Nélkülem |NaruHina ff|

7. Fejezet: Csillaghullás

"Aznap éjjel megint sírva aludtam el egy mérges báttyal az oldalamon. Mégis olyan ismerős helyzet volt...."

Nagyon korán ébredtem fel. De nem bántam. Legalább volt időm készülődni. Ülőhelybe küszködtem magam. Oldalra pillantottam és megláttam Neji üres tatamiját. Gondoltam a tegnapi miatt nem akart látni. 

Kiléptem az alvós részről és töltöttem magamnak inni. Már indultam volna vissza a szobába öltözni, amikor megláttam az asztalon egy cetlit. Kihajtottam. Nejiírásának tűnt. Csak az első szavakat olvastam el.

- Micsoda? -  kérdeztem ijedten. - Köszi Neji nii-chan!

Letettem a cetlit, majd elmentem öltözni. Rendbe tettem az ágyamat és megreggeliztem. Elmostam a tálat, aztán felkaptam a táskámat és indultam a megbeszélt helyre.
Kiba és Akamaru már a helyszínen voltak, már csak Shinora vártunk. Mivel pár perccel később ő is befutott, elindultunk. Még utoljára visszanéztem a városra, elmosolyodtam és a fiúk után futottam.

-.-

 Az idő már este felé járt, de még nem találtunk semmit. Shino kicsit ideges volt, de a kellemes alaphangulat így is megvolt köztünk.
Sötétedés előtt kerestünk egy helyet, ahová letáborozhattunk. Amíg a fiúk a sátrainkat állították fel, Akamaru és én körbe néztünk (a kutya szaglászott) a terepen. Mivel semmi gyanúsat nem találtunk, visszamenetünk a többiekhez.

- Tiszta - mondtam.

Kiba bólintott és elindult nagyra nőtt kutyájával fát gyűjteni a tűz rakáshoz. Shino-kun az utolsó sátor felállításával bajlódott. Megkérdeztem, hogy esetleg segíthetek e, de elutasította. Végül végig néztem, ahogy nehezen, de összerakta. A kutyás fiú pont akkor érkezett vissza, amikor mi is elkészültünk. Gyorsan tüzet csináltam és megvacsoráztunk.

Evés után elnézést kértem a fiúktól és elmentem sétálni. A közelben találtam egy tavat. Már elég sötét volt ahhoz, hogy senki se lásson. Levettem a ruháimat, lábamba irányítottam egy kis chakrát, hogy meg tudjak állni a vízen, majd beljebb mentem. Igazából nem edzeni szerettem volna, mint régebben, hanem csak kicsit egyedül lenni. Ekkor eszembe jutott, hogy múltkor, amikor utoljára a vízen edzettem, Naruto-kun meglátott. Éreztem ahogy elpirulok. Megint rám zúdult az a rengeteg emlék, amit ketten éltünk át.

- Nem, Hinata! Most nem szabad másra gondolnod, csak a küldetésre! Verd ki őt a fejedből most azonnal!

Hirtelen a vízbe estem. A chakra kiment a lábamból. Igazából annyira nem is bántam. A hideg víz lehűtött, így már nem agyaltam, csak élveztem a körülöttem lévő folyadék hűvös kényeztetését.

Úszkálásom közepette nem érzékeltem az időt. Arra lettem, figyelmes, hogy a Hold már lassan lemegy. Éppen kimászni készültem a tóból, amikor ismerős hangot hallottam meg.

- Hé, Hinata!

Megfagyott bennem a vér. Annyira meglepődtem, hogy hangos csobbanással zuhantam vissza a vízbe. Fuldokolva jöttem fel a felszínre. Két aggódó tengerszínű szemmel találtam szembe magam. Éreztem, hogy arcom pipacs vörösbe borul.

- Jól vagy? - kérdezte ijedten. Aztán észrevette a piros arcomat és a bokor mellett lévő kis ruhakupacot. - Öhm... én... - makogott össze vissza és ő is teljesen elpirult.

- Ha elmész amíg felöltözők... - kezdtem, de ő csak bólintott.

Magamra kapkodtam a ruháimat és elindultam megkeresni a fiút. De hiába kergettem az árnyakat, sehol sem találtam a csillogó, kék szempárt.

Naruto-kun! Merre vagy? - suttogtam a sötétbe.

Valaki mögöttem landolt, befogta a szemem és a szám, így nem tudtam sikítani, meg persze nem láttam. Magához szorított az ismeretlen, majd tovább ugrott. Hiába vergődtem, az erős kezek nem engedtek a szorításból. Pár hosszú perccel később talajt értünk. Elengedett és csodás kép tárult elém. Egy szirten álltunk, ami az alatta lévő völgybe nézett. Megfordultam, hogy szembe kerüljek az idegennel, amikor az Uzumaki fiút láttam meg személyében. Vidám mosoly ült az arcán, szemei jobban csillogtak, mint valaha. Közelebb lépett, megfogta a kezemet (O/////O), aztán felnézett a csillagokkal teli égboltra. Nem szóltam hozzá, pedig tudtam, hogy várja. Szorítottam egyet a kezén, ő pedig felém fordult. Meg akartam szólalni, de ismét elvesztem a szemeiben.

- Lélegezz! - mondta.

Hi!!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Gome a helyesírási hibák miatt!
Holnap hozom a 8. részt.
Addig is legyen mindenkinek szép napja!! 😄😜