Nélkülem |NaruHina ff|

33: A hiányzó darab

„...de biztos voltam benne, hogy ez a fiú határozottan nem Uzumaki Naruto."

Fogalmam sincs, mégis hogy kerültem az épületbe. A maszkos fiúval azóta a bizonyos eset óta teljesen elkerültük egymást, ezzel a beszélgetés lehetőségét is. Igaz, néha teljesen máshogy viselkedik, engem nem fog átverni többet.

-.-

Rohantam a sötétben. Futottam az életemért, amit már így is teljesen elrontottam, kezemben a kis naplót szorongatva. Hallottam ahogy az alak döngő léptekkel szalad utánam, és a nevemet kiáltozva próbál megállítani. A könyvet még jobban a mellkasomhoz nyomva fordultam jobbra, így kitérve az üldözőm elől, aki az eltűnésemet észre se véve baktatott tovább. Hatalmasat sóhajtva csúsztam a fa törzse mentén, lábaimat felhúzva reszketve gubbasztottam, amíg újra motoszkálást halottam. Összegömbölyödve vártam hátha végre elmegy, de az illető egy tapodtat sem moccant.

Ismét közeledő lépéseket halottam, majd azok valahol a másik közelében elhaltak. Halk beszélgetés morajlása ütötte meg a fülem, viszont nem tudtam pontosan kivenni, mégis miről folyik a szó. A gyér fényben láttam ahogy az egyik férfi nekiesik a másiknak, aztán dulakodásba kezdenek. A fiatalabb hirtelen felkiáltott, de hangja hamar elnémult. Pár perccel később két egyforma alak állt egymás mellett. Csupán az egyiknek vészesen villogott a tekintete, egyenesen felém.

- Kislány, tudom, hogy ott vagy! Gyere elő szépen és a barátodnak nem esik baja! – szólalt meg egy ismerősen csengő hang.

Csodálkozva kaptam fel a fejem, majd farkasszemet néztem valakivel, akit valaha ismertem, ám mára már nem tudtam, hogy mégis ki. Kezét lassan az arcomhoz emelte, aztán durván végig simított rajta. Szinte éhes tekintettel nézett rám, mit a ragadozó a védtelen vadra. Sikítani akartam, de egy hang se jött ki a torkomon, csupán hallgattam az előttem guggoló halk duruzsolását.

Remegtem, mint a szeles időben a nyárfa levél, mégsem tettem semmit. Sokkolva néztem a fiúra, aki vizslató tekintettel bámult vissza rám.

- K-... Ki vagy te?

----Múlt----

Egy különösen hideg éjszaka volt az aznapi. Most, hogy tüzem se volt, fázva kucorogtam a szoba egyik sarkában, egy vékony anyaggal takaródzva. Álom nem jött a szememre, megfagyni pedig egyáltalán nem volt kedvem. A mínusztól elgémberedett tagokkal tápászkodtam fel, majd a helyiség ajtaján kilépve barangolni indultam. Értelemszerűen nem mentem ki az udvarra, viszont inkább a csendes könyvtárat választottam. Egy gyertyát meggyújtva nyitottam be a hatalmas szobába, majd random kóricálni kezdtem a polcok között, amíg bele nem rúgtam valamibe. Csodálkozva tapasztaltam, hogy a napló volt az. Kíváncsian felkaptam, aztán a falhoz támaszkodva lapozgatni kezdtem, friss írás után kutatva. Már eléggé a vége felé jártam, amikor végre találtam némi hasznos jegyzetet.

„...de egyik nap nem találtam meg. Most újra nálam van viszont a vizslató szemek biztosan elolvasták. Tuti, hogy a csaj volt, aki nemrég jött. Hasonlóan néz ki, mint az a lány..."

„Ma újabb kezelést kaptam, bár én ezt inkább tesztelésnek nevezném. A fehér bőrű pali ismét elszipolyozta az összes chakrámat, de a fáradtságtól nem láttam, hogy utána mit csinált. Viszont a lányt egész nap sehol se láttam. Sötétedéskor indultam utána nézni, amikor a hóba fagyva találtam rá nem messze a tótól. Nem tudom, hogy mi történt vele, de vissza vittem az épületbe."

„Megnéztem volna, hogy hogy érzi magát, de elhajtott. Nem akar beszélni velem."

„Ma sem beszéltünk."

„Újabb kísérleteket végeztek rajtam, viszont ismét nem szólt hozzám."

„Tudom, hogy úgyis meg fogod találni ezt a füzetet. Kérlek segíts! Nem akarok tesztelhető patkányként meghalni! Szökjünk meg! Hiszen ezt tervezted, nem?"

A könnyem elmosta az alig megszáradt tintát. Riadtan próbáltam letörölni, de ezzel csupán jobban eltöröltem a szöveget. A könyvet összecsapva löktem el magam a kövektől, majd egyenesen a fiú szobáját mentem felkeresni. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy nem tudtam hol van. Egyre kétségbeesetteben rohangáltam az épületben, amikor kiáltozásokat hallottam. Halkan a zaj irányába fordultam és a folyosón osonva közelítettem meg a hangoskodókat.

Ahogy elértem a sarkot, kilestem és majdnem szívrohamot kaptam. A srác volt az, két idősebb fickó cibálta, hiába ellenkezett. A naplót erősen fogva hívtam elő az erőmet, majd egyenesen a férfiakra rontottam. Hálás voltam a sok izzasztó edzésnek, amik alatt megtanultam hogy harcoljak. Először az alacsonyabb pasasra támadtam, majd a nyaki ütőeréhez vágtam a kezem. A férfi szinte egyből összeesett, de mivel a meglepetés rajtaütés elmúlt, a másik egy fegyvert előkapott, és a maszkos nyakához szorította. Riadtan figyeltem ahogy a penge mentén elszakadt az anyag, aztán a bőrt felvágva vér serkent ki, mire a kékszemű felszisszent.

Tanácstalanul álltam, amikor a srác kézjeleket kezdett formálni, szemével pedig idegesen kacsintgatott. Erőltetetten próbáltam elterelni a férfi figyelmét, de az tapodtat sem mozdult, viszont a szemével követte minden mozdulatomat. Hirtelen füstfelhő árasztotta el a helyiséget, majd egy fájdalmas ordítás hasította félbe az eszközök csörömpölését. Csak remélni mertem, hogy nem a szőke hangja volt. A por lassan leülepedett, nyomokban vértócsákat láttam, de a fiú biztos lábakon állt. Nevetve nézett hátra rám, majd a kapucniját a fejébe húzva ragadott csuklón és indultunk el a kijárat felé.

(^・ω・^ ) zizaaa

A videó naon menő! :3