𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟻. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Kell ahhoz bátorság, hogy engedd magadat szeretni. Hogy őszintén megmutasd a csupasz valódat, feltárd a szívedet és beengedj valakit a legbelsőbb világodba. Pláne akkor, ha már odabent romok is vannak. Bizalom nélkül nincs szilárd barátság. A bizalom csak idővel jön meg, hiszen ki kell állnia a próbát.

Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.

-Taehyung, hova megyünk?-kérdezem enyhén dühösen.

Ő nyert, viszont nem mondta el, hogy pontosan mit is szeretne tenni, csak elindult egy irányba.

-Mindjárt oda érünk.-pillant rám, mosolyogva.

-Miért vagy ennyire titokzatos? Semmit nem mondasz el.-fáradtan sóhajtozom, erre pedig felnevet. Kérdőn nézek rá, válaszra várva, de csak egy váll rántást kapok tőle.

-Csak az tudhat meg rólam több információt, aki meg érdemli.

-És ki az, aki meg érdemli eme nemes információkat rólad?

-Akiben feltétel nélkül meg bízom, s akit teljes szívemből szeretek.

Válasza gondolkodóba ejtet, s az első gondolat, mely elmémbe ötlött, az nem volt más, mint, hogy legyek én az, akiben meg bízik, akinek elmondja az összes titkát, és aki olyan lehet mellettem, amilyen valójában.

Akarom, hogy mellettem önmaga legyen.

Nem vagyok az a fajta, aki ha valamit nagyon akar, azt nem viszi véghez. Mindig is szerettem nyerni, tettem is azért, ami érdekelt. Taehyung személysége pedig számomra rettentően érdekes volt. Még többet szeretnék róla tudni.

-Remélem én is lehet egyszer egy olyan személy, akiben meg bízol.-mosolygok rá szelíden, mire pirultan bólint egyet, aztán elfordítja a fejét.

Ezt nem tudom mire vélni, de egyenlőre talán nem is kéne fitogtatnom, csak sodródni az árral, melyben Taehyunggal úszhatok.

Az elsődleges célom a fiú bizalmának elérése.

Gondolat menetem közepedte megérkeztünk egy hatalmas vízeséshez.

Meglepetten vizslatom a gyönyörű, de mégis ismeretlen helyet.

-Tetszik?-fordul felém vidáman, mire bólintok.

-Hihetetlen, hogy nem jártam még itt. Pedig számtalan alkalommal megszöktem már otthonról. Hogy találtad ezt a helyet?-érdeklődve fordulok felé, s nézem, ahogy pár lépést előre lép. Hambokját fel húzza, hogy azt ne érje víz, s jólesően felsóhajt.

Szemeit becsukja, fejét pedig a nap felé fordítja, ezzel csodálatos összképet nyújtva számomra.

Túlságosan mesebelinek hat.

-Kiskoromban édesapám sokszor hozott ide.-válaszolja, még mindig csukott szemekkel, majd elmosolyodik.-Azóta sokszor járok ide. Még senkivel nem találkoztam errefelé, tehát gyanítom, hogy szinte senki nem tud erről a csodáról.-szempárjait kinyitja, majd rám néz.

-Tényleg csodálatos.-meredek rá, szinte kábultan.

Hófehér bőre, s arany-barna színű haja csillog. Akár egy porcelán baba, melynek egy elzárt üvegszekrényben lenne a helye, hogy még véletlenül se érintse senki hibátlan lényét.

Hideg, vizes érzésre kapom fel a fejem, a másik pedig el neveti magát.

-El bambultál.-téglalap mosolyát elővillantva vigyorog rám, pisze orrát pedig pimasz módon felhúzza. Játékosan lépdel hátrébb, nekem pedig felkéne háborodnom tiszteletlen viselkedésén, mégis helyette hirtelen dobban nagyot a szívem.

Értve a célzást, futni kezdek felé, tettemre pedig hátat fordít nekem, s gyorsítva tempóján szaladni kezd a part szélén, miközben a víz fröcsög fel a tiszta ruhájára, bár ez egy cseppet sem érdekli egyikünket sem.

Helyette boldogan, s nevetve szórakozunk egymással.

Miután kellőképpen ki fárasztottuk magunkat, leültünk egy nagyobb farönkre, miközben lábainkat a vízbe mártottuk.

-El árulod, hogy miért van a csuklódon az a piros fonál?-Taehyung fel emeli bal csuklóját, majd felém tartja.

-Ez egy kabala. Vallások szerint megvéd az irigy tekintetektől és megszabadít saját irigységünktől, valamint a gonosz szemtől. A gonosz szem többféle vallásban is jelen lévő szimbólum, amely azt jelenti, hogy mások irigy tekintetétől nekünk, akik az irigységet kiváltottuk, bajunk származhat akár csupán a másik irigysége miatt, akár azért, mert a féltékeny illető rontást küld ránk. A kabala vallás hívei tehát a fonalra mint védelmi erőre tekintenek. Azért a bal karomon van, mert az az oldal az elfogadást jelképezi, a kaput, ahol bejuthatnak a negatív energiák. A vörös szalagot nem köthetjük saját magunk a csuklónkra, valaki olyat kell megkérnünk, aki közel áll hozzánk, akiben bízunk, akit szeretünk, és aki viszontszeret. Ez lehet egy családtag, szerelem vagy tanító is. A fonal felkötése már csak azért sem menne egyedül, mert hét csomót kell kötnünk rá, amelyek a szivárvány hét színét és az azokból összeadott fehér fényt jelképezik.

-Szóval babonás vagy?

-Van amiben hiszek, van amiben kevésbé, de nem vetek meg semmit. Édesapám csuklójára is volt kötve, s Ő egy jó ember volt, ezért gondoltam, hogy én is szeretnék a karomra egy fonalat. Érzem is sokszor a hatását, hisz lehetnék irigy oly' sok emberre, de próbálom inkább a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, így nem érzem magam feszélyezve.

-Hogy érted, hogy volt? Hisz a Király még él.-szemöldököm ráncba szalad, s érdeklődve nézek a mellettem lévőre.

-Sok dolgot nem tudsz rólam Jungkook.-nem néz rám, inkább a tájat kémleli, nekem pedig furcsa előérzetem támad.

Arca az eddigihez képest, sokkal komorabb, ez pedig rossz érzést kelt bennem.

-Talán nem bízol meg bennem?-kérdőn oldalra fordítom a fejem, s játékosan megbököm a vállát, erre pedig elmosolyodik.

Ez belőlem is egy vigyort vált ki, hisz úgy érzem, jó úton haladok.

-Hihetetlen, de valamilyen oknál fogva úgy érzem, hogy elmondhatom ezt neked.

Nem szólalok meg, csak érdeklődő arccal figyelem, ösztönözve arra, hogy folytassa beszámolóját.

-Az én apám már nem él.