𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟸. 𝙺ö𝚝𝚎𝚝, 𝟹. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

Nem sétálunk túl sokat, Taehyung megkerüli az öblöt, és egy vízeséshez vezet. Már kezdek kétségbeesni, hogy most átsétálunk rajta, s csurom vizesek leszünk, de szerencsére kikerüli és elmegy mögötte. Hatalmas szemeket meresztek amikor belépünk egy barlangba, melynek a tetején kilátni az égre.

-Sokan nem tudják, de ez egykor egy vulkánhoz hasonló képződmény volt. Van egy ösvény is, amin fellehet sétálni a tetejére akár, de szerintem innen sokkal gyönyörűbb a látvány.

Ámulva nézek körbe a helyen. Tágas, mégsem túl nagy. Biztos vannak olyan emberek, akik ismerik ezt a helyet, hisz a falra van néhány fáklya rögzítve, annak érdekében, hogy aki késő estig időzik itt, ne legyen teljes sötétségben.

-Miért nem mondtad, hogy ez itt van?-kérdőn fordulok Taehyung felé, aki először nem mond semmit, inkább a fáklyák felé indul meg, hogy meggyújtsa őket, hisz hiába van még kint világosság, ősz van, hamar sötétedik.

Miután meggyújtotta az összeset, a sarokból előszed egy pokrócot. Elég tiszta, ami azt jelentheti, hogy sűrűn tisztithatják.

-Ezt én hoztam ide, mikor gyerek voltam. Én is szoktam kitisztítani. Erre a részre is sokszor járok, bár akkor, ha egyedül vagyok. Vannak emberek akik olykor ide járnak, ha nyugalomra vágynak, de az nem sűrű. Ritkán találkozom emberekkel, valószínűleg nyáron vannak többen. Pedig szerintem ebben az időszakban a legszebb.-Taehyung rám mosolyog, majd leteríti a pokrócot, s leül rá. Rám néz, aztán megpaskolja magamellett a helyet, én pedig teszem is amire kér.

-Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre.-továbbra is kérdőn nézek rá, makacskodva várva a választ.

-Csak azoknak mutatom meg, akik ezt megérdemlik.-enyhe mosolyt enged az arcára, aztán hírtelen elfordítja a fejét.

Válasza megdobbantja a szívem, s roppant aranyos látványt nyújt az, ahogy zavarba jött.

-És én megérdemlem?-hangom kissé mélyebben cseng a szokottnál, szemöldököm pedig megemelem egy kacér mosoly kíséretében.-tisztában vagyok azzal amit csinálok.

Sokmindent átértékeltem magamban, s eldöntöttem, hogy amikor Taehyunggal vagyok, csak sodródni fogok az árral, és mindent, amit abban a percben gondolni fogok, azt meg is teszem, vagy kimondom. Őszintén leszek önmagam, hisz kíváncsi vagyok mi az, ami ebből kisüthet, s csak remélni tudom, hogy semmi rossz.

Taehyung meglepetten fordítja felém a fejét, kissé sokkolt arccal mered rám, majd elmosolyodik, s kényelembe helyezi magát a paplanon.

-Igen, megérdemled. Szomorú és dühös voltál. Segíteni szerettem volna, és azt hiszem sikerült is.-mosolyogva néz rám, miután megtámasztotta kezeit a háta mögött, s kissé alacsonyabb szögből néz fel.

-Biztos, hogy csak ez az oka?-egy kicsit közelebb hajolok hozzá, s hunyorogva nézek szemeibe, mintha csak a lelkébe akarnék látni, s megbizonyosodni arról, hogy igazat mond.

A Herceg szótlanul, kissé elnyílt ajkallak mered rám, melyek ilyen közelségből nézve igen szépek. Mint egy érett eper, olyan pirosak, szívecske formája pedig igazán különleges. Olyan különleges, mint maga az egész fiú.

-Igen.-válaszolja hallkan.-És mert ma van a születésnapod.-ma már sokadjára is meglepődöm, így kissé le is fagyok, Ő pedig ezt az alkalmat választaj arra, hogy elhajoljon tőlem.-Ez az ajándékom számodra.-elfekszik, majd felmutat.

Némán követem keze mozdulatát, s felnézek az égre, melyből ugyan nem sokat látok, de épp eleget ahhoz, hogy lássam, ma csillaghullás van.

Ámulva nézem, ahogy hipergyrosan suhannak a fénysugarak össze-vissza az egész égbolton, s meg sem tudnám számolni ez alatt a pár másodperc alatt, mennyit is láttam.

Taehyung felül, s érzem, hogy rám néz.

-Tetszik?-kérdezi hallkan, én pedig lassan bólogatni kezdek, hisz nem bírom levenni a szemem a csillagokról.-Ennek igazán örülök. Reméltem, hogy kitudom fejezni feléd ezzel a hálámat, a bizalmamat, és...a szeretetem.-utolsó szavát már szinte suttogva ejti ki, én mégis meghallottam, ez pedig azonnal eltudott szakítani az égbolttól.

-A szereteted?-kérdezem kíváncsian, mire lehajtja a fejét.

-Nos igen. Ugyan nem töltöttünk együtt túlsok időt, de ezek a napok igazán tartalmasak és bensőségesek voltak, melyeket sosem felejtek el, és igazán közel kerültél a szívemhez. Úgy érzem ezt talán már szeretet.

Szeretet?

"Csak az tudhat meg rólam több információt, aki megérdemli. Akiben feltétel nélkül megbízom, s akit teljes szívemből szeretek."
A fejembe vízhangzik Taehyung egyik monda, a felismerés pedig szinte arcon vág.

Taehyung azt mondta szeret. Nem barátilag, de nem is szerelemből. Csak szeret.

Namjoon egyszer azt mondta, hogy a szeretet, a tiszta szeretet erősebb mindennél. Még a szerelemnél is.
Taehyung pedig a szerelemnél is jobban szeret engem?

-Én is szeretlek.-mondatomra az említett felemeli a fejét, s kissé meglepetten, ugyanakkor félénken pislog rám, nagy, szép szemeivel.-Te megértesz engem. Kedves vagy, vicces és jólelkű. Remek társaság és szeretek veled lenni. Bármit csinálunk, bárhova megyünk, melletted nem unatkozom. Azt is szeretem benned, hogy komolyabb vagy néha nálam, pedig én vagyok az idősebb. Mindig megpróbálsz jókedvre deríteni, amiért hálás vagyok. És persze ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.-fejemmel az ég felé bólintok, ahova egyből oda is pillant, de én Őt csodálom továbbra is.

Mikor ez feltűnik neki, lassan rám néz.

-Mi az?-kérdezi mosolyogva, én pedig csak kibököm, ami először eszembe jut.

-Gyönyörű vagy.

Igenis lehet azt tudni,
mikor kell betartani a törvényt,
és mikor érdemes átlépni rajta egy ember miatt,
mikor kell szeretni és mikor kimondani az igazságot.

A szeretet nem kierőszakolni akarja a vonzalmat, hanem befogadni. Nem vár, ha cselekedni kell, és nem menekül kényszercselekvésekbe várakozás helyett.

Tudod-e mit jelent önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!

~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! 💜
Ezt a részt nagyörömmel írtam meg.🥰 Remélem nem akartok kinyírni a rész vége miatt.😬😬❤️
De most kezd csak izgalmassá válni a történet!😌

Mindenkinek további szép napot/estét!❤️