Soha ne mondd, hogy soha ✔

16. rész

„Amikor ezt az életnek hívott játékot játszod, emlékezz arra, hogy senki nem mondta, hogy igazságos lesz."

Axl Rose

𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙞𝙚

Tisztázzunk egy dolgot már a legelején: én tegnap nem rúgtam. Ha a fejembe is szállt egy kicsit az ital, teljes mértékben tisztában voltam a döntéseimmel és azoknak a következményeivel. Épp ezért ért arcul csapásként, mikor Crystal elhúzódott tőlem, és csupán annyit mondott, hogy időre van szüksége, aztán lelépett.

Lehet, hogy nem vagyok hozzászokva a visszautasításhoz, és tényleg igaz volt az az elméletem, hogy nem vagyok az esete. De akkor miért csókolt vissza? Miért kapaszkodott belém, és túrt a hajamba?

Az érintése. A meleg lehelete a bőrömön. Az, ahogy rám nézett.

Fejfájás. Száraz torok. Homályos pacák körülöttem.

– Hol vagyok? – hunyorogtam kábán, a rekedt hangom sértette a fülemet.

Valami nem túl szélesen és nem túl kényelmesen feküdtem, ugyanis kis híján lefordultam, mikor oldalra dőltem.

– Nálam – szólt egy ismerős hang. Mikor két méteres távolságba ért az alak, felismertem, hogy Kolton az.

Részben megkönnyebbülve hanyatlott vissza a fejem a párnára alattam. A kanapé melletti szekrényre ugrott a pillantásom, amin ott pihent a szemüvegem. Nem tudtam, ki tehette oda, de nagyon hálás voltam érte. Felvettem, hogy lássam is, mi történik körülöttem.

Így máris jobb volt. Láttam, hogy Koltonon kívül még a helyiségben tartózkodik Landon, Ben és Dom is. Mindannyian aggódva néztek rám. Ben kimondottan, neki az arcáról nem sikerült leolvasnom a többi érzését.

Már éppen szólásra nyitottam a szám, hogy voltam ennél már szarabbul is, nem kell aggódni, de megelőztek.

– Ott van a fejfájáscsillapító. Vedd be, fiam – bökött a menedzser a kisasztal felé. Csak akkor vettem észre, hogy odakészített nekem egy pohár vizet és gyógyszert is.

Szó nélkül engedelmeskedtem. Fél szemmel érzékeltem, hogy mindenki kíváncsian lesi minden mozdulatomat.

– Nem rúgtam be az este – kezdtem magyarázkodni, miután felhajtottam a vizet. Mit ne mondjak, kicsit erősen ütött a cucc.

– Tudjuk – mondta Landon. – Csak kimerültél a koncert után. Teltház volt, nem semmi.

Nem semmi. Hát, tényleg nem.

De engem semmi nem érdekelt tegnap este a zenén és azon kívül, hogy Crystalnak zenélhettem. Ő volt az első számú ember, akinek a képe előttem lebegett, miközben énekeltem és pengettem a gitárt. Nem láttam őt a koncert közben, hiszen rengetegen voltak, aztán az is felfordulást okozott, hogy beszakadt a dob, Dom pedig tíz percig siratta a kedvenc darabját.

Azóta sem tudjuk, ki tehette a károkat.

– Aha – préseltem ki magamból, miközben a poharat forgattam a kezemben. Nem kerestem senkivel sem a szemkontaktust.

– És Oliver – vette át a szót Dom – előzetes letartóztatásban részesült. Pár nap múlva lesz a tárgyalása.

Összerezzentem. Lehet, hogy sosem volt rózsás a kapcsolatunk, de én nem akartam börtönbe juttatni. Azt, hogy most mégis oda kerül, egyedül magának köszönheti, mert beteges hajlamai vannak. A szülinapján felkeresi az exbarátnőjét, hogy a szemére hányja, hogy egy erkölcstelen nőszemély, mert véleménye szerint velem volt.