Nélkülem |NaruHina ff|

11: Út egy sötét birodalomba

Csak rohantam, amíg valami keménybe nem ütköztem....

Felemeltem a fejem, így egyenesen az előttem álló szemébe nézhettem. Egy középkorú magas férfi volt, haja a szemébe lógott, amit hátul összefogott. Bő fekete kabátot viselt kis, piros felhőkkel tarkítva. Érthetetlen tekintettel bámult le rám, vörösen izzó szemeivel.

 Egy pillanatig nem tudtam, hogy ki vagy mi ő, de a felismerés nehéz köve a nyakamba szakadt és ereimben megfagyott a vér. 

- Uchiha Itachi! - suttogtam rémülten.

Megperdültem a tengelyem körül és a másik irányba kezdtem el szaladni. Már az erdő szélénél jártam, amikor megbotlottam egy gyökérben és arccal a földre estem. Felkászálódtam és újra futásnak eredtem. 

- Várj! - hallottam egy ismeretlen, kissé rekedtes hangot. 

Megtorpantam és félve hátra pillantottam. Az Akatsuki tag sietős léptekkel közeledett felém. Menekülni akartam, el tőle, minél távolabb, de leblokkoltam és mozdulni sem tudtam. Egyre kisebb távolság volt közöttünk, egészen amíg fél méter választott el tőle. Nem mertem rá nézni.
Mert tudtam, hogy a szemeivel hamis valóságba vonhat, és egyszerűen féltem.

Kezével az állam alá nyúlt és maga felé fordított, kényszerítve, hogy a pirosan izzó Sharinganokba nézzek. Elengedett és hátrébb lépett. Tekintetével intett, hogy nem szándékozik semmit tenni velem és elmehetek. 

Rohanni kezdtem, vissza a sártokhoz, a többiekhez.

-.-

Mikor megtaláltam a táborhelyünket, már mindenki aludt. Bemásztam a saját kis kuckómba, ahol egyenletes szuszogást hallottam. 

- Hinata! - mormogta valaki Naruto-kun hangján.

Csendesen mellé bújtam és én is aludni próbáltam; de valami nem hagyott nyugodni. Valami nem volt rendben. Túl nagy csend volt és egy erős szagot lehetett érezni. Mécsest gyújtottam, hogy körül nézzek, de a sátorból sem jutottam ki.

Naruto mellkasán óriási nyílt seb tátongott, szemei fenn akadtak a fájdalomtól. Tiszta vér volt minden, én is véres voltam. A könnyeimet nyelve rohantam Kiba sátra felé, de ami ott fogadott, még nagyobb sebet ejtett rajtam. A fiú már halott volt, piros folyadék borított mindent. Shinonál is hasonló helyzet volt. Szívem szakadt meg, amikor végig gondoltam, hogy mi történt.

A tűz parázsló fénye mellett estem össze. Nem akartam, hogy ez igaz legyen, nem ez nem lehetett a valóság. Hirtelen kézjeleket formáltam és aktiváltam a Byakuganom. Mindenhol chakrát láttam. Itt-ott kissé szakadozva, de mindenhol jelen volt. Genjutsuba estem.

Vissza pörgettem a dolgokat. Valószínűleg akkor estem bele, amikor Itachi szemébe néztem, sőt biztos.

-Áááááá! - kiáltottam fel izzadságban úszva.

Újra azon a tisztáson voltam, ahol az Uchihával találkoztam. A férfi felém pillantott, most már ónix színű szemeivel. Mosolyogva érdeklődött felőlem, de válaszra sem méltattam. Biztos voltam benne, hogy átkutatta a fejem, így információt szerezve Konoha állapotáról.

- Gyere velem! - ragadta meg a csuklómat.

Ha tiltakozni is akartam, nem tudtam. Kikészített, amit mutatott. Lelkileg roncs voltam, így hagytam, hogy kezébe kapjon és rohanni kezdjen velem.

Kis idő múlva azon a szilán álltunk, amin múltkor Narutoval voltam. Fájdalmas mosolyra húztam ajkaimat. Felnéztem az égre és elállt a lélegzetem. Most még gyönyörűbb volt az ég, mint múltkor.

- Azta! - csúszott ki a számon.

Itachi elégedett arcot vágott és tovább pásztázta az eget.

Naruto POV:

Egy sikolyt hallottam az erdőből. Mivel aggódtam Hinata miatt, gondoltam nem fekszem le, hát megérte!

Füleltem hátha hallok még valamit, aztán rohanni kezdtem a hang irányába. Egyik faágról a másikra ugrálva haladtam, egészen amíg két alakot meg nem láttam. Közelebb lopakodtam és úgy próbáltam meglesni őket. 

Nagyot dobbant a szívem az egyik Hinata volt, teljesen épségben. A másik alak minimum egy fejjel magasabb volt nála. Fekete kabát, piros felhők. Várjunk! Ugye nem...! 

Láttam, hogy beszélnek, de ebből a távolságból nem hallottam, mit mondhatnak. Óvatosan surrantam a fák lombjai között, de megcsúsztam és hason vágott egy ág. Nagy erőt kellett vennem, hogy ne kiáltsak fel.

- Áu! - tátogtam magam elé.

Innen már tisztán láttam őket. Hinata mellett Uchiha Itachi állt. Várjunk, nem úgy volt, hogy őt Sasuke megölte?

Gondolkodásomból egy kis sikoly rántott vissza. Nem hittem a szemeimnek!

- Hinata, te.....?

Ohayo!
Kész vagyok ezzel is!
Gome a helyesírási hibák miatt! 😅
Remélem tetszett!
Nektek, hogy megy az iskola? Nehéz? 
Mindenkinek szép napot!! ❤️🥰
Buy Buy!