Nélkülem |NaruHina ff|

24: Végleg elvesztettelek

„-Igen, Naruto-kun. Én vagyok az."

Fájdalom, ordítás, vér. Rengeteg vér. Könnyek, rémület, búcsúcsók. Egy búcsúcsók.

Homályosan emlékszem a részletekre. A sötét szobámban gubbasztva elmélkedve, hogy talán lehetett -e volna máshogy. Ha változtatni tudnék a múlton, biztos megtenném, akár önző érdekből, akár nem. Újra bevillant az egyik emlékfoszlány.

Nao, kés, mosoly. Egy rettenetes pszichopata mosoly.

Mint említettem, az agyam blokkolt pár dolgot a sokk hatására. Bár hiába tudom, hogy mi volt, úgy érzem mintha egy fontos emlék kiesett volna. Csak nem tudom mi.

Csalódottan bandukoltam le a konyhába egy pohár italért. Az asztalon virágcsokrok, bonbonok és egyebek sorakoztak, kusza sorrendben. Keservesen görbítettem felfelé az ajkaimat. Kibáék. Biztos aggódnak értem, pedig nem kéne. Én csak szerelmes voltam a fiúba, nem közelállója. Sakurát kéne vigasztalni, nem engem. Neki legalább volt a barátságon kívül más kapcsolata is Naruto-kunnal.

Töltöttem magamnak egy csésze teát, majd visszabattyogtam a besötétített helyiségbe, ahol az ágyamra huppanva szürcsölgetni kezdtem a forró italt. Bágyadtan pillantottam falon ketyegő órára. Délután fél hat. Remek, a temetés nemsokára kezdődik. Mondjuk úgysincs értelme elmennem. Csak újra meginognék. Nem szeretném újra átélni azt a fájdalmat, amit akkor éreztem.

Trappoló léptek zaját hallottam, aztán valaki berúgta az ajtómat. Hanabi volt, drága kishúgom.

- Hinata, készülődj, lassan indulnunk kell! – oktatott ki mérgesen.

Fáradtan sóhajtottam egyet, majd belekezdtem az okok sorolásába, amért nem megyek. Elképesztő, de (megint) alul maradtam és a családom magával rángatott az eseményre. Halkan hozzáteszem, hogy az illemről is kaptam egy gyorstalpalót. Persze imádott Hyuuga klánom nem értheti, hogy ezzel én újra feltépem az alig begyógyult sebeimet, de nem számít. Csendben, könnyek nélkül vészeltem át a szertartást, imádkozva, hogy vége legyen.

Viszont, amikor a koporsót engedték le, nem bírtam tovább és kitörtem. Mindenki közül a leghangosabban zokogva. Abban a pillanatban elszakadt a cérna, a szívemet egyben tartotta.

Miután mindenki tett virágot a friss sírra, hazaindultunk. Egész addig visszatartottam a sírást, amíg a szobámba fel nem értem. Végső elkeseredésemben elővettem az egyik kunait a táskámból, de ahogy megláttam magam benne, előtörtek az elveszettnek hitt emlékeim.

Újra Naruto karjaiban voltam. A közelsége kicsit zavart, de nem különösebben foglalkoztam vele. Boldogan szívtam be az oly régen nem érzett illatát. Arcomat a mellkasába temetve álltunk karöltve.

Egyre gyorsuló lépteket hallottam magam mögül, majd egy hirtelen mozdulat, és helyet cseréltem az Uzumakival, aki fájdalmasan ordított fel. Ijedten kaptam fel a fejem. Nao állt Naruto mögött, a fiú hasát egy pengével átszúrva démonian vicsorgott. Gonoszan kuncogva mozgatta a kést jinchuuriki testében. Vér terített be mindent.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem az eseményeket. Mozdulni akartam, de a testem lefagyott. Görcsösen kapaszkodtam a még mindig engem ölelő Naruto pólójába. A fiú lepillantott rám, egy bátorító, halvány mosolyt erőltetve az arcára, majd vér jött fel a torkán és összerogyott. Nao az alkalmat megragadva kirántotta a szúró eszközt a hasából. Röhögve indult el a másik irányba, aztán a homályba veszve eltűnt az alakja.

Eszembe jutott, hogy hasonló állapotban „halt meg" előttem ezelőtt Naruto. Utat engedve a könnyeimnek könyörögtem, hogy maradjon életben, bár lehet inkább a sebeit kellett volna ellátnom. Naruto-kun az utolsó erőmorzsáiból megfogott, magához húzott és szenvedélyes csókot lehelt az éhes ajkaimra.

- Nem hagylak egyedül! Még egyszer nem! – mondta, és az ölembe hullva nem mozdult többet.

Remegve hajítottam a szobám legtávolabbi sarkába a fegyvert. Próbáltam még több emléket előtúrni az agyamból, de egyszerűen nem ment. Fáradtan rogytam le az ágyra, azon elmélkedve, hogy megtörtént -e, amit láttam. A képek, amikre emlékszem, vajon eredetiek? Zavaros érzésekkel egyetemben dőltem be a paplan rengeteg mélyére, remélve, hogy álom jön a szemeimre.

Helló-belló guys! 🤗
Sajnálom, hogy elcsúsztam a résszel, de sok volt a tanulni valóm.
Meg hát ugye régi jó barátom, Lustaság megtalált, így töltöttünk együtt egy kis időt... 🥲😔
Azért pls ne nyakazzatok le! 😨
Ha tettszett megnyomnátok a kedvemért a csillagot? 🥰❤️
Na, tali a legközelebbi fejezetben! 😘☺️
Sziasztok!!