𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟺. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Mennyire őrültje az ember elsősorban nem is annak, amire vágyódik, hanem magának a vágynak; (...) nem józanodásra, hanem mámorra és vágyra törekszik, és semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy várakozásaiban, azaz áhított megcsalatásában csalódhatnék.

A kérdés (...) az, okos dolog-e hinni abban, hogy az ember megszabadul "bűnös vágyaitól", ha a Megtartóztatást választja. Ha engem kérdezel, azt felelem, hogy épp az ellenkezője az igaz.

Csendesen sétálunk a lőtérre, miközben a tájat, vagy az előttem lépdelőt vizslatom. Kiállása magabiztos, akár egy igazi Királyé. Velem ellentétben. Én lomhán, s görnyedten pakolom magam elé a lábaimat, lustán felsóhajtva.

Nekem ehhez nincs kedvem.

-Mindjárt oda érünk Jungkook.-mosolyogva hátra pillant rám, majd visszafordul előre. Meg hallva nevem a szájából, bizsergető érzést kelt bennem, amely jólesően végig fut az egész testemen.

Valamilyen oknál fogva többször szeretném hallani a szájából.

Mikor oda érünk a lőtérre, Taehyung felém fordul.

-Először kezdjük a helyből lövéssel, utánna pedig lóra ülünk.-izgatottan a tenyerébe csap, majd elindul az íjak felé.

Fáradtan felsóhajtok, majd lustán utána iramodom. Tényleg nincs nekem ehhez kedvem.

-Muszáj ezt csinálnunk?-kérdezem nyafogva, amire kérdőn felvonja szemöldökeit.

-Miért? Mit szeretnél csinálni?-nagyokat pislog rám, miközben fejét ártatlanul dönti oldalra.

Végig nézek aranyos külsején, majd vissza pillantok szemeibe.

-Sokminden mást is tudnánk csinálni ehelyett.-zavartan fordítom el a fejem, hisz hiába válaszoltam kérdésére egy teljesen normális válasszal, furcsán égni kezdett a bőröm.

Főleg az arcom.

-Mint például?-közelebb sétál hozzám, mintha csak vonzanánk egymást.

Mintha túl nagy távolság lenne köztünk ez a pár méter, hisz sokkalta jobban érzem magam, most, hogy itt áll mellettem, s érezhetem finom mandula illatát.

Hírtelen elfog egy rossz érzés, ahogy egymást vizslatjuk néhány percig, mintha valamiféle bűnös dolgot tettünk volna azzal, hogy oly' közel néztünk egymás szempárjaiba.

Mintha maga az ördög érintette volna meg vigyorogva a vállam, tolva előrébb, s minél inkább hatalmába kerített egy érdekes, kellemes érzés, égni kezdett a vállam.

Feltűnés mentesen elfordultam tőle, majd talán kicsit hangosabban a kelleténél sóhajtottam fel.

-Mondjuk sétálhatnánk, vagy elmehetnénk a városba. Esetleg a folyóhoz. Annyi minden van amit ehelyett tudtunk volna csinálni.-válaszolom a rég feltett kérdésére az első olyan lehetőségeket, melyek eszembe jutottak, de mintha nem erre vágynék igazából.

Ez pedig meg ijeszt.

Taehyung felkuncog, én pedig érdeklődve pillantok rá.

-Majd, ha be tartottuk eme kötelességünket, talán igényt tarthatunk a vágyaidra is.-szelíden rám mosolyog, majd elindul végül az íjak felé, én pedig pirultan nézek utána.

A vágyaimra?

A fiú után iramodok, s meg fogok én is egy íjat, majd egy tasaknyi nyilat, és be álok mellé.

Egyik szemét behunyva céloz a messzi táblára, majd pár pillanattal később ujjai közül kicsúszik az íjat tartó zsineg, a nyíl pedig hangosan repül el, szinte nem is látom az alakját, már csak azt veszem észre, hogy a nyíl a tábla közepébe landol, a kis kék karikába.

Meglepetten nyílnak tágra szemeim, ajkam is kissé eltátom, hisz nem gondoltam volna, hogy ilyen pontosan lő, mégha csak az első nyila is volt, látszik, hogy profi.

Kezébe kap egy új lőszert, s ugyan azt a mozdulatot elköveti, mely egyenesen az előző hegyes pálca mellé landol, bele a körbe.

-Csak nézel vagy csinálsz is valamit?-mosolyogva oldalra sandít, ez a tiszteletlenség pedig ismételten meg lep, mégsem zavar.

Inkább fel korbácsolja a versenyszellemem.

Felciccentek, majd én is be pozícionálom magam az előttem lévő, messzi tábla elé, aztán némi célzással ellövöm a rudat.

Majdhogynem a közepébe találtam, kissé inkább felette landolt, ez pedig fel bőszített.

-Szép volt Jungkook. Majdnem a közepébe.-rám ölti fölényes mosolyát, amely most sokkalta inkább idegesítő mint aranyos.

Orromat felhúzom, majd vissza fordulok eredeti testhelyzetembe.

-Mit szolnál egy versenyhez?-kérdezem rá sem nézve, de még így is látom, hogy kíváncsian pillog rám.

-Mi a tét?

Félmosolyt eresztek arcomra, s boldogsággal tölt el a tudat, hogy ennyire könnyen bele tudom vonni a saját akaratomba.

-Ha én nyerek, akkor abba hagyjuk ezt, és csinálunk valami mókásabbat. Ha te nyersz, akkor pedig itt maradunk és folytatjuk ezt a badarságot.

-Oh, nem. Ennél jobbat találtam ki.-kuncogfel, én pedig érdeklődve nézek rá, miközben le eresztem karjaimat.

-Mégpedig?-fel húzom szemöldököm, de Ő csak egy titokzatos mosolyt ejt felém.

-Majd meg tudod Herceg, ha nyertem.-jelenti ki, majd elfordul tőlem, ezzel el is kezdve a párbajt.