𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟼. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Kell ahhoz bátorság, hogy engedd magadat szeretni. Hogy őszintén megmutasd a csupasz valódat, feltárd a szívedet és beengedj valakit a legbelsőbb világodba. Pláne akkor, ha már odabent romok is vannak.

Néha nehéz őszintének lenni egymással, de ha van bátorságunk megnyílni, rájövünk, hogy az igazmondás a legegészségesebb kommunikáció. Ha valaki rád bíz valamit, ha rád bízza magát és a saját sorsát, akár egy magadsorsú ember, akár egy úr, akár legnagyobb ellenséged is, légy méltó az ő bizalmára, el ne áruld soha. Csak így éred el azt, hogy az emberek tisztelni fognak és nem fogsz magadnak szemrehányást tenni. A nyu­godt lelkiismeret a legfőbb dolog.

Van egyfajta tűz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fűt, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani.

-Ezt hogy értsem?-meglepetten pislogok a zavart fiúra, ki most több kérdőjelet teremtett elmémbe az eddigieknél.-Nem is vagy Királyfi?-halkan, szinte suttogva teszem fel neki a kérdést, mintha bárki meghallaná.

-De, az vagyok, viszont nem teljesen úgy, ahogy ez a köztudatban nyilvánvaló.-gondterhelt sóhaj hagyja el ajkait, kezét pedig durván vezeti hajába, hogy aztán hagymáit kíméletlenül megszorongassa, ezzel levezetve a felgyülemlett feszültséget.

-Kérlek, elmondanád ezt úgy, hogy én is meg értsem?-jobban felé fordulok, s teljesen összezavarva nézek rá. Taehyung felsóhajt, majd rám vezeti tekintetét.

-A menyasszonyod nem a testvérem.-a levegő bennem reked a tömör, de lényegretörő vallomása miatt, s egyszerűen képtelen vagyok megszólalni, Ő pedig ezt kihasználva folytatja mesélését.-Az unokanővérem. Az Ő édesapja és az én édesapám testvérek voltak. Mivel Jennie apja előbb született, Ő lett a Király, így mi alacsonyabb rangba tartoztunk, mint Ők. Nem falusi parasztok voltunk, de nem is annyira kiemelt személyek. Édesapám egy falusit vett feleségül, így születtem én, s mivel anyám nem nemesi származású volt, a Király kitagadott minket a palotából. Apám nem volt gyenge, kiált magáért és a családért, így felemelt fővel távoztunk el egy másik házba, mely szintén a faluban volt. Apám nem volt szomorú, sem mérges. Boldog volt velünk, ennél pedig több nem kellet. Ezért is néztem fel rá. Mindegy mit sodort elé az élet, mindig erős és büszke volt. Harcolt a szeretteiért.-Taehyung mosolyogva osztja meg velem az emléket, de aztán hírtelen válik komorrá.-Viszont, egy nap, elment vadászni, este pedig egy lőtt sebbel tért haza. Saját maga okozta a vesztét. A puskája nem volt rendben, maga felé fordította, hogy megnézze, mi lehet a gond, és véletlenül meg csúszott a vizes mohán, ami azt eredményezte, hogy a ravaszt hírtelen meghúzta, a golyó pedig a szíve fölé hasított. Annyi ereje volt, hogy haza tudja vonszolni fáradt testét.-a fiú szemeiből sós cseppek száguldottak le arcán, ez pedig engem is elszomorított.-Anyámat olyan mérhetetlen szomorúság lepte el, hogy egy év múltán bele halt a fájdalomba, mely a szívét marta a tragédia után, így egyedül maradtam. Amint a Király ezt meg tudta, magához vett és gondoskodott rólam. Lehet, hogy ki tagadta apámat, de nem vetette meg. Meg ölethette volna mindkét szülőmet, mégsem tette. Ezért is jó Király. Más mint a többi tartományban lévők. Ezért is szereti mindenki. Senki nem tudta meg, hogy mi történt valójában. Egy eltitkolt gyermekként lettem bejelentve, s hat éves korom óta úgy élek, mint a Királyság egyetlen fia.-Taehyung mély levegőt vett, miközben próbálta vissza nyelni könnyeit, s erősnek látszódni, ez pedig olyan szinten össze facsarta a szívem, hogy bármilyen nemű gondolkodás nélkül közelebb húzódtam hozzá, majd magamhoz rántottam egy ölelésre.

Teste meg feszült-valószínűleg a meglepettségtől-majd óvatosan viszonozta gesztusom.

Olyan szinten üdítő ez az érzés számomra, melyet még sosem tapasztaltam eddig. Ugyan ölelkeztem már, de ehhez hasonló érzésem még sosem volt. Legszívesebben örökké így lennék.

Kellemes mandula illata csiklandozza orromat, bőrömön pedig végig fut a libabőr, ahogy lélegzete simogatja nyakhajlatomat.

Bizsergető, s kellemes.

-El nem tudom képzelni mennyire nehéz lehetett neked, s köszönöm, hogy ezt meg osztottad velem.-motyogom nyakhajlatába, s érzem, hogy bólint.- Ígérem, hogy a titkod biztonságban van nálam.-suttogom fülébe, erre pedig megremeg.

Észre se veszem, de egy piszkos félmosoly kúszik arcomra, és egy újabb furcsa gondolatmenet fut végig elmémen.

-Ha bármi van, csak szólj. Én meg hallgatlak, és ha tudok segítek.-suttogom a megnyugtató szavakat hallójáratába, melyeket bíztatásnak szánok, mégsem ez az, amely az elsődleges célom titkon.

Újra kirázza a hideg, ez pedig megmosolyogtat, majd lassan kibújik karjaim szorítása közül.

Tetszik ez a helyzet, csak azt nem értem, hogy miért.

-Köszönöm Jungkook. Jól esik ezt hallani.-zavartan pislog, nem is pillantva szemeimbe, ez pedig igen aranyos látványt nyújt számomra.

Hírtelen észbe kapok, majd megrázom a fejem, s kissé arrébb csúszom.

-Lehet egy kérdésem?-kérdőn pislog rám, én pedig kínosan fordulok el tőle egy pillanatra.

Miért hoz most mégis zavarba ez a helyzet? Miért érzem úgy, hogy valami rosszat tettem?

-Ha te vagy a fiú gyermek, miért nem te vagy a Király jelölt?

-Ez elég komplikált, de lényegében, mivel nem tiszta vér vagyok, nem lehetek Király, s ez Jennie Hercegnővel szemben elég tiszteletlen is lenne. Ugyan Ő nem lehet egyen Uralkodó, ezért is kell hozzád mennie, de felmerülhet az, hogy egy nap majd rám bízza magát a Király.-szelíden mosolyog rám, ez a válasza pedig igen csak nagy követ ejtett le a szívemről.

Örülök, hogy nincs teljes reménytelenség az életében, bár amíg engem lát, amíg mellettem van, tenni fogok a boldogságáért.