Advent a Pál utcában 2022

8. Behavazódva - Bolnay

Napok óta mindenhonnan az ömlött a híradóból, hogy jön az évszázad hóvihara, nem lesz víz meg áram, és talán még a világ vége is beköszönt. Kolnay természetesen magasról letojta ezeket a híreket, mert minden télen ezzel jöttek. Már ősszel elkezdik a pánikkeltést, hogy milyen hideg lesz a tél, aztán a végén még a télikabátját se kell elővennie.

De mikor döbbenten állt az irodaház ajtajában, és nézte a hatalmas havat, miközben a rádióban azt sorolták, hogy mi nem közlekedik, Kolnay rájött, hogy kivételesen igazuk volt a meteorológusoknak. Meg arra is, hogy rohadtul megszívta. A telefonos applikációja azt jósolta, hogy pár óra múlva csendesedni fog a havazás, így kelletlenül visszaliftezett az emeletre. Meghúzza magát addig az egyik relax szoba kanapéján, aztán majd hív magának egy taxit.

Komótosan sétált végig a gyérül megvilágított, egylégterű, csendes irodában. A konyhánál megállt, és az automatából vett magának egy Twix-et, aztán tovább indult, de a következő sarkon felsikított, amikor beleütközött valakibe.

– Mit üvöltesz? – mordult rá Barabás.

– Mit keresel itt? – kérdezte Kolnay döbbenten.

– Itt dolgozom, Kolnay.

– Rohadt poénos vagy, Barabás. Miért nem mentél már haza?

– Nem hinném, hogy elszámolással tartozom neked a munkaóráimat illetően. De ha nagyon tudni akarod, éppen most indulok.

– Hát most már nem mész sehova – horkant fel Kolnay. – Odakint tombol a második jégkorszak. Nem közlekedik semmi.

– Na persze! – legyintett Barabás, és a kijárat felé vette az irányt. Kolnay meg sem lepődött, hogy Barabás nem hisz neki. Ő már csak ilyen volt.

– A kettes relaxban leszek – kiáltott utána Kolnay. – Lehetőleg csendben gyere vissza, mert pihennék.

– Bekaphatod!

– Szeretnéd, mi? – vágott vissza Kolnay, és abban a pillanatban érezte, hogy ez övön aluli volt. Barabás megtorpant egy pillanatra, aztán futásnak eredt.

Kolnay sóhajtva elterült a relax szoba ágyán, és most tényleg seggfejnek érezte magát. Barabás a céges karácsonyi buli óta (ahol részegen közölte Kolnayval, hogy aranyos a pofája és ez teljesen tönkreteszi) úgy kerülte, mintha pestises lenne. Kolnay abban reménykedett, hogy Barabás nem emlékszik semmire, de a viselkedése egyértelművé tette, hogy ha az egész este nincs is meg tisztán, a vallomása igen.

Az egyetlen kommunikáció köztük Barabás köszönetnyilvánítása volt, amit csakis a főnöke utasítása miatt tett meg. Akkor rákérdezett, hogy nem beszélhetnék-e meg, de Barabás megfutamodott, és azóta is bujkált előle. Gyerekesen viselkedett, és ez nagyon idegesítette.

Éppen beleharapott a csokijába, amikor meghallotta a lift pittyenését. Gúnyos mosolyra húzódott a szája. Barabás is az irodaház foglya lett, de ezt ő nem fogadta annyira nyugodtan, mint Kolnay.

– A jó büdös kurva életbe! – üvöltötte el magát Barabás, amit egy hatalmas fémes csattanás követett, aztán még egy. Kolnay sóhajtva visszacsomagolt a csokit, és kiment megnézni, hogy Barabás mit ver éppen szét.

– Befejezted? – kérdezte unottan, miután végignézte, hogy Barabás kétszer belerúg a fém irattartó szekrénybe.

– Pofádat befogod! – rivallt rá Barabás.

– Vegyél vissza az arcodból – mondta Kolnay nyugodtan. – Attól, hogy szétvered a bútorokat, nem fog elállni a havazás.

– Ezt nem hiszem el! – Barabás beletúrt a hajába. – Nem elég, hogy a hülye havazás miatt nem tudok hazamenni. De az összes ember közül pont veled kellett itt ragadnom!

– Talán az univerzum így akar neked üzenni, hogy felkerültél a rosszak listájára. Mondjuk, azt nem értem, hogy engem miért büntetnek. Programom lett volna.

– Mindjárt megsajnállak! – Barabás újból végigszántotta a haját, aztán, mint akiből elfogyott az erő, a fémszekrény mellett lecsúszott a földre. Felhúzta a térdeit és ráhajtotta a fejét.

Kolnay egy pillanatnyi hezitálás után mellé telepedett.

– Kérsz? – nyújtotta Barabásnak a Twix ép részét. – Nem nyaltam össze.

Barabás egy pillanatig méregette a csokit, aztán végül elfogadta. Miután megették, a hatalmas üvegablakon keresztül nézték, ahogy a szemközti házat megvilágító reflektorok fényében ezernyi hópihe kavarog.

– Ez tök szívás – szólalt meg Barabás.

– Az. Tök szívás – értett egyet Kolnay, aztán elnevette magát.

– Mi olyan rohadt vicces?

– Ez az első dolog, amiben évek óta egyetértünk.

Barabás unottan megcsóválta a fejét, de azért halványan ő is elmosolyodott. Már egészen nyugodtnak tűnt, így Kolnay felbátorodott, és Barabás kezére simította a tenyerét.

Összenéztek. Barabás már nyitotta a száját, hogy újabb veszekedést kezdeményezzen, de Kolnay megelőzte.

– Az, gondolom, soha nem fordult meg abban a csökött fejedben, hogy esetleg nekem se közömbös a hülye képed?

– Mi? – tátogott Barabás döbbenten.

– Barabás, szövegértés! – Kolnay csettintett az ujjával. – Koncentrálj! Tetszel, érted? Rohadt idegesítő vagy, néha egy kanál vízben meg tudnálak fojtani, de baromira bejössz. Azt nem mondom, hogy középsuli óta, mert akkor még iszonyat hülye voltál. De mióta itt dolgozol, egyre többször gondolok arra, hogy nem is vagy annyira barom... És kábé három mondattal ezelőtt kellett volna a boldogságtól megrészegülve megcsókolnod, hogy elhallgattass, úgyhogy most már kurva jó lenne, ha megtennéd.

– Nehogy már te mondd meg nekem, mikor csókoljalak meg! – mondta Barabás felháborodva.

– Akkor csináljam én? Vagy előtte vigyelek el vacsizni? Vagy más randit szeretnél?

– Fogd már be, a jó ég áldjon meg! – Barabás a tenyerébe temette az arcát, aztán a két mutatóujjával masszírozni kezdte az orrnyergét. Fáradtnak és kétségbeesettnek látszott.

– Tomi – suttogta Kolnay lágyan, aztán finoman megérintette Barabás kézfejét. – Komolyan beszélek.

Barabás felnézett.

– Ki fogjuk nyírni egymást.

– Tudom – értett egyet Kolnay. Azon a napon már másodszorra. – De aztán egymás karjai között újjászületünk, újra meg újra, mint a főnix.

– Honnan a francból szedsz ilyen giccses mondatokat?

– Nem tudom – rántotta meg Kolnay mosolyogva a vállát. – Csókolj már meg, mielőtt megint valami baromságot mondok!

– Kaphatsz egy csókot, aztán elmegyünk vacsorázni. Nekem elveim vannak! Nem fogok hippi módjára...

Kolnay az ingénél fogva rántotta magához Barabást. Szigorúan véve egy csak egy csókot váltottak, az más kérdés, hogy egy óráig tartott.

◦•●◉✿ 🎄 ✿◉●•◦