𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟷𝟹. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe.

Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét.

-Jungkook, bizos vagy abban, hogy minden rendben van?-Taehyung felhúzott szemöldökkel mered rám, miközben kezeit hátra támasztva figyel engem a szikláról.

Hátra nézek rá, majd miután bólintottam, folytatom a mosást.

-Igen, minden rendben, csak nem örülök ennek a büntetésnek. Igazán segíthetnél.-mormogom az orrom alatt az utolsó mondatot, de nem annyira halkan, hogy ezt a másik ne halja.

-Sajnos nem tehetek semmit.-fel kuncog, én pedig lemondóan sóhajtok.

-Ennek ellenére, rossz előérzetem van. Ugye tudod, hogy nekem bármit el mondhatsz?-kérdésére ledermedek egy pillanatra.

Mégis mit mondhatnék el neki? Hogy kényelmetlenül érzem magam a társaságában? Hogy furcsa, jóleső érzést vált ki belőlem az egész lénye? S emiatt pánikolva elszöktem otthonról?

Bolondnak nézne, és faképnél hagyna! Biztos vagyok benne, hisz én is ezt tenném.

-Persze, tudom.-rövid válaszom után kényszeredetten rámosolygok, majd folytatom a dolgom.

-Tae!-a hírtelen jött női hang hallatán, ijedtemben meg ugrom, majd ma már sokadjára pillantok magam mögé. Szemeim kikerekednek, ahogy meg látom a Hercegnőt felénk közeledni.

Mégis mit keres itt?

-Jenn! Mi járatban erre?- Taehyung le mászik a szikláról, majd érdeklődve kémleli testvérét.

-A Királynő megkért, hogy hivassalak vissza a palotába. Szeretne beszélni veled.-Jennie, rá mosolyog az öccsére, aki bólint, majd köszönés után elsétál.

Most, hogy ketten maradtunk, kényelmetlenül érzem magam. Való igaz, már egy estét együtt töltöttünk, de az kötelező étkezés volt. Most ez nincs így, mégis itt van.

-Szia.-amint Jennie elém ért, illedelmesen meghajolt.

-Szia.-bólintok, hisz jelenleg nem tudom megtenni azt, hogy meghajoljak előtte.

Arcom vörössé válik, ahogy eljut tudatomig mégis mi a csudát csinálok. Hát ez borzasztóan kellemetlen egy helyzet.

-Hogy haladsz?-közelebb merészkedik hozzám, s át néz vállam felett, majd felkuncog.

Nagy szemeket meresztek rá, s ha lehet, még vörösebbé válik orcám.

-Fordítva fogod a mosódeszkát.-meglepetten nézek magam elé, pontosabban a kistárgyra, de mielőtt még bármit is mondhatnék, Jennie kikapja a kezemből az eszközt, majd megfordítja és maga elé helyezi.

-Tehát ezért volt olyan furcsa a fogása.-kijelentésemre hangosan felnevet, majd amint észre veszi saját tettét, szája elé helyezi tenyerét, s ijedten pillant rám.

Aranyos viselkedésén elmosolyodom, majd megrázom a fejem, jelezve, hogy nincs semmi probléma, amit egy hálás bólintással díjaz.

A deszkáért nyúlok, de ekkor elhúzza előlem.

-Hagyd csak. Majd én megcsinálom.-ismét rám msolyog, majd kivesz egy újabb Hambokot a vékából.

-Nem lehet! Ez az én feladatom. Büntetés, amiért nem jelentem meg a reggeli étkezésen.-felsóhajtok, Ő pedig megrázza a fejét, majd cinkosan hunyorog rám.

-Ne aggódj, nem tudja meg senki! Ez a mi titkunk marad.-pislogva meredek rá, amit egy kis ideig csendben vizslat, majd hangosan felnevet. Emiatt nekem is széles mosolyra húzódnak ajkaim, s végül beleegyezően bólintok.

-Nagyon ügyes vagy.-jegyzem meg, nem sokkal később, s már a megszokott mosolyával reagál bókomra.
-Hol tanultad ezt? Nekem azért nem megy, mert ez a szolgálók feladata. Magamtól a világért sem csinálnám. Nálatok nincsenek alatvalók?

-De vannak, mindössze nem szeretnék tudatlan lenni. Mindig is tudtam, hogy egyszer Királynőnek kell lennem, úgy is neveltek, hogy tisztában legyek azzal, hogy ki, melyik rangba tartozik, s kinek, milyen feladatot kell ellátnia a palotában, de én úgy gondoltam, hogy annak annak ellnére, hogy vannak emberek, akik nekünk dolgoznak, én is szeretnék tisztában lenni a női dolgokkal. A dadámmal sokszor mentem le a partra, s néztem mit, hogyan csinál. Nem lett volna szabad nekem semmi alsóbbrendű dolgot elvégeznem, mégis meg akartam tenni, ezért meg is engedte titokban, hogy ezeket mind elsajátítsam. Mindent tőle tanultam. Nem csak mosni, de főzni és takarítani is tudok. Az állatokhoz is értek. Nem egy olyan uralkodó szeretnék lenni, akit nem szeret a népe. Nem szeretném fenn hordani az orrom, csak azért, mert nemes családból származom. Azt szeretném, hogy ugyan úgy kezeljenek az emberek, mint másokat- mégha tudom is, hogy ennek kevés az esélye- hisz én is ugyan olyan ember vagyok. Azt szeretném, hogy szeressenek.-ámulva hallgatom végig a Hercegnő monológját, hisz igazán jószívű és kedves dolgokat mondott el. Ez pedig nagyon tetszik.
-Kész is vagyunk.-e szavak rántanak vissza a valóságba, s miután pislogok párat, a Hölgyre nézek, aki miután betette a vékába az utolsó ruhadarabot is, felkell mellőlem.

Ki nyújtóztatja elgémberedett végtagjait, amit némán végig követek, majd moslyogva nyújta felém karját, amit aztán némi habozás után elfogadok.

Igazán közvetlen, kedves, és nem mellesleg szép leány a feleség jelöltem. Ugy hiszem, több időt kell eltöltenem vele! Most már önszántamból is így gondolom, mivel hasonlít rám, én pedig egy ilyen párt keresek magam mellé. Amint összeszedtünk mindent, jókedvűen beszélgetve vissza sétáltunk a palotába. Már kissé későre járt, úgy hiszem a vacsorát is lekéstük, amiért holnap nem csak én, de Jennie is fejmosást fog kapni.

Mikor ezt el mondtam neki, csak legyintve nevetett egyet. Ajkaim széles mosolyra húzódnak tette miatt, s miután lepakoltunk a mosókonyhába, felkísértem a hálójába. Az ajtaja előtt megálltunk, s némán egymásra néztünk.

-Jó éjszakát Herceg.

-Szép álmokat Hercegnő.-mosolygok rá, majd miután meg hajoltam, meg fogtam a kezét, s adtam rá egy csókot.

Pironkodva fogadta tettem, majd egy meghajlás után besietett a szobájába.

Amikor bezárta előttem az ajtót, halkan elnevettem magam, végül én is elindultam a szobám felé.

Igazán kellemes délután volt a mai. Sokkal rosszabbra számítottam. Izgatottan várom, hogy felvirradjon a holnap.

Ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik. Már nem egy ember a sok közül, nem egy az ismerőseid közül, hanem valaki más. Mert szereted. Egész szíveddel szereted. Gondolsz rá, de nem emberre gondolsz. Látod őt, de nem embert látsz. Ha vele vagy, ha beszélsz vele, ha rád mosolyog, minden, minden más. Nem emberi. Jóval több annál. Pedig tudod, hogy hús-vér ember ő... de mégsem az. Angyal.

~~~~~~~~~~
Akinek volt ma arra lehetősége, hogy nézze a mai Busani koncertet, annak hogy tetszett?💜
Nekem sajnos rengetegszer meg szakadt az élőadás, így sírtam is és dühöngtem is egy pár sort:/
Így kevésbé volt élvezhető, bár a fiúkban még így sem csalódtam.💜
Mivel sok ember járt hasonlóan, remélhetőleg fel teszik az egészet. 💖