𝐖𝐚𝐧𝐠 /Taekook/ [ SZÜNETEL:( ]

~𝟸. 𝙺ö𝚝𝚎𝚝, 𝟽. 𝙿𝚊𝚛𝚊𝚐𝚛𝚊𝚏𝚞𝚜~

680 telén születtem. Azt hiszem elmondhatom, hogy a gyermekkorom igazán csodás és kiegyensúlyozott volt. Királyi családban nevelkedtem. Szigorúak és kemények voltak a szüleim, de tudtam, hogy szeretnek engem. Tudtam, hogy azért ilyenek velem, mert rajtuk is hatalmas felelősség van, hisz már születésem óta az volt a feladatuk, hogy belőlem remek királyt nevelhessenek. Szófogadó és engedelmes voltam, ugyanakkor volt egy szeleburdi oldalam is, viszont sosem léptem át a határt, hisz azt akartam, hogy a szüleim büszkék legyenek rám.
Egyvalami viszont aggasztott.
Szerelmes lettem.
De ne szaladjunk ennyire előre.
A szüleim hozzá adtak egy Hercegnőhöz.
De én nem éreztem magam szerelmesnek.
Tudtam, hogy kényszer, nem is kellett szerelmesnek lennem, a lényeg az volt, hogy utódot hozzunk világra, a következő generáció számára. Nem sokkal később ez megis történt. Örültem közös gyermekünknek, ugyanakkor az évek elteltével csak romlott a viszonyom a feleségemmel. Folyamatosan veszekedtünk, nem jöttünk ki egymással, odáig fajultak a dolgok, hogy már külön hálóban is aludtunk.
Sokat gondolkodtam magamon, az életemen, s az érzéseimen, de nem jutottam sosem előrébb.
Sokszor feküdtem be más ágyába, más hölggyel, de sosem éreztem magam jól. Nem tudtam, hogy mi bajom lehet, nem értettem semmit, s a végén már egy nő sem vonzott, semmilyen szinten.
Egy nap betévedtem egy italozóba. Megismertem egy férfit. Kiöntöttem neki a lelkem, hisz a sok alkohol megtette a hatását. Úgy éreztem megért engem, majd másnap reggel arra ébredtem, hogy egymás karjaiban fekszünk, meztélen. Össze voltam zavarodva, feldúlt voltam, hisz mindenre emlékeztem, s ami a leginkább megrémisztett, hogy élveztem.
Elakartam tűnni a föld színéről, megakartam halni. Teljesen elveszettnek éreztem magam.
Beszélgettem vele, s elmagyarázta, hogy ő a saját neméhez vonzódik már nagyon régóta. Nem ismert engem, nem tudta ki vagyok, ezért mert felém úgy közeledni. Elmondta, hogy ez nem egy betegség, s ez nem ragályos, hiszen már az ókorban is léteztek homoszexuális emberek. A falra voltak vésve különböző szimbólumok két férfi, vagy két nő párzásáról, csak akkor még nem volt megnevezve.
Ez is ugyan olyan szerelem tud lenni, két férfi között, vagy két nő között, mint egy férfi és egy nő között.
Az emberek már akkor is elítélően vélekedtek a férfiak közti szerelemről. Betegségként emlegették, holott később, miután eltudtam fogadni saját magam, arra jöttem rá, hogy ez inkább különlegessé tesz, mint borzalmas szörnyeteggé. Két férfi, s két nő is lehet ugyan olyan szerelmes, ugyan olyan boldog, és teljes értékű, mint mindenki más.
A probléma a szüleimmel volt. Ugyanis miután rá jöttem arra, hogy én szerelmes vagyok ebbe a férfibe, már nem magamtól, hanem a szüleimtől féltem. Féltem a reakciójuktól és a következményektől.
Bujkáltunk.
A feleségemmel alig találkoztam, csakis a fiam miatt mentem haza. De aztán nem sokkal később a feleségem rá jött a viszonyomra. Úgy vélte furcsán viselkedem, szerelmesnek látszódtam. Pánikba estem, és elleneztem az elméletét, de akkor már annyira haragudott rám, hogy ezt elmondta a szüleimnek is, akik faggatóztak. Tudni akarták minden áron, hogy ki az a nő aki elcsavarta a fejem. A gond csak az volt, hogy nem nőbe voltam szerelmes.
710-et írunk. 30 éves voltam már. A szeretőm nem bírta már a titkolózást, hisz akkor már 5 éve voltunk együtt. Annyira kivolt már a bujkálástól, hogy egy nap, gondolkodás nélkül elment a palotánkba, majd közölte kapcsolatunkat.
A szüleim teljes sokkot kaptak. Fel sem fogták amit mondott. Rám néztek. Nagyot nyeltem, majd bólintottam, s megfogtam a kezét. Azonnali kivégzés járt a titkos szeretőmre, engem pedig börtönbe zártak.
Mivel én voltam az egyetlen örökös, csak emiatt nem öltek meg, pedig azt érdemeltek volna, s azt is akartam. A halál is jobb lett volna ennél a keserves szívfájdalomnál. Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Rettenetes érzés volt. Dühös voltam apámra, amiért így büntette életem szerelmét. Rettentően kegyetlennek gondoltam, s ekkor határoztam el, ha trónra kerülök, elfogom töröltetni ezt a borzalmas törvényt, hisz mindenki megérdemli a szeretetet.
A kivégzés csendben, fű alatt zajlott, hisz nem akartak nagy vízhangot ennek az ügynek. Egy év múlva kiengedtek, majd trónra kerültem, nem sokkal később pedig édesapám elhagyta az élők világát. Ezután beváltottam az ígéretem, s eltöröltettem a homofób törvényt. Ekkor azt vettem észre, hogy az olyan emberek, mint én, egyre inkább kezdik felvállalni saját magukat, bár nem voltak sokan, mégis örültem, ugyanakkor, nekem ezután már soha többé nem volt párom, hisz még mindig szerettem azt a személyt, akit apám megöletett.
Úgy éreztem békesség van.
A fiam betöltötte a 25.-életévét, feleségül vett egy hercegnőt, akit szívből szeretett, ekkor pedig már teljesen megvoltam elégedve az élettel.
Utolsó szavaimat írom erre a papírra. Az életem utjának legvégét taposom, immáron 70 évesen.
750-et írunk. A fiam a trónon, s remekül irányít, így végszóként azt mondanám, hogy remélem, a kor haladtával az emberek elfogadóbbak lesznek, s a fiam nem fogja változtatni az én törvényeimet a következő generációban, hisz mint mondtam, az azonos nemű szerelem nem bűn, s nem is betegség, hanem egy különlegesség.
Mindenki megérdemli a szerelmes és a szeretetet, legyen az két nő, két férfi, vagy egy férfi és egy nő.
Merjünk önmagunk lenni, különben a szívünk sötét és üres lesz.
750.07.17

~J.H.~

-J.H?-összezavarodva csukom be a könyvet, aztán csak magam elé bámultam. Úgy érzem, hogy kérdést kaptam a válaszaimra, de mégsem. Azt hiszem felkell emésztenem az olvasottakat. De ki lehetett az a J.H? Nem uralkodhatott olyan nagyon régen, hiszen én 748-ban születtem, és most 769 van.

-Nagyapa?!-kérdőn kiáltok fel, miközben még az asztaltól is felkelek. Néhányan kérdőn néznek rám, amit azonnal felfogok, ezért gyorsan meghajolok, majd eliszkolok a boltból, a könyvvel együtt. Ki kell derítenem mi történt!

Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.

Más vagyok mint más. Magasan, tüskésen,
így kell már élnem, s ha te nem volnál itt,
tán nem is látnék melegebb szemet zord
csillagokénál.

~~~~~~~~~
Aki esetleg nem látta volna, kint van a Bad boy első része, 15.-én pedig érkezik a következő.
Remélem nem lett unalmas ez a rész.💜
Mindenkinek további szép estét/napot!💜