Mon Chéri

16. Scott

+1 A késedelmek miatt! Köszi az olvasást! 😘

Ültem a taxiban, a nadrágomat simította egy gondosan manikűrözött körmű kéz. Hátra dőltem és egy pillanatra becsuktam a szemem.
Ki a franc lehetett vele az a fazon? - ez a gondolat foglalkoztatott, ahelyett, hogy élveztem volna hogyan masszíroz az a tündérke, akit éppen készültem hazafuvarozni. Szándékosan tartottam magam távol az utóbbi hetekben tőle, mert természetellenesen sokat járt a fejemben. Sok csajt vittem fel magamhoz, hogy kitöröljem az emlékét is, de volt, hogy azon kaptam magam, hogy még akkor is rá gondolok.
Ideges lettem ettől, de attól még inkább, amikor megláttam őt egy fickóval. Ahogy nevetett, ahogy bizalmasan egymáshoz értek, ahogy az a szemét megölelte. A kezem ökölbeszorult és a combomra csaptam vele dühömbe.
A lány, aki velem volt megszeppenve emelte fel a fejét.
-Nem, jó? Nem akarod, hogy csináljam?
- De, de! Nagyon ügyes vagy - dicsértem, de őszintén még azt sem vettem észre, hogy azóta lehúzta a sliccem. 
A fenébe- sóhajtottam, és engedtem, hogy tovább dolgozzon rajtam. Próbáltam a fejembe vésni a hajának karamell színét, a bőrének bronzos árnyalatát, figyeltem az arcát, amin a hatalmas szempillákról ordított, hogy hosszú órákat töltöttek azzal, hogy felhelyezzék. Minél jobban néztem, annál több részletet láttam, ami nem tetszett. Az arcán túl sok volt a festék, a pirosító kicsit sem kölcsönzött neki természetes hatást, a szemhéja csillogott, ez taszított a legjobban. Inkább újra becsuktam a szemem és próbáltam élvezni a szolgáltatást, amit nyújtott. Kellemes volt, de nem volt kielégítő, mintha a műsor fele hiányozna. A képzeletem minduntalan játszani kezdett és megint valaki mást képzeltem oda. Ez már beteges, nem vagyok normális. Az éjjel csak félgőzzel dobtam be magam, és már alig vártam, hogy kipaterolhassam. Amint elment én a konditerembe zárkóztam és addig sanyargattam magam míg teljesen ki nem fulladtam. Az alvással szerencsére nem volt gondom, de a reggel megint feszülten indult. Eddig eszemben sem volt kapcsolatba lépni vele, de nem bírtam megnyugodni amíg nem kapok tőle valamilyen visszajelzést. Nem lepett meg, hogy nem akart átjönni, viszont azt sem írta, hogy én ne menjek.
Most először mentem úgy futamot nézni, hogy a verseny a legkevésbé sem érdekelt. Az ajtóban csak civódtunk, még majdnem élveztem is. Tudtam, hogy be fog engedni, de tudnom kellett, hogy tényleg egyedül van. A gondolatba is bezsongott a fejem, hogy rajta alig van valami és a nappalijában vagy az ágyában egy másik férfi legyen. Nem tehetek róla, nem voltam mindig ilyen ösztönöktől hajtott állat, de az ő formáiba beleszédültem. A telt gömbölyű mellei szinte szétfeszítették a trikóját alatta a hasa fedetlenül, a kívánatos köldöke meg már ordított érte, hogy játszak vele egy kicsit. Biztos egyedül van, Steph szemérmesebb annál, hogy így fogadjon egy férfit. Nem csak reméltem, tudtam, hogy így van.
Ne  kértem engedélyt, beljebb nyomakodtam, de akkor sem tudtam lehiggadni igazán amikor láttam, hogy tényleg nincs nála senki. Ebből arra következtettem, hogy az éjszakát is egyedül töltötte, igaz még a taxinál elváltak, de ez a kérdés szakadatlanul ingerelt.
Azt mondta, hogy menjek el, de én nem hittem, hogy tényleg ezt akarja, a szemei furcsán csillogtak engem arra biztatva, hogy még tovább maradjak. Éreztem hogy akar és egyszerűen nevetségesek voltak az érvei.
Legyen értelme annak, hogy együtt vagyunk? Mi értelme lehetne? 
Hülyeség ez az egész! Az őrületbe kergetett ez az állandó ellenállás miközben minden porcikája csak hívogatott. Nem akartam ilyen messzire menni, nem akartam megcsókolni, csak ráakartam ébreszteni, hogy ezt ő is akarja. Nem vehette észre, de folyamatosan küldte a jeleket. Ahogy tétován egyik lábáról a másikra állt ahogy a haját simította el, ahogy az arca rózsaszín pírja elmondta helyette a gondolatát. Hogy zavarta, hogy mással voltam, engem pedig ez jó érzéssel töltött el. Akartam, hogy féltékeny legyen. De ahogy közel hajoltam hozzá már képtelen voltam visszafogni magam a gyönyörű ajka, túl nagy kísértést jelentett. Már akkor kőkemény voltam amikor az illata az orromba kúszott, a nyelve ízével és ritmusával egyre kényelmetlenebb lett a nardágom.Azt akartam, hogy ő szorítsa össze, hogy a hangos nyögésére élvezzek bele. A gondolataim elszaladtak de a testünk kapcsolata, hogy a karjaimban tartom, hogy ott van, valahogy meg is nyugtatott. Amikor már csak csókokat vettünk el és adtunk vissza egymásnak már nem tűnt olyan életbe vágóan fontosnak, hogy a bugyijába másszak. Akkor elégnek éreztem, hogy megbizonyosodtam róla, hogy ő is akar. Akkor elváltunk és a düh újra megtámadott, mert láttam, jogy a köztünk lévő vonzalomnak még mindig nem hódolt be.
Mi az istent kellene még csinálnom ahhoz, hogy engedjen nekem? Kiengedtem a dühöm amit jogosan vágtam a fejéhez. Majd elindultam az ajtó felé, és átgondoltam, hogyha maradnék egészen biztosan tovább is juthatnék. Nem éreztem ezt most sikernek, mert ha meg is dugom utána újra el fog lökni magától és sosem fogja bevallani, hogy ő is élvezi, hogy játszadozhat. Majd szétvetett az ideg mert tehetetlennek éreztem magam mellette. Majd elemésztett a vágy, hogy az enyém legyen de közben arra vágytam, hogy ő jobban akarjon. Azt akartam, hogy mondja ki, hogy kellek neki.
Nem a Renagade-be mentem, semmi értelme nem lett volna a versen nem érdekelt, túl feszült lettem, hogy értékelni tudjam. Másra volt szükségem, le kellett adnom ezt a sok idegességet ami belülről égetett. A konditerem is kevés volt most ehhez. A box edző terem előtt parkoltam le. Nem tudtam, hogy a haverom bent lesz-e, ahhoz túl zavart voltam, hogy felhívjam. Edző ruha se volt nálam, de ez most nem is érdekelt. A recepción jegyet váltottam. Már ismertek annyira, hogy ne rohanjanak le autogrammok reményében, de hallottam ahogy rólam beszélnek. A teremben nem voltak sokan, de nem is foglalkoztam senkivel. Jacket nem láttam, ezért egyedül melegítettem be, majd minden vacakolást mellőzve a homokzsáknak estem. Püfföltem, mint egy őrült, edzésnek nem igen ment el.
–Hát, neked meg ki cseszte fel így, az agyad? – lépett a zsák mögé Jack és lefogta.
Hátra léptem és mélyeket szuszogtam, mielőtt válaszoltam.
–Egy csaj – feleltem, miközben letöröltem a homlokomról az izzadságot.
–Aha, lenyúlta a tárcádat reggel vagy mi?–vigyorodott el.
–Ha eljutnánk odáig, esküszöm, hogy nem is érdekelne.
Jack mindkét kezére egy puha öklöző elemet húzott  és megkezdtük az igazi edzést. Irányított, én pedig ritmusra ütöttem őket.
–Szóval az a baj, hogy lepattintott a bige?
Nem tudom, hogy ezt minek lehet nevezni. Azonnal kiestem a ritmusból, és mellé ütöttem.
– Vagy kéreti magát?
–Hát a fasz se tudja, hogy mit akar! Leginkább engem az őrületbe kergetni – morogtam.
–És megéri, hogy ennyire felhúzd magad? Ilyen jó csaj?
– Jó csaj, de az a legnagyobb baj, hogy nem tudom kiverni a fejemből – nem féltem beszélni róla Jacknek, olyan volt ő nekem, mint másoknak egy csapos. Meg hát haverok voltunk, néhányszor már átsegített egy-egy nehéz időszakon.
– Uhuhuuu akkor komoly a dolog.
– Nem, elég komolytalan – helyesbítettem. Ebben a baromságban semmi komoly neem volt.
– Kezdelek nem érteni. Nem jön be neki az arcod vagy mi?
Abban biztos voltam, hogy bejövök neki. A többit nem tudtam.
– Ezt nem mondanám, a vonzerőmben nincs hiba. Minden más van elcseszve. Olyan mintha valami visszatartaná, pedig csak úgy pattog köztünk a szikra.
– Ha nagyon nem adja be a derekát, akkor vezesd le a feszkót máson.
– Szerinted mégis mi a francot keresek itt? - torpantam meg és kicsit hülyén néztem rá, hogy legalább ő ne beszéljen már baromságokat.
– Úgy értem, hogy nem az a típus vagy akinek fagyoskodnia kell egy hideg téli éjszakán. Lehet, hogy bejön a csaj, de az ágyban meg olyan, mint egy darab fa – vonta meg a vállát.
–  Sajnos az ágyban is egy vadmacska – sóhajtottam és meg voltam győződve róla, hogy nincs nálam szánalmasabb alak a világon.
– Szóval megvolt? Újra nem értem.
– Hosszú – feleltem. Tényleg az volt és most nem volt kedvem levezetni, hogy jutottunk el A- ból a kicseszett B-be – Ő is akar, de szerintem nem meri bevallani magának.
– Hát kíváncsi vagyok erre a csajra, ki nem akarna egy híresség barátnője lenni.
– Barátnő? - nevettem fel – Nem, nem, erről szó sincs.
– Akkor? – Jack megütközve nézett rám.
– Én csak azt akarom, hogy kelljek neki.
Ezen Jack elnevette magát.
– Már értem mi a baj!
– Tényleg? Jó neked! – jegyeztem meg gúnyosan.
– Az a baj Scott, hogy te kisfiú vagy, ő meg egy nő.
–Ezt most, hogy a faszomba érted?
– Úgy cimbora, hogy az a lány nem arra vágyik, hogy valaki gerincre vágja. A nők elvárják az udvarlást és azt, hogy valakihez kötődni tudjanak. Ha egyszer megvolt a numera, és nem akarsz szintet lépni, miért csodálkozol, hogy nem akar tőled többet.
–El tudnád képzelni, hogy nekem barátnőm legyen? Mi a francért ígérnék neki olyat, amit úgysem tartanék be? Az aljasabb lenne, mintha nyíltan adom a tudtára, hogy engem csak a testi élvezetek érdekelnek.
– Ezért mondom, hogy kisfiú vagy. Egy férfi tud uralkodni a vágyain, és tud szeretni egy nőt.
– Ez egy faszság! Mit jössz ezekkel a magasröptű dumákkal? Nincs szükségem barátnőre, aki megmondja mit csináljak, beszabályozza az életemet meg franc tudja. A magam ura vagyok és azt csinálok, amit akarok!
– Aha... – hagyta rám – egyet, hadd kérdezzek, akkor mit tetszik abban a lányban annyira, hogy így csorgasd utána a nyálad? De csak őszintén, és lehetőleg olyat mondj, amit nem találnál meg másban.  Nem kellett rajta sokat gondolkoznom, ugyanis a nap jelentős részében ezt tettem.
–Természetes.
– Hogy érted, hogy természetes?
–Minden szempontból. A viselkedése, nem játsza meg magát, nem is tudná, mert az arca annyira árulkodó. Ha dühös az azonnal látszik, és ha zavarbajön az ugyan úgy. Nem ken magára egy vagon festéket, nem rondítja el magát műszarokkal, és a teste is, olyan... úgy tökéletes ahogy van. Ráadásul, nem bólogat egy folytában, mint a többi csaj.
– Ha jól vettem le a szavaidból ez az is, ami zavar benne.
– Az zavar, hogy húzza az agyam.
Jack, arcára egy kedves hülyének szóló mosoly ült.
– Ha rám hallgatsz, elkezdesz udvarolni annak a lánynak, és minél hamarabb, mert az ilyen csajok hamar elkelnek!
– Nem fárassz már! – akadtam ki.
– Azt hittem azért vagy itt! – vigyorgott rám.
Mire kiszabadultam a teremből és hazakeveredtem, már kellemesen megnyugodtam. Otthon lezuhanyoztam, betettem valami zenét és bekaptam pár falatot. Szerettem az edzés utáni fáradtságot, amikor a tagjaim már egy kicsit fájtak. Ilyenkor éreztem, hogy élek. Mivel a mai futamot teljesen lekéstem, ezért benyomtam az ismétlést. És a Stephanie kérdést parkolóba tettem.
A héten hajtottam, dolgoztam, nyomtam ahogy a csövön kifért, de egyre többet gondoltam arra, amit Jack mondont. Stephre, mint barátnő. Hogy milyen lenne. Állandóan veszekednénk, valószínűleg kiakadna amikor kimaradok estére. Menne a féltékenykedés, a vádaskodás, ebből már most elegem volt. De odaköltözne hozzám, és amikor hazamennék ott lenne, az én házamat is olyan citrusos illatt lengné be. Reggelente az ő hajának az illatát érezném meg legelőször. Együtt néznénk a versenyeket, és végre valakivel ki tudnám beszélni. Neki elmondhatnék mindent...
A stúdióból kilépve, ellenőriztem a telefonom. Jesstől volt két nem fogadott hívásom. Az öltözőbe mentem, ott álltalában volt térerő, ezért azonnal visszahívtam.
– Szeva! Kerestél – szóltam bele.
– Aha, beszélnünk kellene.
– Valami baj van? - kérdeztem, mert a hangja valahogy nagyon egysíkon mozgott, egy mélyebb tartományban.
– Ezt én akartam kérdezni. Mi van veletek Stephanie- vel?
Ezen most kicsit meglepődtem és azon gondolkoztam, ezt most hol is kezdjem.
– Mi lenne? – kérdeztem inkáb vissza.
–Csak azért kérdeztem, mert tegnap itt volt, és azt mondta, hogy nem szeretné veled szervezni az esküvőt.
– Mit mondott? – kérdeztem, de a szívem már ettől bepörgött. És egy kicsit azt hiszem ledöbbentem. – Ezt – mondta nyomatékosítva.
– Nem fejtette ki?
– Ha megtette volna akkor valószínűleg most lecsesznélek és nem faggatóznék, hogy mi történt.
Igen, valószínűleg így lenne, de tovább játszottam a hülyét.
– Szóval lennél szíves elárulni, hogy Stephanie-nek mi baja veled?
– Nem –szögeztem le – De azt hiszem rendbe tudom hozni.
– Meglepnél, de Caren eléggé kiakadt, úgyhogy tényleg örülnék, ha bedobnád magad!
– Jó –feleltem elkenődve.
Nem hittem volna, hogy idáig elmegy, ahogy azt sem gondoltam, hogy ennyire nem akar látni. Szarul hangzik, de lesújtott a dolog. Bármennyire is elutasító volt vele, ez összekötött vele, és garantálta, hogy időközönként találkozzak vele. Most az eszembe se jutott, hogy Jessék esküvőjére ez milyen hatással lesz, csak az, hogy többet nem láthatom és ez kicseszettül szarul érintett!