Mon Chéri

6. Scott

Úgy terültem el Pete kanapéján mintha a sajátom lenne, vagy mint reggel a szállodában, miután elviharzott Miss Nagyszájú. Jól eső vigyorral a képemen.
–Gyere ezt nézd meg! – intett a barátom és egy videót indított el a telefonján, amin egy srác dobolt. Felültem és megnéztem mit mutatott– Ütős a kölyök, nem? – kérdezte felcsillanó szemekkel.
–Szó szerint! Tényleg jól nyomja –értettem egyet.
–Én mondom neked ő a következő Mike Portnoy vagy JoJo Mayer.
– Hol akadtál rá? – kérdeztem.
–Ez a vicc az egészben. Itt egy utcával lejjebb épp dobszerkót próbált! –  nevette –A bőrök miatt mentem, amiket rendeltem, erre ott ez a srác és szétveri a házat.
–Hát sose lehet tudni, hogy akad rá az ember gyöngyszemekre.
–Benny azt mondja, hogy hetente többször bemegy, ütöget egy kicsit, de sose vesz semmit. Szerintem nincs rá pénze... – nézett rám komolyan. Sajnos nem ez a fiú lenne az első, aki a pénz miatt nem tudja valóra váltani az álmait. – Gondolkoztam rajta és egy kicsit megtámogathatnánk.
–Mire gondolsz? Vegyünk neki egy dobszerkót? – nem vágta volna földhöz a bandát és én is jó ötletnek találtam, de Pete megingatta a fejét.
–Nem, vegye csak meg magának! Arra gondoltam, pár szám erejéig játszhatna velünk, aztán feltehetné a netre. Biztos megdobná a nézettségét és még nekünk is jó reklám. Még az is lehet, hogy felfedezné valaki.
–Oh, értem szóval te lehetőséget akarsz neki adni! Én benne vagyok, de azért dumáld le Troyékkal is, nehogy valami jogi galiba legyen belőle.
–Jó, persze! – bólintott – Tudod, amikor látok egy ilyen srácot, aki még csak most próbálgatja a szárnyait annyira emlékeztet magamra. Magunkra, mielőtt még beindult ez az egész. A zeneiparnak, de főleg a zenész társadalomnak annyira szüksége van az ilyen zenészekre. Benne is látom, hogy ha kapna lehetőséget, lehetne valaki. Nem is akárki. Látszik az arcán miközben játszik, hogy neki fejében a zsigereiben van a zene.
Egyetértően bólogattam, pontosan tudtam miről beszél. Az tényleg látszott valakin, ha belülről jött a muzsika. Az átszellemült arcából, amikor még a szájával is azokat a hangokat formálja, amiket megpenget vagy leüt.
– Ha neked oké, akkor holnap felvetem a többieknek is – mondta, majd felállt és kiment a konyhába. Én meg vissza kényelmesedtem, és egy pillanatra becsuktam a szemem. Még fáradt voltam, Steph túl korán vert ki az ágyból, éjszaka meg aludni nem hagyott. Ez megint mosolyt csalt az arcomra. Főleg az, ahogy felidéztem, hogy kereste reggel a bugyiját, és hogy utána anélkül ment haza.
– Ismerem ezt a vigyort! – mutatott rám Pete, majd lelökte a lábamat a kanapéról és leült a helyére, a kezembe meg nyomott egy sört. –Ma is faképnél hagytál egy csinibabát?
– Ma én lettem faképnél hagyva – vallottam be töredelmesen.
– Na mi a fene, ilyenre is van példa?
– Mostanában nem volt rá - vigyorogtam.
– Akkor nem értem ezt az elégedett arcot. Felejthető volt a csaj?
– Felejthető? Nem! A legkevésbé sem! - mondtam, de a vigyort továbbra sem tudtam lemosni az arcomról.
–Akkor?
Azon gondolkoztam, hogy az este melyik momentumával kezdjem a beszámolót, majd csak belevágtam a közepébe és azt meséltem, ami jött.
– Olyan mellei vannak, apám! Alig vártam, hogy kihámozhassam a ruhájából.
– A mellek megtévesztőek barátom, sosem tudhatod melyik szaki keze munkája - jegyezte meg, majd húzott egyet az italából.  
–Hidd el van tapasztalatom, és az övé eredeti! Beléjük tudnék fulladni! - nevettem jókedvűen.
–És mi tart vissza? – vonta fel a szemöldökét.
–Hát, a hölgyemény azt hiszem most szívesebben vágna tarkón egy lapáttal és földelne el egy erdőben, minthogy engedje, hogy még egyszer kibontsam a blúzát.
– Mi történt csődöt mondott a cerkád? Vagy nem voltál elég odaadó? – villantott egy gonosz vigyort.
–Ne tévessz össze magaddal! – Pete jóízűen felnevetett– Rendkívül odaadó voltam! – tisztáztam a kérdést. Én speciel azok közé a férfiak közé tartoztam, aki akkor élvezte a szexet, ha a partnernek örömet kielégülést okozhat.
–Hát akkor, hol siklott félre a dolog? Rátok nyitott a férj? Vagy mi volt?
–Mondjuk úgy, hogy nem kevés piával nyitottuk az estét, reggelre meg elmúlt a varázs.
–Szóval leitattad és megdugtad –összegezte, ami szerinte történt.
–Basszus ne már! Iszogattunk dumáltunk , aztán történt, aminek történnie kellett. Egyébként meg, atyám, az a nő... Úgy tepert le, hogy választásom sem volt! Hülye lettem volna leállítani. Totál ki volt éhezve! A sors keserű fintora, hogy reggel nem emlékezett az egészből semmire. Én meg vihettem el egyedül az egész balhét –húztam el a számat.
–Hát az szívás haver! – nevetett – De általában ez van, ha valakivel részegen keveredsz ágyba, nem?
–Általában csak én vagyok részeg, de akkor úgy tűnt, hogy ő is csak a gátlásait vetkőzte le – meséltem, mert Steph egyáltalán nem tűnt annyira részegnek, hogy másnapra mindent elfelejtsen. Felteszem, ha észreveszem, hogy már kiütötte magát, akkor nem jutunk el az ágyba. Legalábbis nem így.
–Na meg a ruháit! – toldotta hozzá jókedvűen.
Erre összevigyorogtunk.
–Csak az piszkál, hogy nem emlékszik. Kíváncsi lettem volna józanul mi a véleménye róla – és egy kicsit az is, hogy nem csak a szexre nem emlékezett, de arra sem, hogy beszélgettünk. Sokat. Főleg hülyeségekről, de én élveztem, és jó lett volna, ha húzhattam volna vele reggel. De így olyan volt mintha meg sem történt volna.
–Szerintem, a választ tudod, ha faképnél hagyott – szúrta oda, és derűsen figyelte mit válaszolok.
–Hát jah...– fészkelődni kezdtem mert erre a gondolatra kényelmetlen érzés csírázott ki bennem. Tényleg akkor is így viselkedett volna, ha emlékszik mi történt? Mert nem csak én ő is meglehetősen odaadó volt, és nekem nagyon úgy tűnt, hogy akarja és élvezi is a dolgot.  Sóhajtottam. –Őrjítő ez a csaj. Lehetetlen rajta kiigazodni. Ez az éjszaka is, meg egyik percben csak szívat és gúnyolódik rajtam, a másikban rájövök, hogy élvezem a vitákat, és beszélgetni is lehet vele – Pete nagy szemeket meresztgetett rám, de nem szólt semmit. –Bizonyos dolgokban hihetetlenül bizonytalan, de ha engem kell szívtatni akkor bezzeg nagyon magabiztos.
–A legtöbb nő bizonytalan.
–Akikkel én voltam nagyon is tisztában voltak magukkal...Jobban is mint kellene... De ő valahogy... nem.
Olyan teste van Pete, komolyan, hogy foggal tépnék le róla mindent, jó, nem modell alkat, de nekem bejön, hogy ilyen. De ,amiket mondott, mintha teljesen másképp látná magàt, mint én.
–Valószínűleg azért, mert ez így is van.
Újra sóhajtottam.
–Képbe került az exe, aki olyan szinten alázta meg, hogy azt hittem beverem a képét. Ő meg... úgy csinál mintha számítana a véleménye.
–Még egy ex is. Mozgalmas éjszakád lehetett – nevetett.
–Az volt.
–És, miért nem verted be a képét?
–Inkább megcsókoltam a lányt. Azt célravezetőbbnek találtam.
–Szeretkezz ne háborúzz... – jegyezte meg és látszott, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.
–Ha-ha –fintorogtam– Nem is tudom mit gondoljak róla, mert közben meg olyan egyszerű.
–Mármint buta? –vonta fel a szemöldökét.
–Nem buta, olyan hétköznapi. Egy hétköznapi lány, hétköznapi gondokkal.
–És mi ezzel a baj?
–Nem tudom. Semmi, csak talán rég volt már közöm egy hétköznapi lányhoz – furcsa volt beszélgetni, viccelődni, szívni egymás vérét. Úgy, hogy azért őt, nem feltétlenül akartam ágyba vinni.
Máskor elég volt egy kis flört, csajozós duma, hogy megdugjak valakit, sokszor még az sem kellett. Egyszerűen, nem rendhagyónak találtam az elmúlt éjszakát.
–Van itt baj...– jegyezte meg egy sokat sejtető sunyi vigyorral.
Értetlenkedve néztem rá.
–Még a végén ápolgathatom az összetőrt szívedet!
–Csak dugtunk, azért még nem zúgtam bele! – világosítottam fel.
–Ja, nem, de már negyedórája róla áradozol.
–Nem áradozok, csak elmeséltem mi volt.
–Ez sem furcsa? Máskor két szót használsz. Jó volt és szokásos – Pete úgy nézett rám, mint aki elvárja, hogy mindent bevalljak. De nem volt mit meggyónnom. Azért ez sem különbözött annyira a többi esettől. Túl voltam rajta és már vége.
–Fogsz még vele találkozni?
–Kénytelen leszek, ugyanis ő Jess másik tanúja.
–Te komolyan megfektetted a legjobb haverod tanúját? Te nem vagy normális!
–Hagyjál már! Nem a csaját fektettem le! Egyébként meg úgyse emlékszik, szóval nem is számít a dolog! – vigyorodtam el.
Pete rosszallóan megingatta a fejét.
–Jó hagyjunk engem! Veled mi volt? –kérdeztem mert most, hogy már meg volt a bevezető, az érdekelt, ő hogy van.
–Inkább még beszéljünk rólad! – komorodott el.
–Ennyire szar volt? – néztem rá komolyan.
–Nem.  Rosszabbra számítottam, de nem fog a kedvenc élményeim közé tartozni – nem tudtam eldönteni, hogy mit kérdezzek. Hogy akar‐e róla beszélni, hogy faggassam-e, ha magától nem mondja.
–Mikor lesz a következő? – kérdeztem inkább.
–Három hét múlva. Addig maradnak a gyógyszerek.
–Érzel valamit? – tettem fel életem leghülyébb kérdését.
–Letargiát –felelt vigyorogva. Én valahogy nem tudtam viszonozni. –Mit mondjak, Scott? Rákos vagyok –nézett rám egy szelíd mosollyal –Azt hiszem a helyzethez képest, nem olyan rossz. Időnként émelygek és a budit is többször látogatom, de... még itt vagyok nem?
Erre nem is tudtam mit mondani.
–Legközelebb elkísérjelek?
–Az istenért, dehogy! – ellenkezett hevesen – Nem, kösz, de ne. Egyedül akarok menni.
–Biztos?
–Biztos! Nem akarom, hogy ez határozzon meg mindent. De, ha ebbe bevonnék másokat, titeket, akkor nem tudnám külön választani az életem, attól a néhány keserves és elképesztően megalázó alkalomtól. Nem... Jó ez így ahogy van!
–Szeretném, ha tudnád, hogy bármi van ránk számíthatsz! Tényleg Pete, bármi.
–Jól van, ne erőlködj! –vigyorodott el újra –Azzal segítesz most a legtöbbet, ha eljátszod, hogy minden rendben van, és meghagyod nekem azt az illúziót, hogy az életem változatlan –mondta immár komolyan.
–Ha ezt akarod... – feleltem, de határozottan visszás érzéseim voltak annak kapcsán, hogy magára hagyjuk ezzel.  De azt megértettem, hogy szüksége van arra a komfortra, amit a banda nyújthat neki. – Túl leszel rajta, és akkor ez már csak egy rossz emlék lesz! –bíztattam.
Pete derűsen nézett rám, majd megveregette a combomat.
–Persze, haver! Na, menjünk anyámhoz kajálni, mondtam, hogy te is ott leszel.
–Nem biztos, hogy akarok! - mondtam végre elvigyorodva – Félek, hogy megint nyakon vág amiért káromkodok.
– Ne káromkodj és akkor nem lesz baj! - mosolygott.