Nélkülem |NaruHina ff|

20: Feléd tartva

"Valami borzalmasat tettek Uzumaki Narutoval."

Percek óta rohantam. Pontosan nem tudom merre, de az ösztönöm mégis sugallta az irányt. Meg kellett találnom őt! Segítségre van szüksége most, azonnal!

Egy szusszanásra megtorpantam. Füleltem, hátha hallok valami zajt. Semmi. Nagyszerű! Megint elvesztettem Narutot.

Csalódottan rogytam le egy fa törzséhez. A gyomrom éhesen jelzett, hogy ennem kéne. A táskámban kotorászva kerestem a bizonyos kis bogyókat. Bekaptam párat, majd éreztem, hogy az álmosság csendesen telepedik a fejem felé, és lassan elnyom.

- Ne, kérlek álj meg! Várj!

Az alak nem figyelt, egyenletes léptekkel közeledett, ziháló hangot kiadva. Reszketni kezdtem.

Már csak pár méter. 

Láttam, ahogy előrántott egy kést a háta mögül.

- Ne tedd! Még nem késő! - kiáltotta rettegve. - "Meg fogok halni?" - Kérdeztem magamtól.

Már előttem állt, az eszközt a torkomhoz szegezte.

- Sajnálom, mindent megteszek, csak nem ölj meg! - esedeztem félve.

Ekkor megláttam a fiú arcát. Megint Ő volt. Nem jött ki több hang az ajkaimon. Már mindegy volt. Testemet elengedve dőlten a penge irányába. Csak egy kis fájdalom és minden megszűnt.

Sikítva riadtam fel. Hála az istennek, csak álom volt. Miután kissé lecsillapodott az szívverésem, rendesebben körül pásztáztam a környéket. Láttam egy nagyobb méretű patakot csörgedezni a közelben. Boldogan sétáltam a vízhez, ami kristály-tiszta volt.

Letérdeltem, és lögyböltem egy keveset az arcomra. A frissítő után ételkeresének néztem elébe. Fancsali képpel mentem a folyó mellett, hátha látok valami ehetőt. Egyszer csak megláttam egy halat úszni a vízben, és remek ötletem támadt.

Kerestem egy viszonylag erősebb botot, majd hegyesre faragtam az elejét. Levettem a cipőmet, aztán beléptem a sodrásba. Türelmesen vártam, amikor végül élérkezett az idő, lecsaptam.

- Ezazzz! - kiáltottam fel boldogan. - Nem fogok éhen halni!

Elégedetten sétáltam vissza a fához, ahol nemrég ébredtem. Ágakat gyűjtöttem össze, és tüzet raktam. Ezután a halat beletartva, vártam, hogy a reggelim megsüljön.

Már nagyon csorgott a nyálam, amikor végre elkészült. Farkaséhesen tömtem magamba az ételt, nemtörődve az ízével. Kicsit fűszertelen volt ugyan, de így is boldogan fogyasztottam el.

Lassan indulni készültem. Irányt csekkoltam, majd megint útnak indultam. Hosszú, fáradalmas, de annál inkább zavaros útnak.

~•~

Naruto szemszöge: (tudom, hogy imádjátok ezeket a váltásokat ;3)

Megint kitisztult a fejem. Egy reszkető lány hevert előttem a földön. Szerencsére élt.

A fájdalomtól, ami fejembe hasított, felordítottam és a másik irányba kezdtem rohanni, vissza a rejtekhely felé. Fogalmam sincs miért nem menekültem el. Az energia hiány, amitől szenvedtem, megakadájozott a gondolkozásban. Egyszerűen a vesztembe rohantam. Belefáradtam már a folyamatos bántalmazásokba.

Megszédűltem, és összeestem. Nem láttam tisztán a világot, minden forgott, vagy homályos volt. Keserű mosolyra húztam a számat. Lehet, hogy itt vége lesz számomra mindennek?

Hirtelen egy alak jelent meg fölöttem. Nem érdekelt ki, esetleg hogyan került ide. Csak eggyet kértem tőle:

- Vizet!

Majd elsötétült ismét a világ, minden borzadájaval egyetemben.

Hinta szemszöge:

Újra rám esteledett. Már harmadik napja, hogy úton vagyok, remélve, hogy Naruto-kun nyomára bukkanok. Eléggé fáradt voltam, nem voltak tápláló étkezéseim, sőt inni se mindig tudtam. Nagyon elfáradtam, és már a határaim szélén jártam. De elhatároztam, hogy ezúttal nem bukok el. Nem hagyhatom újból cserben a szerelmem. Akkor sem, ha nevezhetjük őt egyáltalán annak.

Keserű száj ízzel szágúldottam az éj sötét leple alatt. A hold erősen világított lopott fényével, ezüst színbe vonva az erdő sokaságát.

Hangos robbajt hallottam, tőlem kissé nyugatabbra. Odakaptam a fejem és egy gombafelhőt pillantottam meg. Azonnal a hely felé vettem az irányt.

Megtalállak, Uzumaki, akkor is ha az életembe kerül!

Hola, emberek!
Gome, nem bírtam kivárni a holnapot!
Csak a szokásos szöveg, semmi egyéb. 😆
Örülök ha tetszett, meg ilyenek! 😅
A tökéletes helyesírásom miatt kérlek ne öljetek meg! 😂
A kép, amit beraktam egyébként az új könyvem borítója, nagy valószínűséggel majd így találjátok meg.
Szeretek mindenkit, legyen csodálatos napotok!! :) 😍❤️❤️
Sayo...- akarom mondani byee!