Mon Chéri

30. Stephanie

– Tudod mi a vicces? – kérdezte Scott miközben a hátamat cirógatta.
– Nem. Mi? – kérdeztem tőle.
– Az, hogy a szabadedzést is megnézhettük volna. De nekem totál kiment a fejemből.
– Engem most valahogy nem izgat a dolog – vallottam be – Te bánod?
– Nem mondhatnám. Viszont van egy rossz hírem.
– Nem hangzik jól... – mondtam majd a mellkasán összefűztem a karjaimat és azon támaszkodva néztem rá.
– Ez a lényege a rossz hírnek – súgta mosolyogva.
– Jól van ne kímélj!
– Az a helyzet, hogy a RedBull istállóból fogjuk nézni a versenyt.
– Mi? – hökkentem meg.
– Bocs Szivi, de én is élvezni akarom a versenyt.
– De, én azt hittem, hogy csak lesz egy helyünk vagy valami... De az istállóban, reflektorfényben leszünk.
Scott vállat vont.
– Máskor is néztem futamot onnan.
– Scott, de most együtt leszünk ott. A futamokat az egész világon közvetítik, nem gondoltál ebbe bele, ha ott együtt látnak az mit jelent?
– Miért? Mit jelent? – forgatta a szemeit.
– Hogy mindenki tudni fog rólunk.
– Na és? – kérdezte, de láttam, hogy nem is nagyon érdekli a dolog.
– Erről beszélnünk kellene – mondtam és felültem, közben magamra húztam a takarót – Milyen következményekkel jár, ha mindenki tudomást szerez rólunk?
– Mielőtt ebbe nagyon belemennél, emlékeztetlek, hogy már így is tudnak rólunk.
– Igazából csak azt, hogy te újabb csajjal kavarsz. Az nálad nem megy ritkaság számba, és ezt elég gyorsan félre is tennék.
– Azt akarod, hogy úgy tartsanak számon, mint az egyik felejthető nőmet? – vonta össze a szemöldökét.
– Őszintén lehet, hogy inkább azt, hogy ne is tartsanak számon.
– Hát, ez nem fog menni.
– Miért? Nem te vagy az egyetlen sztár, akinek nem hozzák nyilvánosságra a magánéletét.
– Ja de nekem semmi kedvem, eljátszani, hogy nem vagyunk együtt vagy titokban találkozni, meg rejtőzködni, meg ilyen faszságok.
– Nekem meg ahhoz, hogy mindig magyarázkodnom kelljen az idióta cikkek miatt.
– Miért kellene? – erre már ő is feljebb tolta magát – Steph, ha az én barátnőm vagy akkor ez együtt jár bizonyos kellemetlenségekkel. Ez de kurva szarul hanzgott – jegyezte meg mellékesen, én meg elmosolyodtam rajta – Azt hittem ezzel tisztában vagy.
– Igen, persze... de azt gondoltam ez majd szépen lassan kibukik, nem egyből hirtelen tárjuk a nagyvilág elé.
– Nagyon kérlek ne foglalkozz ezzel. Eleinte lesz csak érdekes aztán megunják.Rohadtul nem kéne, hogy ez izgasson.
–Gondolnom kell arra is, hogy ez az üzeletet, hogy befolyásolja. Egy rossz pletyka tönkre tehet, Scott!
– Szerencse, hogy a pasid ki van tömve – viccelődött.
– Ezt majd mondd meg az alkalmazottjaimnak is – vágtam vissza.
– Basszus és akkor most mi a francot vársz tőlem? Nem én irányítom ezt az egészet!Ha ezen kattogsz akkor is ez van. Kivéve, ha meggondoltad magad, de akkor azt most mondd meg!– komorodott el.
– Nem gondoltam meg magam, csak próbálok valamit kitalálni.
– Majd diszkrétek leszünk holnap. Mást nem tudok mondani. Meg őszintén szerintem kicsit túl nagy problémát csinálsz belőle. Ki a faszt érdekel mit írnak rólunk?
– Bocs de engem érdekel!
–Nem kéne! – mondta Scott, majd kikelt az ágyból húzott magára egy alsót és kiment az erkélyre. Én a takaróba csavarva követtem.
– Hiába viselkedsz úgy, mint egy durcás kisgyerek ezt akkor is meg kell beszélnünk. Tudom, hogy eddig nem kellett arra figyelned mit gondolnak rólad, vagy az aktuális partneredről, de ez most más – megfogtam a karját és magamfelé szerettem volna fordítani, vagy, hogy legalább egy kicsit figyeljen rám – Ugye? – kérdeztem óvatosan, bízva benne, hogy igenlő választ ad majd.
–Mondtam, hogy igen – felelte feszülten.
– Nem fogok kiakadni minden kis hülyeségtől, amit megírnak rólunk, de nem hiszem, hogy felkészültem arra, hogy azzal bombázzanak idegenek, hogy mi van köztünk. Nem beszélve Carenről... Te jó isten... Ezt még neki is el kell mondanom.
– Szerinted nem tudják? Vagy mondok jobbat! Szerinted nem szándékosan osztották ránk ezt a szerepet?
– Mi? Arra célzol, hogy tudták, hogy ez lesz? – nevettem fel – Nem akartak volna összeboronálni minket.
– Aha, biztos nem. Te depis voltál a balfasz exed miatt, én meg híres voltam a... na mindegy inkább hagyjuk is... szóval lehet úgy gondolták, hogy jót teszünk majd egymásnak.
Ahogy Scott felvezette, nem hangzott hülyeségnek, de nehezen tudtam elhinni, hogy tényleg így tervezték volna. Honnan tudták volna, hogy végül egymásba szeretünk amikor az elején még egy seggfejnek tartottam?
– Egyébként nem voltam depis – szögeztem le.
– Ja, nem. Persze – hagyta rá, azzal a hangsúllyal, amitől csak ideges lettem.
– Jó mindegy eltértünk a témától. Ha velem akarsz lenni, akkor tekintettel kell lenned arra, hogy én nem olyan életet élek, mint te.
– Basszus Steph most olyan dolgokról vitatkozunk, amik úgyis kialakulnak majd! Hagyjuk már ezeket a baromságokat.
–Akkor mi legyen hétvégén?
–Én látni akarom a futamot és szerintem te is – mondta és igaza volt – Az időmérőt a boxból nézzük végig, mert meghívtak. A futamot meg nézhetjük a paddock clubból, és akkor nem leszünk annyira szem előtt. Ez megfelel? –kérdezte élesen. Nem esett jól, hogy így beszélt velem, de azt sem tudtam, ő miért lett ennyire dühös ettől az egésztől.
– Meg – mondtam rossz kedvűen és ott hagytam az erkélyen.
Most két érzés is viaskodott bennem bántott ez a dolog és közben örülnöm is kellett volna. Bugyit húztam meg egy trikót és az ágyra telepedtem, és a telefonomat vettem a kezembe. Mióta itt voltam Franciaországban, nem is néztem az üzeneteimet, mailjeimet, mindig volt mit csinálni. De most írtam Maggie-nek is, küldtem neki pár fotót, jó vagy ezret. És láttam, hogy Bryan is írt. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, amiért róla teljesen megfeledkeztem. Megnyitottam az üzenetet és olvasni kezdtem.
*Szia!
Mit szólnál egy randihoz a hétvégén? Ja a hívásomat valamiért nem fogadtad. Remélem, hogy nincs köze az előző találkozónkhoz, és jól érzékeltem, hogy te is jól érezted magad – még nagyobb lett a rossz érzésem miatta. Elég bizalmasan váltunk el, én meg most úgy éreztem, hogy átvágtam. vagy mintha két vasat tartottam volna a tűzbe.
Tovább olvastam
*Oké, semmi válasz, ebből már értetnék. De, jól vagy? 
* Na ezt már én is cikinek érzem... De, ha minden oké akkor valamit reagálj légyszi, mert aggódom érted!
Az üzenetek között napok teltek el, ezt a szerencsétlent meg kétségek között hagytam.
*Szia!
Minden rendben van, csak külföldön vagyok, ezért nem fogadtam a hívásodat sem –nem így akartam elmondani neki, hogy már járok valakivel, hanem személyesen, ennyit megérdemelt, főleg mivel nem szerettem volna, ha megszakad köztünk a kapcsolat. Kedveltem őt akkor is, ha nem voltam belé szerelmes – Ha visszaérkeztem majd felhívlak!
Elküldtem neki, majd Maggienek is írtam, hogy hol jártunk miket csináltunk és a konkrét kérdésére is válaszoltam, hogy igen összejöttünk Scottal.
*Micsoda fordulat! XD
* De jó, hogy neked ez ennyire egyértelmű volt! 
*Te hülye vagy, ha neked nem! – válaszolt a húgocskám.
*Ezek szerint az vagyok.
*Megerősítem!
* : P
Közben jött egy másik üzenet is.
* Nem is mondtad, hogy külföldre készülsz! – Bryan volt az.
* Váratlanul jött. Mondjuk, hogy az utolsó pillanatig én sem tudtam róla.
* Ez érdekes, majd elmesélheted!
* Úgy lesz! – írtam, de nem voltam benne biztos, hogy eddig el fogunk jutni. Valószínűnek tartottam, hogy majd megharagszik rám.
*Holnap kivisz a futamra? - érdeklődött szinkronban Maggie.
*Holnap még csak időmérő lesz, de igen. Elég durva nem?

Időközben Scott is kiduzzogta magát, bevetődött az ágyba és rosszallóan méregette a ruháimat. Nem vettem tudomást róla. Inkább elküldtem az üzenetet Maggie-nek.
–Kivel írogatsz? – kérdezte, csak hogy hozzám szóljon és kicsit megtörje a köztünk lévő távolságtartást.
– A húgommal – feleltem neki tömören.
–Aham–mondta és a hátára gördült.
Nem kívántam kommentálni, az ágyra dobtam a telóm és az asztalhoz sétáltam, hogy igyak egy kis vizet.
Nem voltam olyan szomjas, de nem akartam, hogy Scott azt higgye, hogy mindig nyerhet. Nem a futamról volt szó, inkább arról, hogy úgy vettem észre, őt nem érdekelte ez az egész, és nem is nagyon akar vitát nyitni róla. Nem siettem vissza hozzá inkább még elmatattam.
–A húgodat nem Maggie‐nek hívják? –kérdezte az alkarjára feltámaszkodva.
–De –válaszoltam, de nem értettem ez most, hogy jön ide.
Scott vállat vont az arcán pedig valami különös fintor uralta a vonásait.
–Ja csak mert azt mondtad vele beszélsz, de ez a szar mégis valamiért azt jelzi  hogy Bryan írt neked üzenetet– mondta idegesen és az ágyon felém dobta a telefont.
–És? A múltkor azt mondtad nem érdekel – feleltem neki vissza nemtörődöm modorban.
–Steph! –szólt rám idegesen, szinte figyelmeztetve. –Mi a francot írogat ez neked?
–Csak beszélgettünk semmi különös.
–Akkor mégis vele dumáltál? –meredt rám tiszta feszülten.
–Amikor kérdezted akkor Maggie- vel beszéltem. 
–Ez most mi a faszom? Mi van köztetek ezzel a Bryannel? –a nevét olyan gúnyosan ejtette, mintha direkt sértegetni akarna.
–Semmi sincs köztünk, csak randiztunk párszor – mondtam és a komódnak döntöttem a csípőm.
–Randi? – Scott nagyon számonkérő volt, én meg egyre feszültebb.
–Igen, randi, tudod amikor két felnőtt elmegy együtt valahová és beszélgetnek! – vágtam rá idegesen.
–Ja, azt vágom, hogy mit csinál két felnőtt, ha elmegy valahová! – gúnyolódott tovább velem.
–Mint már említettem, én nem olyan életet élek mint te.
–Ja persze, mondja ezt az, aki a liftben könyörgött, hogy dugjam meg!
–De egy tapló vagy! – néztem rá hitetlenkedve, szerettem volna elvonulni de ebben a flancos hotelszobában még csak egy fürdőszoba sem volt, így maradtam és álltam Scott fortyogó tekintetét.
–Ja az vagyok, ezt már tudtam. Most olyat mondj, amit még nem tudok! Mi a fasz van köztetek? Miért írogat neked?
–Jaj,  hagyjál már! Semmi sincs köztünk. Két régi ismerős vagyunk.
–Igen így is mondhatjuk azt, hogy az exed! ‐  felelt ingerülten.
–Közép sulisok voltunk az istenért!
–Akkor azt mondod, hogy nem számított? John fontosabb volt, mint ez a Bryan?
Állatam és néztem Scottot, ahogy a ágyon ült és vádlón méregetett.
–Persze, hogy számított! –adtam meg neki a választ. Bryan nagyon is számított, nagyon sokat jelentett akkoriban nekem.
–Akkor ne mondd nekem, hogy csak, két régi ismerős vagytok! Ja persze két régi ismerős aki randizgat! Kurva érdekesen hangzik nem?
–Na, először is, úgy rémlik, mintha éppen te javasoltad volna, hogy pasizzak!
Scott dühösen fújtatott, de ez a beszélgetés meg egyre nevetségesebb lett.
–Jézus!Az még azelőtt volt, hogy megismertelek volna!
–Bryannel is akkor találkoztam, mielőtt a kettőnk dolga komolyra váltott volna! Apropó, ha már itt tartunk te nem találkoztál azóta senkivel? – az egész csak védekezés volt, mert sarokba szorítva éreztem magam.
–Ha tényleg érdekel, de! Voltam más csajokkal!  – felelt és az ö hangjából is sütött a feszültség.
Kicsit meginogtam ahogy hallottam, hogy kimondja. Nem kellett volna ennek a beszélgetésnek eljutnia idáig. Sejtettem, hogy nem szent, de azért eléggé odavágott, hogy ezt ilyen egyszerűen közli.
–Mióta kavartunk, feküdtél le más nőkkel? – kérdeztem és éreztem ahogy a vér megy ki az arcomból.
– Igen – mondta, de most már láttam rajta, ahogy benne is lejátszódott, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet.
–És még te vagy kiakadva Bryan-en? – kérdeztem mélyen lesújtva.
Scott felállt és elindult felém, nekem nem volt hova hátrálnom, de most nem akartam, hogy hozzám érjen.
–Nekem egyik nővel sem volt semmi a szexen kívül –mondta óvatosan és azt hiszem megértette a testbeszédemből, hogy most kell, hogy egy pár lépés távolságot tartson.
– Bryan még csak meg sem csókolt! – fakadtam ki – Engem piszkálsz miatta mikor te meg... ez így rohadtul nem igazságos! – szánalmasan éreztem magam, és hiába tudtam, hogy akkor még nem voltunk együtt, hogy ez köztünk akkor elég bonyolult volt, akkor is nyomorultul éreztem magam.
Scott a hajába túrt és még egy lépést felém lépett.
–  Most mit mondjak? - a tekintete kérlelő volt már nem dühös.
– Semmit... Inkább ne mondj semmit – kértem tőle. Szerettem volna lefeküdni és a fejemre húzni a takarót, hogy elbújhassak. Hogy úgy csináljak, hogy ez az egész meg sem történt. Hogy Scott nem az aki, és valójában őt is érdekeltem annyira, hogy ne mással akarjon lenni.
– Steph, mondtam, hogy ez nekem még új – ekkor már a karomért nyúlt és elhúzott a szekrénytől – Nem tetszik, hogy egy olyan srác írogat és akar találkozgatni veled, akibe szerelmes voltál. Aki számított neked. Felbasztam magam rajta, sajnálom! A többi nő meg... most mit mondjak? Tudod milyen vagyok.
– Tudom – mondtam elcsigázva. Ismertem Scottot ennyire, de most, hogy szembesülnöm kellett vele, hogy neki nem csak én voltam azóta, kételyeket ébresztett bennem. Amíg nem az én barátomról volt szó, hanem a rocksztárról, nem érdekelt. Amíg csak hallom valahonnan, addig az egész nem valóságos. Addig nem érintett személyesen – azt viszont nem, hogy elég leszek-e neked.
– Én nem fogok félrekefélni! Emiatt nem kell aggódnod! –a mutatóujjának élével felemelte a fejem, hogy ránézzek –eddig se tudtam, rajtad kívül másra gondolni.
Keserűen felnevettem, persze, nem tudott, de ez nem akadályozta meg semmiben. De közben a hidegrázott ahogy elképzeltem mással.
– Bárkivel voltam nem volt olyan jó, mint veled.
– Scott, ezt én, nem is akarom hallani! – tiltakoztam kiakadva, és eltoltam magamtól.
– Ezt ne csináld! – mondta és visszahúzott, ezúttal sokkal közelebb – Most már nem visszakozhatsz! Kellesz nekem! Most, felejtsük el azt a sok faszságot, oké? Indítsunk tiszta lappal! Te nem kavarsz Bryannel, én meg minta pasi leszek! Mit szólsz? – húzta mosolyra a száját.
Csak sóhajtottam mert szerettem volna neki hinni, de a bizalom nálam ennél bonyolultabb dolog volt.
– Nem számít mi volt, mielőtt járni kezdtünk, csak az számít, ami most van! –próbálkozott.
– Nálam nem fér bele a hűtlenség Scott! Egyik oldalról sem.
– Rendben én tudom magam ehhez tartani. De most verd ki a fejecskédből azt a sok butaságot, amin rágódsz! Még mindig nyaralunk, és nem akarok veszekedni
– Én sem akarok!
Megfogta a kezem és az ágyra, majd magához húzott. Mindkét karjával átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
– Írd meg a csávónak, hogy pasid van és hagyjon békén!  – zárta le a vitát.
Ezen kénytelen voltam elmosolyodni, de a tündérmesém hirtelen olyan furcsa lett. Eddig különlegesnek éreztem magam, hogy Scott hozzám kötődik sok más nővel ellentétben, de most elbizonytalanodtam. Az a megkülönböztetett érzés, most inkább valami fájóvá alakult. Mintha az álom fuggöny szakadozna, és én láthatnám mögötte a valóságot, hogy Scott nem ilyen. Bármennyire szèp is minden, a kettőnk életvitele egészen más. Nem voltam róla meggyőződve, hogy miattam képes lesz mellőzni a sok másik lányt. Nemet mondd majd, ha valaki rámászik, amikor én nem leszek vele? Mert nem leszek mindig mellette. Hazudik majd? Próbálja eltitkolni?
Vagy úgy fogom rajta kapni, mint Johnt azzal a ribanccal? 
Scott, nem John. Ezt sujkoltam, de csak rosszabb lett, mert rájöttem,  hogy míg John csak egy hűtlen szemét, addig Scott igazi nagypályás játékos.