen belül már mindenki jóízűen evett, és beszélgetett.
Ahogy leszállt az este, pezsgővel koccintottunk, és táncoltunk. Keira a karomon ült, miközben Caliával és Jessikával beszélgettem. Ben elvolt Dameronékkal; és mint kiderült, eléggé megkedvelték egymást, azt kivéve, hogy Bennek a gyilkos nézésétől még mindkettő frászt kapott. Jót nevettem magamban rajtuk; nem is annyira ijesztő, főleg, ha te vagy az egyetlen ember, aki el tudod érni, hogy ellágyuljon a tekintete.
- Na és hogy sikerült a megbeszélés a tanáccsal a Cron-on? - tette fel a kérdést Calia, ami szinte mindenkit foglalkoztatott.
- Egész jól. A tanács arra kért, hogy fogadjam el függetlenségüket az Új Köztársaságtól. Illetve, már lassan ők is különálló, független köztársasággá alakulnak. Megtartom a címemet, mint a Cron királynője, de az Új Köztársaságban képviselőjüknél több nem igazán leszek. De higgyétek el; jobb is ez mindenkinek. Plusz; apámat nem igazán kedvelték.
- Nem sértésből, de azt még tudom érteni. - nézett rám komolyan Calia. - Az elején apának is elég pocsék volt, gondolhatod főnökként...
- Emlékeztetnélek, hogy attól még, hogy az apám volt, csak rosszabb volt felém főnökként. És, ha rajta múlt volna, ma nem házasodok össze Bennel.
- Miért?
- Amióta tudta, azt akarta, hogy menjünk szét. De ez nem érdekes. Most már nem. Egészségünkre. - emeltem fel a pezsgős poharamat. Koccintottunk ismét.