𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟷𝟺. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Nem tudom, hogy mitől rettegek jobban, attól, hogy újra látlak, vagy attól, hogy soha többé.

A napok, majd aztán a hetek is rohamosan teltek a palotában, s az életemben is egyaránt.
Rengeteg időt töltök a Hercegnővel, ami azt is jeleni egyben, hogy igencsak sikerült megkedvelnem Őt.

Bűbájos, hihetetlenül kedves, jószívű, vicces, és nem mellesleg gyünyörű.
Mellette úgy érezhetem magam, olyan lehetek, amilyen mindig is szerettem volna. Önmagam.

A városban sétálva beszélgetünk, s szervezzük az esküvőnket, ugyanis már több mint egy hónap eltelt az ideköltözésük napja óta. Tehát, ideje most már elkezdeni szervezkedni.

Izgatott vagyok, és várom a napot, mikor egybekelhetünk, hiszen nála szimpatikusabb Úrihölggyel még nem találkoztam, és nem is fogok már, így inkább meg ragadom a lehetőséget.

-Mit gondolsz erről Jungkook?-jegyesem hangja zökkent ki gondolataim közül, aki éppen egy lila szalvétára mutat, arany mintás rózsákkal díszítve.

-Tökéletes Jenn.-mosolygok rá, amit viszonoz, s megsimítom karját.

-Biztos? Nem szeretnék egyedül döntést hozni egy ilyen fontos helyzetben.-kétségbeesett tekintete kuncogást eredményez nálam, majd nemlegesen megrázom a fejem.

-Biztos! Szeretem a lila színt, a minta is gyönyörű, szóval örülnék neki, ha ez a szalvéta lenne a terítéken.-mosolyom sikeresen meggyőzi Őt, s le is foglaljuk választásunkat, amit aztán az árus majd össze készít nekünk, s miután elmondtuk neki, hogy egy ott lakó fog érte eljönni, meg értve bólintott.

-Vajon Namjoon, hogy fog ennyi mindent elcipelni egyedül?-mosolyog rám Jennie szórakozottan, miután elindultunk hazafelé.

-Ne is gondoljátok, hogy egyedül cipekedem!-hírtelen egy ismerős hang hallatszik mögülem, mely éles, és morgó hangot hallat.

Ijedten fordulok meg, s meglepődve veszem észre a Dadámat.

-Te mit keresel errefelé?-érdeklődve nézek rá, majd egy mosoly terül szét arcomon, s nehezen tartom vissza hangos nevetésem, hisz annyira vicces az a látvány, hogy Nam egy lila Hanbokba öltözve fog a kezében egy óriási fonott kosarat.

-Ne nevess! Vizes volt a ruhám és Taehyung csak ezt találta!-morogva néz le magára, nekem pedig egyből lehervad számról a mosoly, gyomrom pedig görcsbe rándul a név hallatán.

-Taehyung?-ocsud fel Jenn először, s izgatottan lép közelebb Namjoonhoz.-Haza ért a fivérem?

-Még a délelőtt. Mindjárt jön utánam, együtt szedjük össze a holmikat az esküvőre, csak a Királynő még beszélni szeretett volna vele, ezért engem előre küldött.

Határozottan ideges vagyok.
Taehyung talán két hete ment el itthonról, meg látogatni az apját és a faluját, ugyanis attól még, hogy nálunk él, vannak kötelességei. Hiszen ha mi egybekelünk, a Hercegnő a mi birodalmunk vezetője lesz, így Taehyung a saját tartományának utódja lesz automatikusan, az ottani Király lemondása után.

Mióta nem láttam, a furcsa érzelmeim iránta elmúltak, s Jenniere sokkal jobban tudtam összpontosítani, viszont ha most ismételten össze futunk, lehet, hogy össze fog zavarni.

-Akkor mi megyünk is. Otthon találkozunk.-Jennie a kezemre fog, s ez rángat ki ismét gondolatmenetemből.

Arcára nézek, Ő pedig gyönyörű mosolyát rám villantja, ez pedig azonnal megnyugtatja lelkem, s rá kell, hogy jöjjek, ha ez a csodás leány mellettem van, akkor nincs mitől tartanom, még Taehyungtól sem, hisz nekem Jennie tetszik. Ő lesz a feleségem!

Ezen pedig semmi, és senki nem fog változtatni!

Miután vissza értünk a Palotába, Jenniet el kísértem a szobájába, s amint elbúcsúztunk egymástól, elindultam az én lakosztályom felé, viszont hirtelen kicsapódott a Mosó konyha ajtaja, s bele botlottam a siető szeméjbe.

-Nagyon sajnálom, nem figyeltem.-összevont szemöldökkel nézek az igencsak ismerős ismeretlenre, de arcát nem látom, ugyanis a földön heverő szennyest szedi épp fel.

-Nincs semmi baj, én is jobban figyelhettem volna.-tarkóm kínosan megvakarom, a barna hajú fiú pedig hirtelen felnéz rám, nekem pedig arcom döbbentél válik.

-Taehyung?-nagy szemeket meresztek rá, Ő pedig rám mosolyog, majd felkel.

-Oh, Szép napot Királyfi. Rég találkoztunk, viszont én most igen sietek.-Taehyung illedelmesen meghajol, majd miután el köszönt, azonnal tovább haladt.

Némán, s dermedten figyelem távolodó alakját. Képtelen vagyok megszólalni, a magázódást pedig egyáltalán nem értem.

Miért beszél így velem?

Véletlennek hittem, hogy újra látlak,
Vártam és nem szóltam, de félek, elhibáztam.
Éreztem, több, mint más, szívembe vágó régi pillantás!

Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Üdvözlök mindenkit újra.💜
Meglepődve vettem észre, hogy már majdnem egy hónapja nem folytattam a történetet. :( De be kell, hogy valljam, elment minden kedvem. Sok minden történt, viszont most úgy érzem, hogy folytatni tudom. 💜
Ez a rész nem lett olyan hosszú, mint gondoltam, de remélem elég meglepetést okozott még így is🙊.

A sok kimaradásért cserébe, elárulom, hogy ez az utolsó előtti rész. Hamarosan érkezem az utolsó résszel.💜💜

(2. Évad is lesz❤️)