Soha ne mondd, hogy soha ✔

Q&A

Instán kérdésmatricában feltehettétek a kérdéseiteket a történettel kapcsolatban, most pedig eljött az idő, hogy válaszoljak rájuk. Köszönöm mindenkinek, aki kérdezett!

➢ Miről szól?

➣ A fülszövegben leírtakon túl egyik barátnőm szavaival élve a „mi történhetett volna?" témakört járja körbe a történet. Pontosítok: az én életemben is megtörténhetett volna valami hasonló, mint Crystallal és Charlie-val, mert ember lett volna rá, viszont egyszerűen nem lett belőle semmi. Ha én írnám a saját életemet, máshogy lett volna, de sajnos efelett nekem nincs hatalmam. Érdekesség, hogy hónapokig hülyéskedtünk a barátnőimmel azon, hogy a SNMHS „bemanifesztálta" magát az életembe, ami odáig fajult, hogy nem tudtam már nem meglátni Charlie Tailorban azt az embert és mindig, mikor róla írtam, eszembe jutott.

➢ Mi adta az alapötletet, mi volt az inspiráció?

*sigh*

➣ Ez egy összetett dolog. A történet alapköveit még 2019 nyarán leraktam, akkor kezdtem bele az első verzióba. Nem tudom, az itt jelenlevők közül olvasta-e valaki azt, de visszaemlékezve kész katasztrófa volt. Kínosság és összeszedettség szempontjából is. Erre én is rájöttem pár hónap múlva, ezért le is szedtem a sztorit.

Egészen két év kellett, hogy újra visszanyúljak hozzá, ezúttal kicsit átformálva a történetet. Nagy általánosságban inspirált rá Gallay-Nagy Krisztina Poison of Love című könyve, illetve a tavaly nagy hype-ot kapó Maneskin is. Ez volt az első könyv, amit hosszú idő után nem csak, hogy elkezdtem összeszedetten írni, de be is fejeztem.

Ami menet közben inspirációt nyújtott még, az a Spotify, a barátnőimmel való beszélgetések (és képtelen ötletek feltárása, természetesen), az a rocker fiú, illetve neki a bandája nyújtottak, akiket nem szeretnék nevükön nevezni.

➢ Mikor nekiláttál a könyvnek, eltervezted előre, hogy milyen hosszú lesz?

➣ Sacc per kábé. Ilyet még nem nagyon csináltam azelőtt, de fogtam egy papírt, és leírtam azokat a kulcsmozzanatokat részekbe szedve, ahogy eltervezem a könyv felépítését. Az egyértelmű volt, hogy váltott szemszög lesz, ezért ezt is figyelembe kellett vennem a történetvezetés szempontjából.

Persze, az első verzió óta számtalan más is született, és végül kerültek kihúzásra is jelenetek, ezért nem teljesen tükrözi ez a (korántsem) kész könyv az eredeti elképzelést. Arról nem is beszélve, hogy a végénél magánéleti válságba kerültem, és nem tudtam, hogyan fejezzem be. Végül a személyes fájdalmam miatt sajnálatos módon maradt néhány jelenet, amik nem kerültek megírásra, de az epilógust méltó lezárásnak érzem.

Eredetileg kb. 400 oldalra terveztem.

➢ Ki a top 3 kedvenc/kedvenc karaktered?

➣ Mivel csak hármat nem tudok mondani, és sorrendbe sem tudnám állítani őket, ezért csak felsorolás következik: Dom, Kolton, Leo, Charlie, Vic, Ben, Crystal, Nat.

➢ A boldogabb vagy a szenvedős részeket szereted jobban írni?

➣ Gondolom, más ember a boldogabbat mondaná, de őszintén, kit akarok áltatni? Én sosem voltam más ember, ezért a szenvedőset. Meg amúgy is... minden novellámban és könyvemben, amit eddig írtam, nagy szerepet játszott a szenvedés, a huzavona, a se veled-se nélküled viszony, alapból melankolikus vagyok és pesszimista. Mikor először történt valami két szereplő között, rendesen idegenkedtem a megírásától, annyira furcsa volt, hogy basszus, ezek boldogok. :D

➢ Milyen érzés, hogy nemsokára befejezed?

➣ Hihetetlen. Annak ellenére, hogy ez még egyáltalán az út vége; vár még erre a könyvre egy alapos átolvasás, szerkesztgetés, ilyen-olyan javítások, és egy hosszú folyamat, ha valamelyik kiadó elfogadja kéziratként, és esélyt ad neki, hogy tényleges könyv váljon belőle egy nap.

Elméletileg kész van, igen. Gyakorlatilag korántsem.