- Poe, ne! Poe, itt vagyok, maradj éber! - vettem a karjaimba a haldokló pilótát. Már alig lélegzett, rengeteg vért vesztett. Kezdett sápadni, és a keze is hideg volt. - Leah, drága hercegnőm. Szeretlek. - Mosolyodott el Poe, amennyire tőle telt. Én válaszul megcsókoltam. Hosszan, szenvedélyesen. - Én is, mindennél jobban. De nehogy itt merj hagyni! - mosolyogtam rá már félig sírva. - Bocsáss meg nekem, kérlek. Sosem voltam elég erős. De te az voltál, és az is leszel. - mosolygott rám még utoljára, de aztán arcára fagyott a mosoly, és nem lélegzett többé. - Mondtam, hogy itt ne merj hagyni, nem!? - emeltem fel a hangom, de aztán a dühömet felváltotta a kétségbeesés és az elviselhetetlen fájdalom. Óvatosan lefektettem Poe-t a homokba, de a kezem még a háta alatt hagytam, átölelve őt, és a kezét nem engedtem el. A mellkasára hajtottam a fejem, és úgy zokogtam tovább. A szívem ezernyi darabra tört össze. Miután már nem maradt több könny, ami a felszínre tudott volna törni, gyorsan megtöröltem az arcom és a szemem, és még egyszer utoljára belenéztem azokba a most már élettelen, de még mindig gyönyörű csokoládébarna szemeibe, aztán lecsuktam a szemhéjait, elengedtem a kezét, és megpusziltam az arcát. Egy kis idő elteltével már nem éreztem semmit, csak közönyösséget. Egyszerűen nem voltam képes érezni. A szívem összetört, és tudtam, hogy ez úttal nem leszek elég erős ahhoz, hogy újra összerakjam. *** Megizzadva riadtam fel a rémálomból, csak hogy utána pár másodperccel később az ébresztőóra rám hozza a frászt. Csak bámultam magam elé. Az agyam nem volt képes felfogni, ami történt. Egyszerűen túlságosan életszerűnek tűnt. Kellett pár perc mire eléggé felébredtem ahhoz, hogy tudatosuljon bennem az, hogy Poe még él, és én pedig rohadtul el fogok késni az edzésről, ha nem kászálódok ki az ágyból pár percen belül. Ez viszont nagyon nehéznek bizonyult, 4 óra alvás és egy ilyen rémálom után. Plusz tudtam, hogy a paplanomon kívül hűvösebb van. - Ha nem kelsz fel, el fogsz késni. - szólalt meg a hátam mögött Phasma. Ő már teljes páncélzatban volt, a sisakját a kezében tartotta. - Köszönöm az emlékeztetőt, de én is tudom. - bújtam ki a jó meleg ágyneműből. - Sok sikert Renhez. Próbálj meg türelmes lenni vele. Ő nem az. - Köszönöm a reggeli kedves szavakat, százados. - eresztettem el egy gunyoros mosolyt Phasma felé. Ő válaszul csak megrántotta a vállát, majd felvette a sisakját és kilépett az ajtón. Ránéztem az órámra. 8:40. Ha még hamar meg is találom az edzőtermet, akkor sincs semmi esélyem, hogy időben odaérjek. Király. Gyorsan felvettem az aláöltözetem, vigyázva a sebemre, majd a páncélomat is. 8:49. Ha sietek, talán még odaérek. Kiléptem az ajtón, és felhúztam a sisakom. Melyik irányban van az a fránya terem? Tettem fel a kérdést magamnak. Megláttam egy magasabb rangú katonát, és leszólítottam. - Elnézést, merre találom az edzőtermet? - megállt, majd felém fordult. - Mit csinálsz itt ilyenkor, katona? És mit akarsz az edzőteremben? Most már a kiképzések véget értek ebben a szezonban. - Én a speciális alakulatok kiképzését teljesítem. - Nem vagy te ehhez kicsit alacsony? - kérdezte gúnyosan. - Hát, nem tudom. Most tud segíteni, vagy nem? - a tiszt közelebb lépett hozzám, így még jobban érződött a magasságbeli különbségünk. - Kezdőként tiszteletlennek lenni a feletteseiddel merész húzás, katona. Mi az azonosítód? - LP-2148. - Jelentkezz a közvetlen felettesednél. MOST. - Erre nem lesz szükség. Én vagyok a közvetlen felettese. - szólalt meg a hátam mögött Ren. A tiszt rögtön szalutált. - Elnézést kérek, Ren főtábornok. Válaszul Ren csak fogta, és falhoz vágta a katonát az erő segítségével, majd elindult arrafelé, ahonnan jött. Én még egyszer ránéztem a tisztre, aki éppen megpróbált föltápászkodni, majd szó nélkül követtem Ren-t. Huh, ez aztán furcsa volt. Nem vártam egyikőjüktől sem ezt a reakciót. A folyosó végén beszálltunk egy liftbe, majd pár másodperc alatt felértünk a 23. emeletre. Az edzőterem érdekes volt kívül és belül is. Az ajtaján a jól megszokott számlapos belépőpanel helyett egy tenyérszkenner kapott helyet. A terem maga óriási volt. Belül legalább 100 különböző edzőgép volt szabályosan elrendezve, és pár ember a terem szemközti sarkában éppen edzett. Ren megállt az ajtó mellett. Akkor vettem csak észre, hogy volt egy sornyi szekrény a falnál. Odalépett az egyikhez, és kivett belőle egy rövidujjú fekete pólót illetve egy hosszú fekete nadrágot, és egy edzőcipőt, majd a kezembe nyomta. - Az öltöző jobbra az első ajtó. Öltözz át. A páncélodat pedig add le délután, már nem lesz rá szükséged. Én csak bólintottam egyet, majd megkerestem a jól elrejtett ajtót. Az öltöző az edzőteremmel arányosan szintén hatalmas volt, és nagyon jól felszerelt. Gyorsan átöltöztem, majd bepakoltam az egyik öltözőben lévő, üres szekrénybe. Kiléptem az edzőterembe, és kíváncsian vártam, hogy mi következik ez után. Ren ott állt a sarokban a többi éppen edző emberrel együtt. Beszélgettek, és láthatóan élvezték egymás társaságát. Kylo időközben levette a maszkját, amit az ajtó melletti szekrényen hagyott. Meg kell hogy mondjam, meglepődtem. Sosem láttam még őt a maszkja nélkül a saját lakrésze illetve az orvosi részleg kivételével. Úgy tűnt, hogy jól érzi magát. Valamelyikük elsütött egy viccet, és mindenki nevetett, beleértve Kylo-t is. Aztán hirtelen egyesével felém fordult mindegyikük, a végén Kylo is. Közelebb mentem hozzájuk, de ötletem sem volt, hogy mit is mondhatnék. De nem is kellett. - Bemutatom nektek az új társatokat. - szólalt meg Ren. Jól megnéztem magamnak a társaságot. Meglepetésemre az egyik nő volt, csak rövid hajjal, és meglehetősen férfias külsővel. Egy széles mosoly kíséretében rögtön üdvözölt is. - Szia! Calia vagyok! - nyújtotta a kezét. - Leah. - fogtam vele kezet, és viszonoztam a mosolyát. A többiek is hasonlóan tettek. Név szerint bemutatkozott Adams, Edward, Jamie és Mason. - Az orvosi jelentés szerint még egy hétig nem edzhetsz rendesen a vállad miatt, így ezt a hetet főleg állóképesség javítással tudjuk csak tölteni. Utána viszont fokozatosan elkezdjük az elit alakulat kiképzését, és reményeim szerint másfél hónap múlva már a csapat tagjaként mehetsz terepre. Meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy a kiképzés után a csapat tagja leszek. Azt hittem, hogy megtanulok ügyesebben harcolni, és kész. Ren nem viccelt; olyan edzést kellett végig csinálnom, mint még talán a kiképzésem alatt sem. Futottam legalább egy órán keresztül folyamatosan a futópadon, majd különböző ugrógyakorlatokat kellett csinálnom. A többiek súlyzóztak, aztán egy idő után eltűntek, gondolom bevetésük volt. Mire véget ért az edzés, lógott a nyelvem és olyan izom lázam volt, mint még soha. - Mára végeztünk. Pihenj, rád fér. Holnap ugyanekkor, ugyan itt. Ja és ha kérhetem időben gyere. - tette még hozzá, aztán felvette a maszkját, és ő is elment, egyedül hagyva engem az edzőteremben. Letusoltam, visszaöltöztem, és nem sokkal később visszatértem a barakkomba. Phasma ágyára letettem a páncélom. Átöltöztem az alvós ruhámba, aztán már majdnem elaludtam, mikor kopogtak. Félálomba kinyitottam az ajtót. Két tiszt állt velem szemben, az egyik egy nagyobb dobozt tartott, a másik pedig egy papírt. - Ezeket Ren főtábornok küldte magának. - nyomták a kezembe a dobozt és a papírt. - Köszönöm. - válaszoltam kicsit meglepődve. Válaszul csak bólintottak egyet, majd eltűntek a folyosó végén. Megnéztem először a dobozt. Az alján egy teljesen új páncél lapult. A dobozban volt egy apró cetli, kézírással.
,,A ma reggelihez hasonló incidensek elkerülése végett. Kylo"- állt a cetlin. A kézírás kicsit kusza volt, és látszott rajta, hogy sietett vele az, aki írta. Megnéztem közelebbről is a páncélom. Terepmintás volt, és szinte teljesen más, mint az előző. Visszaraktam a dobozába, majd becsúsztattam az ágy alá.
Megnéztem aztán a papírt is. ,,Áthelyezési szerződés" - állt a tetején nagy betűkkel. Gyorsan le is raktam az éjjeli szekrényemre, mivel tudtam mi áll benne, és nagyon nem érdekelt. A fáradtság érzése egyre elviselhetetlenebb lett. Szinte minden izmom lüktetett, és az egész testem pihenésért könyörgött. Pár perccel később pedig, amikor Phasma belépett a barakkunkba, már elég mélyen aludtam ahhoz, hogy ne tűnjön fel a jelenléte.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hali!
Elhoztam egy új fejezetet ismét. Remélem tetszik! Ez a videó pedig szerintem nagyon epic.
