„Egyszer hatalmas robaj hallatszott. Akkor öltem. Brutális élvezettel."
Lélekszakadva rohantam a szobám felé, a naplóval a kölcsönkapott kabát rejteke alatt. Élesen szívtam be a levegőt, majd az ajtó előtt megtorpanva sietősen löktem be azt. Emberfeletti gyorsasággal száguldottam az egyetlen bútorhoz a helyiségben, ami egy kis éjjeliszekrény volt. Kapkodva az alsó reteszbe csúsztattam a könyvecskét, aztán a szokásos helyemre kuporodva vártam az ismerős lépteket.
Mivel fűtés nem volt, eléggé hűvös volt az egész épület, beleértve az én - személyesnek nem mondható – teremet is. Fázva gubbasztottam, amíg nem nyílt a bejárat és lépett be a kinyitója is. Remegve néztem fel rá össze-össze koccanó fogsorral, reménykedve hátha hozott valamit, ami felmelegíthet.
A vacogásomat meghalva riadtan bámult le rám, majd szem forgatva telepedett mellém egy kicsit közelebb, mint amit elviseltem. Zavartan húzódtam arrébb, mire ő egy horkantást hallatva felkászálódott és kirontott a helyiségből. Kérdőn néztem a hűlt helyére, aztán vállat vonva fáztam tovább.
A megfagyás határán már annyira erőtlennek éreztem magam, hogy hagytam amíg lecsukódik a szemem és nyom el az álom.
-.-
Valamikor az éjszaka közepén melengető érzés bizsergette az arcomat. Fáradtan megdörzsöltem a homlokom, és felültem. A mozdulatra egy kisebb pléd csúszott le rólam, aztán észrevettem, hogy nincs rajtam a bundás ruhadarab.
Amiközben felhúztam pólómat, megláttam, hogy a kötések ki lettek cserélve. Lángoló arccal tartottam vissza a sikítást, amikor végre felfedeztem a szoba felmelegítőjét. Egy kis körben, a kövek közt boldogan táncolt a tűz, vad árnyékokat vetve a falakra.
Amint jobban körbe néztem, megláttam egy ismerős alakot a helyiség egy viszonylag távolabbi sarkában gubbasztani. A fiú feje a vállára csuklott és törökülésben szuszogott. Biztosan aludt. Bugyután nevetgélve osontam a fiókhoz, ahova a füzetet dugtam, majd telhetetlenül falni kezdtem az oldalakat:
„Igaz, megbántam, amit tettem, de legalább egy kis időre megkönnyebbültem."
„Egyik éjjel a folyosón barangoltam, amikor történt valami, de nem emlékszem mi. Az egyetlen, amit tudok, hogy az ember, aki mindig jó volt hozzám elárult és megpróbált megölni."
„Ezután egy Zetsu nevű ember ápolt. Többször fura gyógymódokat használva."
Ijedten csúsztattam a naplót a takaróm alá, mert a srác nagyot sóhajtva dőlt el, mint egy krumpliszsák, majd egy nagyot nyögve kapott a fejéhez. A visszafojtott röhögéstől fulladozva néztem a jelenetet, amikor belém fagyott a vér, mert az alak magában motyogott. És nagyon ismerős volt a hangja. Gubancos gondolatokkal feküdtem mozdulatlanul, amíg ismét elaludt.
Újra kinyitottam a könyvet, aztán folytattam a tanulmányozását, de nem találtam mást. Egy újat lapozva láttam meg egy újabb bejegyzést, aminek egyből nekiestem:
„Lassan begyógyult a sebem, de eléggé hiányoltam az emlékeimet. Hiába erőltettem az agyamat, nem jutottam semmire, így felfedezősdit játszva járkáltam az épületben."
„Egyik nap rátaláltam egy nagy kertre a rejtekhely közepén, növényekkel és egy kisebb tavacskával."
Nem is tudtam, hogy van víz is az udvaron. Pedig kb. minden 2. napomat kint töltöttem. Holnap lesz mit felderíteni!
„Miután az egész helyet feltérképeztem, megint hatalomba kerített a végtelen unalom. Reménykedve, hátha találok valami izgalmasat, járkáltam az épületben, amikor elmentem a könyvtár ajtaja előtt. Normál esetben a lábamat nem tettem volna be oda, de mivel semmi dolgom nem volt, gondoltam adhatok neki egy esélyt."
„Mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, naponta írogattam ebbe az elnyűtt füzetbe, így elterelve a figyelmemet, de..."
Annyira fájtak a szemeim, hogy alig bírtam nyitva tartani őket és elnyomott a békét nyújtó álom. Valamikor még hajnaltájt motoszkálást hallottam, aztán újra leszállt a teljes csönd, én pedig ismét elaludtam.
Sziasztookk! 🤗
Remélem mindenki elégedett azzal, amit kapott!
Az én ajándékom csupán ez a fejezet, de remélem karácsonyra megteszi! 🥰😋
Nem tudom, hogy lesz –e még rész ebben az évben... heh
Kellemes Ünnepeket mindenkinek! 🎄🥳🎆
Szeretlek titeket, puszi mindenkinek!
(づ ̄3 ̄)づ╭❤️~
ESTÁS LEYENDO
Nélkülem |NaruHina ff|
FanficSzerintem a cím mindent elmond. Ez a történet teljesen saját képzeleten alapul, így csak részben követi az animét. Ha kíváncsi lettél olvasd tovább! Köszi!