Advent a Pál utcában 2022

1. Az adventi naptár küldetés

 – Nem lesz ez így jó – sóhajtott fel Boka. Felült a padra Áts Feri mellé, aki komótosan szotyizott.

– Mi nem lesz jó?

Boka a többiek felé intett. A terem egyik felében a Pál utcai fiúk csoportosultak, a másikban a Vörösingesek, és még véletlenül se ültek volna együtt. A háborúzó tizenévesek fél éve kötöttek békét, miután az egyik csatájuk annyira félresikerült, hogy Nemecsek tüdőgyulladást kapott. Ráadásul a focipályát, amiért küzdöttek, felvásárolta egy cég, hogy irodaházat építsenek rá. Boka és Áts elkötelezett volt, hogy a két társaság barátságot kössön, ennek érdekében délutánonként az iskola egyik melléképületében bandáztak, de a barátkozás nem ment olyan könnyen. Talán Geréb volt az egyetlen, aki mindkét társaságban kényelmesen elmozoghatott volna, de ő meg a múltbéli hibái miatt nem mert.

– Miért nem beszélgetnek egymással? – kérdezte Boka.

– Talán nincs semmi közös témájuk.

– És ezt mégis honnét tudják, ha nem is beszéltek egymással? És amúgy ez nem is igaz. Nem az mondtad, hogy Szebenics tanult gitározni? Cselének van gitárja, de nem tud rajta játszani. Tessék, közös pont.

– Cselének mije nincs? – horkant fel Áts.

– Gitároktatója.

Áts elröhögte magát.

– Oké. Halljam, milyen ötlete van a mélyen tisztelt Boka János elnök úrnak, hogy rávegyük a két brigádot közös játszásra?

– Mindjárt itt a december. Csinálhatnánk egy adventi naptárat. És légy szíves, hagyd már abba ezt az elnök urazást. Én se hívlak Áts Ferenc tábornoknak.

– Komoly hiba – mondta Áts somolyogva, aztán rákacsintott Bokára. – Fejtsd ki ezt az adventi naptáras elképzelésedet.

Boka röviden összefoglalta, hogy mi a terve.

– Szerinted ez beválhat? – kérdezte Áts.

– Nem tudom. De megpróbálhatnánk. Talán úgy könnyebb lenne...

Áts egészen lágyan rámosolyogott Bokára. Olyan mosoly volt ez, amikkel csak bizonyos kiváltságos embereket ajándékozott meg.

– Jó, csináljuk! Fiúk! – intett Feri a társainak, hogy jöjjenek oda.

– Arra gondoltunk, hogy csinálhatnánk egy közös adventi naptárat – vezette fel Boka az ötletet, amikor már mindenki köréjük gyűlt. – Felírjuk a számokat egytől huszonnégyig, és mindenki kihúz kettőt. Amelyik számot húztad, azon a napon megleped a társaságot valami aprósággal. Ne gondoljatok semmi nagy dologra, csak valami apróságra, például csoki vagy gumicukor. Tizenketten vagyunk, úgyhogy mindenkinek két nap jut. Mit szóltok?

Nemecsek volt az első, aki bepörgött az ötlettől. Barabásnak is tetszett, de Kolnay szerint csak azért, mert bélpoklos volt.

– Ádám? – nézett kérdőn Áts a legjobb barátjára. Pásztorék voltak a legszegényebbek, és mivel az öccse is a brigád tagja volt, őket kétszeresen terhelte le a játék.

– Nem gáz, ennyi még belefér. Bármit lehet hozni? Házi készítésű cuccot is?

– Persze – válaszolta Boka. – Az a lényeg, hogy jusson mindenkinek, de ha az egy szelet bejgli, akkor az egy szelet bejgli.

Miközben Boka és Áts felírták a számokat a papírfecnire, megegyeztek, hogy Feri bevállalja az első napot, Boka pedig a huszonnegyedikét, így ez a két szám már nem kerül bele a sapkába.