Mon Chéri

23. Stephanie

Amikor arra eszméltem, hogy ébren vagyok a saját heves szívdobbanásom csak a második dolog volt, amit felfogtam. Scott szívdobbanása volt az első. Elaludtunk, ugyanúgy összeölelkezve ahogy este Scott eldőlt velem. A mellkasával mozdult a fejem és nagyon fájt a nyakam.
Nem haragudtam már rá, nem tudhatta és annyiszor bocsánatot kért érte tegnap, hogy tudtam, hogy tényleg bántja. Megpróbáltam felülni, de ahogy én felébredtem ő is felkelt. A kezei nem csúsztak le rólam, csak a tarkómról az arcom oldalára. A hajam a fülem mögé tűrte, és ugyan azzal a tanácstalan, bűntudatos pillantással nézett a szemembe.
Felnyomtam magam a mellkasáról és kicsit elfordultam mert túlságosan közel volt hozzám és nem akartam, hogy megérezze, hogy milyen hatással van rám a közelsége.
Scott felült és közelebb csúszott és újra az arcomhoz ért, most gyengéden maga felé fordította.
– Sajnálom... – mondta ezredjére is.
A haragon kívül sok száz más érzés kavargott bennem, vele kapcsolatban. Tegnap nem tudtam ellökni magamtól, mert a hülye vicce ellenére annyira aggódott, és olyan gyengéden akart gondoskodni rólam, hogy én, csak egyszerűen vele akartam lenni.
Most egy kicsit szégyelltem magam miatta, hogy meghagytam abban a tudatban, hogy dühös vagyok rá. De könnyebb volt csak szavak nélkül érezni azt a féltést, amit még nem éreztem tőle.
– Nem haragszom Scott – mondtam végre, feloldozva. Nehéz volt most a szemébe nézni, de megtettem. Szinte sóvárogva csüngött rajtam, hogy mondjak még valamit. – Nem tudhattad, hogy ennyire kiakasztanak... Én, csak... igazából... szégyellem magam, olyan ciki ez az egész... Az a hülye jelenet az étteremben, meg itt is, hogy... rosszul lettem...
–Tegnap, amikor mondtam, hogy félek a kutyáktól – nézett rám, és még mindig simogatta az arcomat – mondanod kellett volna, hogy te meg a békáktól félsz – kereste a pillantásomat, hogy lássam ahogy elmosolyodott. Én is elmosolyodtam, de lehajtva a fejem eltakartam az arcom. Ez is megint olyan kínos volt.
– Scott – néztem vissza rá.
– Igen? – kérdezte türelmesen.
–Félek a békáktól. Halálosan.
Összenevettünk, ő meg hozzám hajolt és megcsókolta a homlokomat.
– Rendben, észben tartom! Azt hittem, hogy végleg odavágtam a bulit – sóhajtotta megkönnyebbülten – Ígérem, hogy nincs több ilyen poén!
– Kösz – mondtam és megdörzsöltem az elgémberedett nyakam.
Scott még mindig mosolygott és kezdtem elpirulni, hogy le se vette rólam a szemét. Megköszörülve a torkom jeleztem, hogy ez most kicsit zavarba ejt. Vette a lapot, és felkelt az ágyból.
– Mit szólnál egy reggelihez? Szemben van egy kávézó ott biztos kapunk valamit.
– Ugye tudod, hogy számomra kinyírtad a francia konyhát?
Scott megdörzsölte a homlokát és nevetve sóhajtott.
– Croissant és kávé? –  nézett rám reménykedve.
– Amúgy ahogy áll a helyzet neked kell főznöd nekem.
– Szerintem jobban jársz, ha ezt nem akarod! – nevetett fel, majd kiment és magamra hagyott. Mielőtt elindultunk volna gyorsan letusoltam és felvettem egy könnyű nyári ruhát, majd megfésülködtem.
Scott is lezuhanyzott, de mire én elkészültem, ő már az ajtóban szobrozott, és a telefonját nyomkodta. Amikor meghallotta, hogy jövök azonnal elrakta. Láttam, hogy megnézett, de azt hiszem és sokkal tovább tartottam rajta a szemem, mint ahogy ő rajtam. Vékony anyagú szürke póló volt rajta, ami a nyakánál gombos volt és a mellkasának egy része, fedetlen maradt. A szám egyből kiszáradt és a pulzusom is szaporább lett, ahogy megakadt rajta a szemem. Kilátszott a tetoválása és habár nem feszült rajta a ruha, az izmait szépen kirajzolta. A karján lesiklott a pillantásom, a tetkókon, a közép kék farmerjára a szép formás lábaira. Annyira szívdöglesztő volt, hogy nehezemre esett nem nézni. Ő meg csak szótlanul várt rám.
– Itt vagyok, mehetünk! –mondtam, és belebújtam a topánkámba.
A kávézóban nem csak mi szerettünk volna megreggelizni, de elég tágas volt a hely ahhoz, hogy jó helyhez jussun. Scott a teraszon egy kis asztalt választott, majd leült míg vártunk, hogy felvegyék a megrendelésünket. Figyeltem és sehogy sem tetszett az a baseball sapi, amit a fejére húzott. Szerettem a kócos sötét haját, és inkább néztem volna azt.
– Vedd már le azt a sapkát! – szóltam oda neki.
Meglepetésemre egy szóval sem ellenkezett, hanem az asztalra dobta majd hátradőlt és a szék karjára támasztotta a könyökét, az ujjait pedig a mellkasa előtt összekulcsolta.
–Ma elmehetünk az Eiffel toronyhoz? – kérdeztem, mert nem tudom mit tervezett, vagy hogy egyáltalán akar-e, egy forgalmas, turisták lepte környékre menni.
– Persze – felelte én meg gyönyörködtem benne, hogy kap a hajába a szél és hogy borzolja össze – Mit akarsz megnézni?
– Nem tudom... Gáz lenne, ha a tipikus látványosságokat? Mondjuk Louvre... a Diadal- ív, Notre Dame, satöbbi...
– Jó, tudjuk le ezeket gyorsan aztán utána tudunk rendesen szórakozni – mondta.
Rosszul érintett, hogy neki ez az egész csak nyűg lesz és egyre kevesebb kedvem volt hozzá, de aztán elvigyorodott, ebből tudtam, hogy csak egy újabb vicc volt.
– Nem kellemetlen ez neked?
– Mi? Épületeket nézni?
– Arra gondoltam, hogy sok ember közé menni és a testőröd sincs itt...
– Nem jön velem minden hova. Nyugi, lazíts! Teljesen rendben van!
A pincér mellénk lépett és anélkül, hogy kaptunk volna étlapot, Scott köszönt, ennyit megértettem, majd elkezdett hozzá beszélni. Nagyon tetszett a kiejtése, nekem egyáltalán nem tűnt erőltetettnek, vagy úgy mintha lenne amerikai akcentusa. Egyszerűen szexi volt, és rá kellett jönnöm, hogy jobb lesz, ha ezeket a gondolatokat takarékra veszem. A pincér bólintott majd elment.
– Mit mondtál neki? – kérdeztem.
– Majd meglátod! De ígérem, hogy nincs mitől tartanod.
Nem forszíroztam, elhittem neki, hogy nem fog többet beugratni.
Inkább az asztalra dőltem és felé hajoltam.
– És mondd csak, miért hazudod azt egyfolytában, hogy nem beszélsz franciául? Nekem úgy tűnik, legalább olyan jól beszéled, mint az angolt.
– A franciák szerint nem. De arra elég, hogy megértessem magam.
– Nagyon szexi! – szóltam el magam és már vörösödtem.
Most Scott is előre hajolt egy önelégült vigyorral az arcán amitől ő, csak még dögösebb én meg vörösebb lettem.
– Szóval szexi... Tudod mi még szexi? – kérdezte, közben megnyalta és kicsit beharapta az alsóajkát. Akaratlanul is szétnyíltak az én ajkaim, és egy apró alig hallható sóhaj szökött ki közülük. Nem magyarázta tovább csak felém nyúlt és gyengéden elhúzta a számon a hüvelykujját, majd hátra dőlt és elfordítva  a fejét elnevette magát, majd megdörzsölte az arcát. Én az ellentétes irányba fordultam és igyekeztem normalizálni a szívverésem. Úgy lángoltam, hogy azt hittem azonnal meggyulladok. Mikor vissza mertem fordulni, ő már engem figyelt.
–Mivel kezdjünk? – kérdeztem gyorsan, hogy másra tereljem a témát.
–A Louvre-al. Az el fog tartani egy ideig.
–Komolyan? –lelkesedtem be – Hajlandó vagy múzeumba jönni?
–De azt szeretném leszögezni, hogy nem fogok egészhéten szobortól szoborig rohangálni. És utálo az idegenvezetést is, úgyhogy nem fogunk csatlakozni egy csoporthoz sem. Nincs ellenemre a kultúra, de én is most töltöm a szabadságom, szeretnék pihenni.
–Világos! – mosolyogtam. Illetve csak félig volt az, de majd megmondja mit akar csinálni. Őszintén ne  is érdekelt. A meleg napsugarak simogatták a vállamat és csak azt is élveztem, ahogy figyeltem, hogy sétálgatnak körülöttünk az emberek. A fülemben keveredett a francia nyelv és különböző nyelvek hangjai. Én is hátra dőltem és csak nézelődtem. A pincér zökkentett ki, aki egy–egy hatalmas tányért tett elénk, megrakodva minden finomsággal. A hagyományos bagett mellett volt rajta croissant  kis üveg tálkákban vaj, dzsemek, ezenkívül friss gyümölcsök eper, narancs, összehajtott omlett. Három féle italt pakolt ki, kancsóba vizet, narancslevet és kávét.  Olyan gyönyörű összhangban volt minden, hogy elállt a szavam. Böséges volt, de nem pazarló, és friss, illatos minden.
–Ez, rendben lesz? –kérdezte a Scott –Őszintén fájna, ha miattam ábrándulnál ki a francia ételekből!
Rámosolyogtam és azt hiszem nem volt szükséges válaszolnom, minden az arcomra volt írva.
–Köszönöm!
A pazar reggelit a kávéval zártuk, közben azt beszéltük meg, mit csináljunk délelőtt, hogy ne legyen túl sok a program.
A Louvre-val kezdtünk, vagy egy órát elsétálgattunk előtte, megnéztük a tereket, beszélgettünk közben, Scott volt a sajátos idegenvezetőm, aki mesélt arról, hogy mit csináltak, amikor a bandájával volt itt. A felét nem is akartam tudni, de jót nevettem rajtuk. Aztán a Louvre tárlata került terítékre, amit azt hiszem egy hét alatt se tudtunk volna kivégezni, ha annyit nem is kívántunk rááldozni a délelőttünket teljes egészében és a délután egy csekély részét is a műalkotások nézegetésével töltöttük. Scott jól viselte, jobban, mint gondoltam, hogy fogja, de ebédidő környékén már kezdett nyűgös lenni. Most nem vacakoltunk az étterem választással a legközelebbi helyre ültünk be.
Semmi gyanúsat nem választottunk, mindketten stake-et ettünk, desszertet pedig, mint szakértő én választottam.
– És Nagymenő, mi a terved délutánra?
– Gyalogolni semmiképpen nem fogunk – mondta magabiztosan, úgy, mint akinek már kész tervei vannak – a kérdés, hogy hoztál-e magaddal fürdőruhát?
Ami azt illeti nem hoztam, ugyanis mivel nem tudtam hova készülünk eszembe sem jutott, hogy kelleni fog.
– Nem igazán van a közelben tengerpart – világítottam rá – és... nem azt nem hoztam – vallottam be.
– Nem is csak a tengerben lehet fürdeni, és ezt a hiányosságot sürgősen orvosolni kell. Idefelé láttam pár üzletet, ahol csak kapunk neked valamit.
Azokat az üzleteket én is láttam, de az is biztos, hogy én ott nem veszek semmit. 
–Scott azokba az üzletekbe én nem megyek – jelentettem ki.
– Mi bajod velük? – vonta fel a szemöldökét, és láttam rajta, hogy ő ezt tartja a legpraktikusabbnak.
– Ne már, szerintem te is tudod, hogy mi! – ha ő fenemód gazdag is volt azért azzal nyilván tisztában volt, hogy én nem vagyok az. Nem éltem rosszul, de én nem tartoztam a felső tízezerbe, hogy egy fürdőruháért csillagászati összegeket fizessek ki.
– Biztos csini leszel bármelyikben! – érvelt én meg elnevettem magam.
– Scott! Én azokat a ruhákat nem tudom megfizetni.
– Senki nem is mondta, hogy te fizesd.
– Azt meg nem akarom, hogy te vegyél nekem még ruhát is! Már így is egy vagyont költöttél rám...
– Jaj az istenért! Hagyjál már nyaralni! Azt veszek neked, amit akarok! Baromira nem kell a beleegyezésed! Egyébként meg időpontra megyünk, nem lesz idő messzebb ruhát venni.
– Időpontra? Hová?
– Lazulni! – vigyorgott.
Nem siettünk az ebéddel, ráérősen beszélgettünk, azután sétálva indultunk vissza oda, ahol Scott mint kiderült ki is nézett már nekem valamit. Mert az üzletbe úgy léptünk be, hogy konkrétan közölte az eladóval, hogy mit akar. Zavarba ejtően méregettek az eladók, hogy felmérjék a paramétereimet, de végül hoztak egy fürdőruhát, amiről állították, hogy pontosan az én méretem. Nem találtam túl kihívónak talán csak annyiban, hogy én ritkán vettem fel bikinit. De egyébként úgy ránézésre mindenhol takarta a testem. Fekete bugyi részen oldalt kivágások voltak, de nem olyan, hogy közönséges legyen. Azt gondoltam volna, hogy ő valami párduc mintás apróságot akar venni, de szerencsére úgy tűnik félreismertem.
Míg a pénztárnál fizetett, nézelődött, én meg majdnem elájultam amikor megláttam a címkén az árát. Scott szeme megakadt valamin, aztán rám nézett, mintha megpróbálna elképzelni benne.
– Abból is kérek egyet! – mutatott egy másik fürdőruhára.
Az eladók, a tökéletes kis egyen ruhájukban mosolyogva teljesítették a kérését.
– Scott, nem elég egy? – fogtam meg a karját. A gyomromban kialakuló feszültség azt jelezte, hogy most már tényleg túl sokat költ rám.
– A tengerpartra fog kelleni még egy – mondta tényszerűen és mégis úgy éreztem, hogy ez nincs rendben. Nem vagyunk együtt, mégis most költött rám egy egész vagyont. Azonban nem tűnt úgy, mint aki hajlik a józan ész szavára. – Milyen tengerpart? – hökkentem meg egy pillanatra.
Scott most már felém fordult és elmosolyodott.
– Miért? Azt gondoltad, hogy elmegyünk egy tengerparti futamra és éppen a strandolást hagyjuk ki? – nevetett rám.
A futamról valahogy meg is feledkeztem amióta megérkeztünk és most amiatt is pluszban csak izgultam.
– Scott... – kérleltem, hátha nem teszi nekem még nehezebbé.
De nem foglalkozott velem a másik ruhát, amit meg sem néztem rendesen, már csomagolták is, és ő azt is kifizette.
– Na, akkor ez is megvan! – mondta vidáman, és elindult a kijárat felé a táskával a kezében. Én utána szédelegtem és egy halvány viszlátot rebegtem franciául.
A taxiban végig csendben ültem, Scott viszont izgatott volt. Már meg sem kérdeztem mit tervez, úgy gondoltam jobb, ha nem tudom.
A lakásban épp csak annyi ideig maradtunk, amíg egy táskába elcsomagoltuk az új fekete bikinimet és Scottnak is egy fürdőnadrágot, a taxis addig várt aztán már mentünk is tovább.
– Mi a baj? – kérdezte amikor végre feltűnt neki, hogy alig szólalok meg.
– Csak ez az egész... Nem költhetsz rám ennyi pénzt.
– Miért? Mi a fenét csináljak akkor vele? Légy oly drága és ne kezdj el ezen majrézni! Komolyan Steph nekem többet ér az, hogy láthatlak benne.
– Ilyet se mondj! – motyogtam, magam elé meredve.
– Már kimondtam. De nagyon kérlek erre a hétre felejtsd el a pénzt. Csak érezd jól magad. Mindent el fog rontani, ha ezen görcsölsz majd. Pedig nekem ez nem nagy dolog... És ha te nem érzed jól magad, és sem fogom. Egész évben dolgozok és egyszer tudok elmenni kikapcsolódni. Hagyd már hogy élvezzem a pénzemet!
– Rendben... – sóhajtottam.
Scott felém hajolt és az arcomat érintve maga felé fordított.
– Rendben? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
– Rendben – bólintottam egy kicsit határozottabban.
– Oké , na akkor gyere! – szólt és elindultunk a hely felé.
Egy spa-ba hozott, ami kívülről kicsit keleties hangulatú volt. Boltíves bejáraton keresztül jutottunk be, ahol a recepció fogadott. A hölgy angolul üdvözölt minket, majd azonnal tovább is vezetett minket. Egy privát helyiségbe, aminek az öltözőjében átvehettük a fürdőruháinkat.
Miután átöltöztem az odakészített köntösbe és papucsba bújtam és visszamentem a közös térbe. Nem szólt erőltetett meditáló zene, viszont a szoba sarkában lévő jakuzziból folyamatosan hallatszódott a csobogó víz hangja. Szépen volt berendezve, mindennek kellemes homok színe volt, és meleg fények világították be a polcokat. Nagyon hangulatos volt. A szobában jakuzzin kívül még két masszázs ágy volt. A hölgy megvárta, míg mindketten elkészültünk. Scott ugyanolyan szerelésben lépett ki, mint én, de nem vette a fáradtságot, hogy összehúzza magán a köntöst.
–Élvezzék a vizet ameddig jól esik, és csengessenek, ha készen állnak a kezelésre! – mosolygott, majd magunkra hagyott.
Scott a hátam mögé lépett és játékosan meggyúrta a vállam.
–Tiszta görcs vagy mi? – mondta vidáman, majd ledobta magáról a felesleget textilt és bemászott a fürdőbe. Egy kis modern kütyüt kezdett nyomogatni és a kis nyugodt helyiséget rockzene töltötte be. Scott elvigyorodott és kézbe vette az egyik pohár pezsgőt, amit nekünk készítettek ki. A fejét ütemre mozgatta és a másik kezével dobolt a jakuzzi szélén. Elnevettem magam, ezen a pofátlan lazaságon. Istenem, hogy lehet valaki ennyire dögös?
–Gyerünk, vetkőzz Szivi! – szólt oda nekem vidáman.
Én is kibújtam a köntösből, és bemásztam mellé. Scott megfogta a kezem míg besegített.  Vele szemben ültem le, és egy kicsit sem voltam valahogy zavarban, a zene oldotta minden szorongásom. Felém nyújtotta a másik poharat, majd a szemembe nézve koccintotta hozzá az ővét.
– Egi! – mondta majd visszadőlt és ivott egy kortyot belőle.
– Szóval te így lazítasz? – nevettem, ahogy már vissza is tért a ritmushoz.
Nem felelt csak újra elvigyorodott, és ahogy bólogatott közben halkan énekelte a szöveget, majd becsukta a szemét úgy élvezte az illóolaj citrusos illatát. Majdnem olyan illat volt, mint nálam szokott lenni. Én is ittam egy kortyot, és egy kicsit kényelmesebben helyezkedtem el a vízben. Én a zenénél jobban élveztem a látványt, ami elém tárult. Az izmos tetovált karokat és vállakat az istenien, jóvágású arcát, a kócos haját. Ahogy helyezkedtem a lábam hozzáért az ő lábához a víz alatt. Én azonnal visszahúztam, ő meg azonnal kinyitotta a szemét és a tekintetemet kereste. Aztán a lábával megsimította az enyémet. A mellkasom őrült tempóban mozgott le fel, de Scott nem csinált semmi mást azon kívül, hogy még néhány pillanatig nézett engem. Azután visszahunyta a szemeit és tovább dobolt a peremen.
Próbáltam megnyugodni, de nehezen ment, mert ahogy figyeltem, hogyan énekelget hangtalanul, csak a zenére koncentrálva az nagyon beindított. Ittam egy kortyot, aztán eldőltem én is ügyelve rá, hogy nehogy még egyszer hozzáérjek. Néhány percig ejtőztünk, majd egy másik kapcsolót kezdett nyomogatni ami elkezdte mozgatni a vízsugarakat.
– Ez, jó? – kérdezte.
– Ühüm – mosolyogtam rá.
Scott kicsit lejjebb csúszott, hogy bevizezze a vállait is. Figyeltem, ahogy bemerül a vízbe, ő meg engem figyelt közben. Tudtam, hogy ezen a helyen egy dolgot nem fogok csak. Megnyugodni.
Éreztem ahogy a lába hozzáért az enyémhez, egész biztosan nem véletlenül, de az arcán egy játékos mosoly ült és figyelt. Úgy éreztem, hogy játszani akar velem. De nem tudtam, hogy mit csináljak nem akartam még egyszer megsimítani, mert féltem. Aztán éreztem, hogy újra hozzám ér. Most már vigyorgott.
Felé pöccintettem egy kis vizet, hogy vettem a felhívást, erre ő is viszonozta. Nem szóltunk egy szót sem csak követtük egymás pillantását, játék közben már szabályosan simogattuk egymást a tekintetünkkel, mire Scott megelégelte és hozzám hajolt, a combom alányúlt és az ölébe vett.  A vállába kapaszkodtam és még mindig csak néztük egymást. A mellkasom mozgása tagadhatatlanul elárulta a gondolataimat. Enyhén felém hajolt el nem szakítva a pillantását az enyémtől. Nem mozdult tovább a kezét is a derekamon tartotta nem húzott maga felé, nem simogatott. Azt akarta, hogy feleljek neki, szavak nélkül és én megtettem. Felé hajoltam az orrommal megcirókáltam az övét. Scott ekkor vett egy óriási lélegzetet közben egy kicsit kiegyenesedett és megkóstolta az ajkam. Majd elhúzódott újra a pillantásomat kereste. A kezem a nyaka oldalára és hátulra csúszott és most én kóstoltam őt. A nyelvünk nem, csak az ajkunk találkozott. Rengeteg apró csókot váltottunk, mire Scott rámarkolt a fenekemre és közelebb vont magához, akkor mélyítette el a csókot is. Olyan isteni élvezet volt, hogy nem tudtam ellenállni neki.Szédített, többet akartam belőle. Scott rendületlenül csókolt és felelt az én csókjaimra. Sokáig játszottunk így egymással, míg nem lassan elváltunk. Nem kellett mondani a nézése a sóhajai jelezték, hogy ha ezt így folytatjuk akkor nem lesz megállás. Lecsúsztam az öléből és mellé ültem egészen elmerülve, hogy a fejemet neki támasztottam a kád peremének. Mélyeket sóhajtva nevettem el magam és fordultam felé. Scott is elvigyorodott, majd lecsúszott mellém és élveztük a meleg vizet, de közben simogatta a kezem.
Eltartott egy ideig még, amíg hajlandóak voltunk kimászni a fürdőből, de végül megtettük, aztán csengettünk is a masszőrökért. Míg a szakemberek ellazították a görcsös izmainkat egyfolytában szemeztünk egymással, olykor elmosolyodtunk. Mire végeztünk olyan könnyűnek éreztem magam mintha egy pillangó volnék, és csak a gyomromban pezsgő izgalom jelezte, hogy nagyon is hús-vér ember vagyok.
Mielőtt kiléptünk volna az ajtón, Scott megfogta a kezemet és az ujjait az enyémek közé kulcsolta.