Amikor magamhoz tértem, újra a hűvös szobában voltam. Riadtan szaladtam az ajtóhoz, de hiába ráncigáltam, zárva volt. Mivel minden próbálkozásom ellenére a kijárat csukva maradt, a földre telepedve vártam az alakot, de ma nem hittem, hogy jönni fog. Egyedül a plafonról csöpögő víz szakította félbe a fülnek fizikai fájdalmat okozó némaságot.
Csendesen átkaroltam a térdeimet, majd az államat megtámasztva szuszogtam. A hasamat egy fájdalmas korgás hagyta el és az étel gondolatára még üresebbnek érződött. Egyszer csak egy cipő kopogását hallottam a falakon túl, aztán zár kattant és az ajtó nyikorogva nyílt ki. Az ismerős árny némán lépett be rajta, kék tekintetét rám villantva.
Kíváncsian pillantottam felé, amikor egy hosszúkás valamit húzott elő a zsebéből egy doboz kíséretében. Az egyik tárgyat a földre helyezve sercegést hallottam, majd hirtelen minden világosba borult. Az ismeretlen a lángot az előbb letett gyertya kanócához érintette, ami a tüzet átvéve árasztotta a fényt.
Kellemes érzéssel néztem az ember felé, amikor rájöttem, hogy sokkal idősebbnek gondoltam, mint valójában volt. Az alak kb. velem egyidős lehetett, de a szemén kívül mást nem láttam. Sötét ruhákba burkolódzva, maszkkal takart arccal bámult felém, üveges tekintettel. Kissé megremegett, az ujjával felém bökve mutogatásba kezdett.
Nagy nehezen, végül felfogtam, hogy a kötéseimet szeretné lecserélni. Enyhe pírrel az arcomon néztem magam elé a kialakult abszurd helyzeten gondolkozva.
- Amíg nem voltam magamnál, akkor is te...? – kérdeztem félve, mire a fiú lassacskán bólintott.
Az ijedt arcomat látva mentegetőzve rázta a fejét, mintha tagadna valamit. A hirtelen mozdulat hatására szőke tincsek bukkantak elő a kapucnija alól, amiket rögvest vissza is tűrt az anyag alá. Megpróbáltam tettetni, hogy nem érzékeltem semmit, de újra- és újra visszajátszódtak az emlékképek. Hol láttam már korábban ezt a hajat?
Csettintgetésre kaptam fel a fejem. A srác az ujjait elhúzva előlem egy adag kötszer nyújtott felém, majd felállt és kiment az ajtón. A pólóm alá nyúlva sóhajtva tekertem le magamról az átvérezett gézcsíkot, aztán a tisztát áthúzva a derekam körül szorosan csomóra kötöttem azt.
Köhintéseket hallottam kívülről, mire mozdulatlanná fagytam. Furcsa arcot vágva indultam az ajtó felé, mire az félúton kivágódott előttem és egy furcsa, fehér bőrű férfi állt a szoba bejáratában. A szél, amit okozott eloltotta az egyetlen fényforrást, így újra koromsötét volt a helyiségben.
Az idegen szó nélkül ellépett mellettem, majd a padlón elhelyezkedve vicsorgott rám egy édes mosollyal és újra meggyújtotta a gyertyát.
- Tudod ki vagyok, nem? – érdeklődött enyhén recés hangon.
Összehúzott szemöldökkel néztem rá, hátha beugrik valami, de még mindig ismeretlen volt. Az értetlen arcom láttán kuncogva levette a maszkot, amit viselt, aztán végre felismertem.
Ez volt az alak, akivel harcoltunk. Vagyis alakok, mivel rengeteg volt belőlük, mint amikor Naruto-kun Árnyékklón-technikát használ. Mellesleg a chakra elszívásával képes teljesen lemásolni az embert.
Lehet, hogy egész eddig egy hamis fiúval voltam a háború ideje alatt? Hogy valójában tényleg Naruto szúrt le, de közben végig ez az ember volt? Viszont ez esetben muszáj volt a srácot is lemásolnia, ami azt jelenti, hogy a fiú életben van.
Kitágult szemekkel meredtem az előttem ülő férfira, aki végig rajtam hahotázott. Érzések kavalkádja vette át felettem az irányítást és az öklöm magától mozdult, de mire hozzáérhettem volna az előttem ülőhöz, az már a padlóba süllyedve nevetett tovább. Elegem lett belőle, így az ajtót feltépve kirontottam a nyugalmat nyújtó kertbe, ahol a friss, hideg levegőt beszívva egyből lecsillapodtam. Egyszer csak egy kéz ért a vállamhoz, amitől kis híján szívrohamot kaptam, de csak a rejtélyes fiú volt az. Maszkján keresztül vigyorgott rám, aztán először maga felé bökött, majd felém. A fejemet megrázva szegeztem neki, ami érdekelt:
- Te néma vagy, vagy esetleg rejtegeted a hangodat, hogy ne ismerjem fel? – a kérdésemre reagálva felnevetett, de egy hang sem jött ki a torkán. Elég para látvány volt, viszont túltettem magam rajta.
Ezután hiába faggattam, nem volt hajlandó mutogatni, ráadásul a baljós férfi is eltűnt. Esküszöm, ezen a helyen csak még több megfejtendő problémába akadok, nemhogy sajátommal nem jutok dűlőre.
Hali!
Remélem tetszett! 🥰
Amennyiben igen, megnyomnátok a csillagot? ⭐🌟
Talizunk a kövi részben! ❤️❤️
Szép napot nektek! ☺️
VOUS LISEZ
Nélkülem |NaruHina ff|
FanfictionSzerintem a cím mindent elmond. Ez a történet teljesen saját képzeleten alapul, így csak részben követi az animét. Ha kíváncsi lettél olvasd tovább! Köszi!
