Nélkülem |NaruHina ff|

8. Fejezet: Lélegezz!

"- Lélegezz! - mondta."

Óvatosan felé pillantottam. Kék szemeivel az eget pásztázta, melyekben visszatükröződött milliónyi csillag. Mintha megérezte volna, hogy nézem, felém fordította arcát és halványan elmosolyodott. Cselekedetére a szívem gyorsabban kezdett kalapálni. Még mindig egymás kezét fogva álltunk, de egy szót sem szóltunk.

Mélyen beszívtam a levegőt, hogy kis megnyugvást találjak. Bár csillapítani akartam pulzusomat, csak még jobban megemelkedett, mert megéreztem a mellettem álló fiú illatát. Kicsit megszédültem, de legalább nem estem össze.

Felnéztem az égre, ami felhőtlenül ragyogott felettünk. Újra ránéztem. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy vele vagyok. Mintha érezte volna a fáradtságom, leült, majd maga mellé húzott.
Pír öntötte el az arcomat. Ilyen közel még nem ültünk egymás mellett. A fiú vállára hajtottam a fejemet és úgy gyönyörködtem az éjszaka csillagos égében. Akaratlanul elkezdtek lecsukódni a szemeim.

- Naruto-kun! - suttogtam halkan.
- Hmm? - kérdezte.
- Ha elalszom, kérlek ébressz fel! Szeretnék minél többet veled lenni! - kértem és mély álomba merültem.

-.-

Mocorgásra ébredtem. Még sötét volt, de már hajnalodott. Naruto mellettem fekve aludt. Kicsit elpirultam. Aztán szememmel egyre lejjebb haladva, észre vettem az összekulcsolt kezeinket. Inkább nem néztem tovább, mert éreztem, hogy a térdem az övéi között van. Lángoló arccal próbáltam visszaaludni, sikertelenül.

- Lélegezz! - motyogta álmában.

Nem értettem miért mondta, mert egyenletesen vettem a levegőt. Nyugodtan feküdtem, amíg egy repedést meg nem láttam az egyik szikla előtt. De nem a nagy kődarab volt hasadt, hanem valami más. Olyan volt, mintha valaki karddal lyukat vágott volna  a tájba. Szép lassan egyre nagyobbra tágult és egy másik helyet láttam meg rajta keresztül, méghozzá a tópartot, ahol nemrég fürödtem. Még sötét volt, de a Holdnak hála volt egy kis fény. A hasadás egyre gyorsabban nyílt szét, egyenesen felénk tartva.

- Naruto-kun! Kelj fel valami közeledik felénk! - ébrezdgettem, de meg sem moccant.
Egyre erősebben rázogattam a fiút, amíg fel nem kelt. Kitörölte az álom okozta könnyeket a szeméből. Azonnal észre vette a tátongó ürességet. Felkapott a karjaiba és leugrott a szirtről, amin nemrég bekésen aludtunk.

- Francba! Azt hittem több időm lesz... - mondta miközben szélsebesen futott el a hasadéktól. - Figyelj, Hinata! Ne felejts el lélegezni!

Összevont szemöldökkel bólintottam. Megint ez?! Mégis mit jelenthet?

Szép mosolyával rám nézett mondott valamit, de csak félig értettem, mert egy óriási robaj elnyomta hangját. Lelassult a világ, ahogy megfordult és a lyuk felé hajított. Sikítva zuhantam át a másik oldalra, el a fiútól. Hirtelen vízbe érkeztem, levegő nélkül. Úszni kezdtem, de a lábam beakadt egy hínárdarabba. Kivettem a táskámból egy kunait és elvágtam. Lábtempóval úsztam egyenesen a felszín felé, de amikor kiértem volna, elfogyott az oxigénem.

- Lélegezz! - kiabálta valaki a fülembe és egyenletesen pumpálta a mellkasomat.
Vizet köpve görnyedtem össze. Mellettem a tetőtől talpig vizes Kiba ült.

- Hála az égnek! - sóhajtotta fáradtan.

Hátra pillantottam, de a hasadás már nem volt sehol. Érthetetlen tekintettel néztem a mellettem ülő fiúra, aki pont ugyanígy rám.

- Mi történt? - kérdeztük egyszerre, majd egymás szavába vágva kezdtünk el mesélni. Persze a Narutoval történt dolgokat nem meséltem el.

Még mindig sötét volt, mellesleg vizes ruhákban járáshoz hideg, szóval visszaindultunk a sátrokhoz, a tűz közelébe. Ruha csere után még kiültünk beszélgetni, de az én fejem teljesen máshol járt.

- Hinata! - csettintgetett előttem Shino-kun. - Itt vagy?

Zavartan elmosolyodtam és bólintottam. Levendula színű szemeimmel a tüzet pásztáztam, nem figyelve a többiekre. Megint Naruto felé terelődtek a gondolataim, pedig nem akartam. Újra átéltem, amíg az erős karjaiban tartott és az erdőben száguldottunk. 

Azon agyaltam mégis mi lehetett, amit nem értettem a hangos zajtól. Arra eszméltem fel, hogy Shino megint az orrom előtt legyez a kezével. 

- Mi az? - kérdeztem, mert a fiúk hangos röhögésbe kezdtek.

- Semmi, csak aranyos vagy, amikor bambulsz. - mondta Kiba, mire kissé elpirultam.

- Öhm... szerintem elmegyek és lefekszem. - mondtam zavartan és bementem a sátromba.

És akkor bevillant:

- Hinata, én [...]!

Sziasztook!!
Bocsi a kései feltöltésért!
Azért remélem tetszett...
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok!
Buy guys!  🥰❤️