Advent a Pál utcában 2022

6. Mikulás - BokÁts

Boka János két dologgal teljes mértékben tisztában volt. Az egyik, hogy Áts Feri kedvenc színe a vörös. A másik, hogy a szerelem tényleg elvette az eszét.

Mióta együtt volt Ferivel, rendszeresen átlépte a saját korlátait, kilépett a komfortzónájából, és leküzdötte a félelmeit. Ezek elsőnek mindig nagyon félelmetesnek tűntek, de utólag sose bánta meg őket, és szépen lassan rá kellett jönnie, hogy pont ezek miatt vált sokkal egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá.

Az ilyen számára extrémnek számító dolgokat mindig Feri találta ki, Boka meg csak sodródott az árral. Ezért idén Mikuláskor úgy döntött, hogy most ő fog kezdeményezni. Mióta megfogalmazódott benne a gondolat, azóta már vagy egymilliószor megbánta, de feladni nem akarta.

Boka felszisszent, amikor beleszúrta a tűt az ujjába. Ki gondolta volna, hogy a varrás ennyire fájdalmas és ilyen sok vért követel? Még jó, hogy csak egy vékony, fehér bolyhos csíkot kell felvarrnia a piros mellényre. Amíg dolgozott, inkább nem gondolt rá, hogy mire készül, mert tuti abbahagyja. Feri reakcióját se akarta elképzelni, mert attól meg már most zavarban volt.

Jó pár tűszúrással később végre felkerült a díszítés, és Boka nekiállt öltözni. Vagyis inkább vetkőzni, mert a végén több fedetlen rész lesz a testén, mint amennyit eltakar a ruha.

Felzselézte a haját, amit sose szokott csinálni, de Feri egy közös strandolás alkalmával megjegyezte, hogy mennyire jól áll neki, és igazán rosszfiússá teszi a kinézetét. Kritikusan nézegette a végeredményt a tükörben. A piros, feszülős boxer rásimult a testére, semmit nem rejtve el a tekintetek elől. A mellény a bordájáig ért, és annyira kicsi volt, hogy elől nem tudta összekapcsolni. A fehér bolyhos gallér csiklandozta a tarkóját. A nyakában Feri kedvenc piros nyakkendője lógott.

Ez volt élete leghülyébb ötlete, mert inkább röhejesen nézett ki, mint kívánatosnak. Majdnem beletúrt a hajába, de eszébe jutott, hogy tíz percig szenvedett vele, hogy normálisan álljon. Át kellene öltöznie, még mielőtt Feri hazajön, és elfelejteni az egészet.

– Jani, megjöttem! – kiabált be Feri az előszobából. Boka pánikszintje emelkedni kezdett.

– Szevasz! – kiabált be még valaki. Boka pánikja elérte a kritikus pontot, és a rendszer összeomlott.

– Ádám átjött felrakni a lámpát a konyhába.

Boka hatalmas lendülettel csapta be a hálószoba ajtaját. A kilincset markoló kezére először csak egy-két könnycsepp hullott, de aztán olyan hirtelen kezdtek záporozni, ahogy a nyári vihar érkezik.

– Minden rendben? – kérdezte Feri az ajtó túloldaláról.

– Szólhattál volna! – préselte ki magából Boka a szavakat. Nem akarta, hogy Feri meghallja, hogy éppen egy kiborulás kellős közepén van, mert akkor tuti bejön, és ha Pásztor meglátja ebben a szerelésben, akkor soha többet nem teszi ki a lábát a lakásból.

Hallotta, ahogy az ajtó túlsó oldalán Feri és Pásztor fojtott hangon beszélgetnek, de nem értette, hogy miről. Mint egy megvadult állat, úgy tépte fel az elméjében lévő képzeletbeli ajtót a megfelelési kényszernek hívott szörny, és egyetlen másodperc alatt ezernyi mérgező gondolattal töltötte meg a fejét. Boka hallotta, ahogy a szülei felváltva mondogatják, hogy neki kell lennie a legügyesebbnek, legszebbnek, legjobbnak, legpedánsabbnak, és már ott volt a rettegett mondat is: Elbuktál. Tudta, hogy ez nem igaz, hiszen ez csak egy szerencsétlen véletlen, hogy Pásztor Ádám pont most ért rá megcsinálni a lámpát, amiért Boka panaszkodik már egy hete. Nem bukott el, csak rosszul jöttek ki a dolgok, de nem tudta, egyszerűen nem tudta meggyőzni magát.

A lábai kezdték feladni, ezért elbotorkált az ágyig, amitől persze gyengének érezte magát, aztán csak hagyta, hogy a sírás eluralkodjon rajta.

– Jani? – kopogott be hozzá Feri, ki tudja mennyi idő elteltével. – Kész a lámpa. Megnézed? Ádám még a kapcsolót is kicserélte a WC-ben. Jani?

– Ne gyere be! – kiabált ki sírástól rekedt hangon. Elkezdte lerángatni magáról ezt a nevetséges cuccot, de a nyakkendő nem akart engedni.

– Azta! – hallotta meg Feri döbbent hangját.

– Mondtam, hogy ne gyere be – üvöltött rá az ajtóban tátott szájjal bámuló Ferire. – Menj ki! Menj ki!

– Hogy lehetek én ennyire szerencsés? – Feri odasétált Boka elé, aki a takaróval próbálta eltakarni magát. – Te annyira...

– Szerencsétlen. Szánalmas. Röhejes.

– Jóképű, vagány és szexi – mosolygott Feri, aztán egy határozott mozdulattal kirántotta Boka kezéből a takarót, aztán végigmérte a barátját. – Szentég! Annyira dögösen nézel ki, mindjárt meghalok.

Feri óvatosan magához húzta Bokát, szorosan átölelte és a halántékát puszilgatta.

– Nincs semmi baj – suttogta a fülébe.

– Egy egyszerű meglepetést se vagyok képes összehozni.

– Dehogynem! Megleptél, és még mindig nem tértem magamhoz, hogy mennyire szerencsés vagyok, és milyen észveszejtően szexi vagy.

Feri lehúzta Bokát az ágyra, és addig ölelte, amíg már nem sírt.

– Sajnálom – suttogta Boka.

– Nem kell sajnálnod semmit. Ez most ilyen szerencsétlenül jött ki. – Feri megcsókolta a Boka vállát, feltérdelt, és mosolyogva lenézett rá, aztán beakasztotta a mutatóujját a nyakkendőbe. – Ez a kedvenc nyakkendőm?

– Igen.

– És honnan szerezted ezt a mellényt? – simított végig Feri a bolyhos szegélyen.

– Én... – Boka felsóhajtott, mert Feri éppen a hasát cirógatta. – Vettem egy piros pólót, szétvágtam, és rávarrtam ezt az izét.

– Ezt te csináltad? – hajolt Feri oda Bokához, és összeérintette az orrukat. – Én azt hiszem, ebben a pillanatban még szerelmesebb lettem beléd.

– Két napja a vacsora láttán is ezt mondtad – kuncogott Boka. Feri apró puszikat adott az arcára, az orrára, a homlokára, aztán áttért a nyakára. Boka finoman leállította.

– Puszilgatni foglak – jelentette ki Feri –, és cirógatni, és ölelgetni, és el fogom mondani vagy százféleképpen, hogy mennyire csodálatos vagy, és nagyon szeretném, ha karácsonykor megint felvennéd ezt a szerelést.

Boka elmosolyodott. Szerette Feriben, hogy ennyire megértő, pedig érezte, hogy a jelmez megtette a kellő hatást. Talán pár óra elteltével csökkenni fog a szorongása, vagy esetleg reggelre, és akkor végre rendesen kiélvezhetik a ruhát. De ha addigra sem múlna el, akkor majd karácsonykor felveszi újra, a nyakkendőt masnira cseréli, és beül a fenyőfa alá.

◦•●◉✿ 🎅🏽 ✿◉●•◦ 

Nagyon Boldog Mikulást Mindenkinek! :)