𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟸. 𝙺ö𝚝𝚎𝚝, 𝟺. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.

Taehyung egy ideig csak sokkoltan meredt rám, ajkait is elnyitotta, s még lehet, hogy levegőt sem vett abban a pillanatban.

Már kezdtem azt hinni, hogy most vágtam el azt a bizonyos kötelet kettőnk között, melyet nemrég még olyan erősnek éreztem. Keztem megbánni a kijelentésemet is. Átfutott az agyamon az is, hogy talán kár volt a szívemre hallgatni, s kimondani azt, amit valójában gondolok, de aztán azonnal megis gondoltam magam, hisz valóban így érzek, így látok, s Taehyungnak egyáltalán nem akarok hazudni.

Egy ideig csak néztem rá némán, aztán végül úgy éreztem, hogy mostmár muszáj megszólítanom.

-Taehyung?-a fiú azonnal megrázta a fejét, és rám nézett.

-Ne haragudj, csak meglepődtem.-szégyenlős mosolyt erőltet magára, s elpillant rólam.

-Nem, te ne haragudj. Lehet, hogy túlmentem egy határon. Bocsánat, de egyszerűen kikivánkozott, azt éreztem, hogy ezt ki kell mondanom. Tudod, sokminden történt bennem az elmúlt hónapok alatt, sokminden emésztett, s vannak dolgok amiket azóta feltudtam fogni, megérteni és elfogadni. Veled pedig szeretnék teljesen őszinte lenni, veled önmagam akarok lenni, hisz teljes mértékben megérdemled.

Taehyung meghatódva néz rám, s egy másodperc töredéke alatt hajol hozzám, hogy magához öleljen. Egy pillanatra meglepődőm, aztán szorosan viszonzom gesztusát. Magamba szívom kellemes mandula illatát, orromat a nyakhajlatába fúrva. Mikor kifújom a levegőt, érzem, hogy a másik halványan megremeg, bőre pedig libabőrössé válik. Ez a reakció mosolyt csal az arcomra, és önbizalmat lehel belém, ezért újra megismétlem ezt a műveletet, amely ugyan azt váltja ki a másikból, mint az előbb, ekkor pedig lassan kibontakozik karjaim közül és rámnéz, de nem távolodik el tőlem.

-Tényleg így látsz engem?-suttogva ejti ki ezeket a szavakat, mintha attól tartana, más is meghalja párbeszédünket.

Mosolyogva bólintok, azán hírtelen elveszek csillogó szempárjában.
Még csak most veszem észre, hogy két szeme alakja teljesen más, hisz az egyik szemhéllya dupla, a másik pedig monolid. Ez egészen ritka, s igazán csodálatos. Ez is csak jobban bizonyítja azt, hogy ez a fiatal férfi, mind külsőleg, s belsőleg is tökéletes.

Úgy érzem, muszáj megőriznem, védelmeznem egy ekkora kincset. Majdhogynem szőke haját kezdem kémlelni, s egy kicsivel hosszabb tincset a füle mögé tűrök.

-Hogy lehet ilyen világos a hajad, mikor az első találkozásunknál majdhogynem fekete volt a színe? Ez valami varázslat?-kérdezem elmélkedve, mégis kicsit viccesen, aminek meg is lett a hatása, ugyanis Taehyung elkuncogta magát.

-Nem tudom, hogy varázslat-e, talán nevezhetjük annak.-mosolyog szelíden, majd a szemeimbe néz.-Már kiskorom óta változik a hajam színe a legsötétebb árnyalattól a legvilágosabbig. Igazából nincs benne nagy ördöngősség, egyszerűen csak kifakul a nap hatására. Tél környékén sötét a hajam, ez is az, ami az eredeti hajszínemnek számít, de nyárra a nap hatására kiszőkül. Én sem értem, a szüleim is azt mondták, hogy születésemtől fogva ez így működik. Sok embertől meg kaptam már ezt a kérdést, és mindenki csodálkozva nézett rám, de én szeretem. Különlegesnek érzem magam.-a fiú megrántja a vállát, aztán szégyenlősen lehajtja a fejét, ezzel sikeresen belesimulva tenyerembe.

Enyhén arcára fogok, s megemelem annyira, hogy ismét a szemeimbe tudjon nézni.

-Különleges is vagy, minden szempontból. Nálad különlegesebb és csodálatosabb emberrel még nem találkoztam. Szerencsés vagyok, hogy ismerlek téged, és szeretnélek is megóvni mindentől. Te egy hatalmas kincs vagy a számomra, és félek, hogy egyszer elveszítelek, ezért nagyon vigyáznom kell rád.

-Soha nem fogsz elveszíteni Jungkook, ezt megígérhetem neked.-fejét mosolyogva oldalra dönti, jobban a tenyerembe nyomva porcelán arcát, mely még mindig igazán közel van hozzám.

Mélyen szemeimbe néz, nekem pedig levándorol pillantásom gyönyörű, duzzadt, s piros ajkaira.

Bármennyire is próbáltam kiiktatni ennek a gondolatát, elterelni róla a figyelmem, képtelen vagyok türtőztetni magam. Annyira vonz magához szívalakú ajka, hogy már képtelen vagyok elnézni is róla. Csak arra tudok gondolni, hogy saját párnácskáimat hozzá érítsem, s végre megízleljem, tényleg olyan-e mint az érett eper.

Taehyung arcát egy kicsit közelebb vonom magamhoz, hogy mebizonyosodjak róla, nem-e ijesztem el ezzel, vagy hogy egyáltalán ellenkezik-e, de nagy örömömre ennek egy aprócska jelét sem vélem felfedezni.

Még utoljára felpillantok szemeibe, melyek már félig lehunyva pihennek, nagyörömömre, ezért még egy kicsit közelebb vonom magamhoz, s össze érintem végleg ajkainkat.

Csak egy gyengéd puszi volt, mégis úgy érzem, hogy a gyomrom bármikor felrobbanhat.
Bizsergetően fantasztikus érzés ajkainak érintése, így mikor egy milliméterre elválunk egymástól, másik kezemet tarkójára helyezem, s ismét magamhoz vonom, immáron sokkal mélyebben csókolva Őt. Alsó ajkába harapok, s örömmel konstatálom, hogy bizony olyan az íze, mint az érett epernek, s mint a legédesebb méznek együtt, sőt, még annál is sokkal jobb és édesebb.

Még soha nem éreztem ilyet, s bár eddig sosem voltam semminek sem a megszállottja, azt hiszem Taehyung ajkainak a rabja lettem.

Egy csókhoz ketten kellenek. Egyvalaki nem lehet a legjobb a csókolózásban, mert az kétszereplős történet. Úgyhogy az ember igazából csak akkor lehet a legjobb, ha a másik is a legjobb, ami lehetetlen.

Ennek egy kivétele van, Kim Taehyung.

~~~~~~~~~~~
Kezdenek komolyra fordulni a dolgok.🙊
Mit gondoltok? Mi lesz ezután?🤔
Kíváncsi vagyok a teóriátokra/véleményetekre/ötleteitekre!🥰

Mindenkinek további szép estét!💜