𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟸. 𝙺ö𝚝𝚎𝚝, 𝟷𝟶. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

-Anyám, nem hazudok! Íjászkodtunk...-mielőtt még folytatnám magyarázatomat, anyám belém fojtva szavakat vág közbe, fennhangon.

-Jeon Jungkook! Hogy mersz ismét bele hazudni a szemembe!?-kiabálva néz le rám a lépcső tetejétől, én pedig ijedten nézek rá. Még sosem beszélt így velem, ez pedig megrémiszt, és valamiért rossz előérzetem is támad.

-Kérlek nyugodj meg és beszéljük meg a történteket. Menjünk apa irodájába. Ne hallgassa ezt az egész udvar! Kérlek!-nagy, szomorú szemeket meresztek rá, ő pedig egy darabig mérgesen vizslat, majd megfeszült izmai ellágyulnak és bólint.

-Taehyung! Elmehetsz! A hercegnő beszélni szeretne veled.-az említett szemei kikerekednek, majd bólint, s miután mélyen meghajolt, halkan elsétált.

Vajon miről akar beszélni vele?

-Kövess!-anyám fejével biccent, én pedig úgy teszek, ahogy kért. Amint beértünk az irodába, s helyet foglaltunk, anyám hangja ismét érdessé válik.-Tehát? Merre kujtorogtatok?-keresztbe fonja karjait, én pedig felsóhajtok.

-Először a városban, és mielőtt még beleszólnál, szeretném ha hagynád, hogy végig mondjam!-láttam, hogy anyám már a száját nyitja, hogy újra megdorgáljon, de már elegem van ebből. A királynő meglepődik szavaimon, még a szemöldökét is megrántja, de vissza dől végül a székbe, s figyelmesen hallgat.-Tehát először megkértem Taehyungot, hogy hadd menjek be a városba. Ismersz! Szeretek a városba lenni, emberek között. Én nem érzem magam jól a palota falai között, ezt el kell ismerned. Taehyung nem akarta ezt, ő azonnal a pályára akart menni, nem akart problémát, én erősködtem, és mivel ő az én segédem, engedelmeskedett. Ezután viszont már a pályán voltunk. Nem akartam olyan sok időt eltölteni, pedig Taehyung próbált ott tartani, de én eljöttem. Ezután eleredt az eső és egy védettebb helyre igyekeztünk, majd miután elállt, azonnal vissza indultunk.

Mondandóm végén anyám meg sem moccan, mintha agyalna valamin, majd bólint, s kezeit a falapra helyezi, amit aztán össze is kulcsol.

-El tiltalak Taehyungtól!

-Tessék?-meglepettségem miatt, felkeltem a székből, ami pedig hangosan csattant a földön.

-Jeon Jungkook!-emeli fel a hangját-Nagyon szemtelenül viselkedsz! Semmi felelősség érezted nincsen? Itt a feleséged akivel mit sem törődsz, a feladataidat ellazsálod, folyamatosan máshol járkálsz, későn érsz vissza, Namjoon órákig keres! Ez nem így működik! Mégis hogy akarsz így a trónra kerülni?! Milyen király akarsz lenni?! Mit fog gondolni rólad a nép?! Szégyent akarsz hozni a családra? Elmúltál már húsz éves, mégis úgy viselkedsz mintha fele annyi lennél! Mások ilyenkor már gyermeket nemzenek és tanulnak azért, hogy a lehető legjobb király legyen belőlük! Mégis hogy lettél te ennyire neveletlen?! Itt az ideje, hogy jobban elmélyedj a gondolataidban, a jövődről és a lehető legjobb döntést hozd meg! Nem Taehyungot fogom hibáztatni a ma történtek miatt. Csakis téged! Most pedig menj a szobádba! Legközelebb csak vacsoránál akarlak látni, addigra pedig remélem elgondolkodsz a tetteiden! Menj!

Köpni-nyelni nem tudtam, ezért pedig inkább némán, s mérgesen kiviharzottam a szobából.

El sem hiszem amit hallottam! Persze van amiben igaza van, tényleg lazsálok és csótorgok. Ezen változtatnom kell, ez tény, de az biztos, hogy nem fogok a hercegnőnek gyermeket csinálni. Én...nem őt szeretem. Tudom, hogy ez nem normális és kell az utód, de képtelen vagyok rá! Nem csak azért mert nem szeretem, egyáltalán nem tudnám megvalósítani, hisz nem vonzódom a nőkhöz!

Milyen király akarok lenni?
Akarok én egyáltalán király lenni? Eddig mindig azt gondoltam, hogy nem lennék jó arra a posztra, és soha nem is vágytam rá. Most sem igazán, de talán a felelősség miatt érzek így, s mert még túl fiatal vagyok.
Nem értem miért akarják ilyen hamar rám erőltetni, mikor apám a lehető legjobb állapotában van. Vagy tán nem így van?