Nélkülem |NaruHina ff|

18: Útban a rejtély felé

„Indítson kereső csapatokat a megadott koordináták irányába!"

Csupán pár óra leforgásával történt meg minden. A kereső csapat össze lett állítva, és el is indult.

Megint beesteledett, én pedig a sötét szobámban szitkozódtam, amiért nem mehettem a többi ninjával.

Idegesen mentem el fürdeni, aztán még feldúltabban zuhantam be az ágyba. Sokáig forgolódtam, de sehogy nem talátam kényelmes pózt. Felálltam, felráztam a párnát, majd visszafeküdtem. Nem segített. Végül hagytam az egészet, legalább gondolkozni tudtam.

Sok minden kavargott abban a pillanatban a fejemben, szinte összemosódott az egész. Lassacskán elnyomott az álom, ami mondhatom nem a legmesésebb volt.

-.-

Koppanás, aztán a fejembe nyillaló fájdalom.

- Áú! - szisszentem fel. A földön feküdtem, a takarómba csavarodva.

Nagy nehezen lehámoztam magamról a paplant, és kinéztem az ablakon. Remek, még csak most hajnalodik!

Hirtelen zseniális ötletem támadt. A szekrényemhez ugrottam, és őrült módjára pakoltam ki belőle a ruháimat, egyenesen egy nagy sporttáskába. Felkaptam magamra egy sötét nadrágot, pulcsit, majd a cuccaimat a vállamra kapva, írtam egy üzenet, amit az éjjeli szekrényemen hagytam.

Halkan, de gyorsan osontam le a lépcsőn, majd a nappalin átvágva a bejárathoz értem. Felhúztam a cipőmet, és az ajtót eltolva kiléptem a hajnali víztől nyirkos udvarra.

Amint kiértem az utcára, rohanni kezdtem a város kapuja felé. Szerencsére tudtam a koordináták pontos helyét, ugyanis a kódfejtők elmagyaráztak mindent a jelenlévő embereknek, köztük nekem is.

-.-

N

aruto POV:

A klónom nem bírta tovább, így szétporladt. A Boushin emlékei végig pörögtek a fejemben. Legalább Hinata tud a helyzetről. 

Lépteket hallottam. A zár kattant valahol a sötétben. Az ismeretlen közelített a szobában.

Éreztem, ahogy remegni kezdek. Rettegtem. Mi lesz ha megint azt akarják megtenni velem?! Nem vagyok rá többet képes.

Sípolást hallottam, és zúgott a fejem. Hangok suhantak át az agyaban. Minden egyes porcikám sikítani akart, elmenekülni innen. De nem tudtam megtenni. Az energiám teljesen elfogyott, az időérzékem már rég elveszett, nem kaptam elég ételt és italt.

Megint ez történik. Minden nap jönnek, és néznek. Valamikor csinálnak is valamit, de általában csak a lelkedbe bámulnak, mérhetetlen félelmet keltve benned.

Az illető hirtelen megragadta a csuklómat, ezzel felrántva a födről. Éreztem ahogy csorogni kezdtek a könnyeim.

- Kérek ne tedd! - könyörgtem neki, de meg sem hallva húzott maga után, ki a nyirkos szobából.

Kiértünk egy gyér fényben úszó folyosóra, és megint a szokásos irányba indultunk el.

Kétségbeesetten próbáltam szabadulni, de szorítás nem enyhült a kezemen, sokkal inkább ráfogott a csuklómra. Felszisszentem.

Beértünk abba a szobába. A kísérteties fény, boncolt testek, injekciós tűk szerteszét és természetesen az üveg henger. Rémisztő emlékek lepték el a fejem.

- Ne! Kérem ne tegyék ezt! Könyörgöm! - ordítottam rettegve, de a férfi meg sem hallotta.

A falhoz nyomott, és halántékon ütött, mire a világ elsötétült előttem.

Hinata POV:

A Byakugannak hála embereket észleltem. Végre beértem a kereső osztagot! Megkönnyebbülve sóhajtottam, és a chakra irányába vettem az irányt.

Menet közben elgondolkoztam, hogy tényleg a többiekkel kéne -e tartanom. Már láttam a csapatot, de mégis meggondoltam magam, és gyorsan az ellentkező irányba fordultam, épp időben, mert az egyik őrszem pont felém nézett.

Megálltam az egyik ágon, majd előkaptam a térképemet.

- Na, akkor B terv következik - motyogtam csak úgy magamnak.

Ujjamat a térképen húzva kerestem a bizonyos iránypontokat. Kicsit bajlódtam vele, de kis idő elteltével megtaláltam a keresett koordinátákat.

Elhatározottan felnéztem, és egy hosszú, fárasztó útnak tekintettem elébe.

Halii!
Remélem tetszett a rész! 😃
Azt is, hogy megbocsátotok, amiért nem a megszokott időben töltöttem fel... :) 😅
Tali a kövi fejezetnél!
Helyesírási hibák miatt elnézést kérek!
Szép napot mindenkinek!! 😊
Sayonara!