Advent a Pál utcában 2022

13. Karácsonyi kórus - Nemecsek/Idősebbik Pásztor

A rozoga létra tetején állva, miután már negyedjére tüsszentette el magát, Pásztor Ádám megállapította, hogy a függönykarnison áll a por, és az bizony kimaradt az őszi nagytakarítás alkalmával. Más ember bosszankodott volna, de Pásztor annak örült, hogy van egy hely, amit magáénak mondhatott. A kis Kádár-kocka ház Pest megyében egyáltalán nem volt nagy szenzáció. Igaz, az ablakokra ráfért volna egy csere, és egyszer majd a kerítéssel is kezdeniük kell valamit, de a falak nem vizesedtek, a tetőre azt mondták, még jó öt évet kibír, és volt kert, amit Nemecsek teleültethetett virággal meg zöldséggel. A környék csendes volt, a helyiek kedvesek, a közösség összetartó. Pásztornak egy életre elege lett a fővárosból, a nyolckeri emberekből, balhékból, és még csak a húszas évei elején járt, de már most tökéletesen elégedett volt a nyugodt vidéki élettel.

Egy újabb tüsszentés után úgy döntött, hogy jó lesz így a jégcsap módjára lógó fényfüzér a függönyön. Óvatosan kecmergett le az öreg létráról, ami vészjóslóan recsegett a súlya alatt. Különös, himbálódzó fényfoltokra lett figyelmes az utcán. Négy pontot számolt össze, amik az utca egyik oldaláról a másikra vándoroltak, közben lengedeztek, mint a kalász az őszi szélben. Már egész közel jártak a házhoz, amikor végre leesett neki, hogy mit lát.

– Sikerült felrakni a fényeket? – jelent meg Nemecsek mellette. – De jó! Kapcsoljuk fel.

Pásztor pont abban a pillanatban ugrott le a létráról, ami nyekeregve, zörögve, recsegve adta a világ tudtára, hogy nem örül a hirtelen és agresszív mozdulatoknak, amikor Nemecsek felkapcsolta a füzért és az ablakok sárga fényárban úsztak.

– Ne! – kiáltott rá Ádám. A szoba méretének és szegényes berendezésének köszönhetően két nagyobb lépéssel már a villanykapcsolónál volt, amire széles tenyerével rácsapott, és a következő pillanatban már Nemecsek kezéből tépte ki a fényfüzér kapcsolóját.

– Neked meg mi bajod? – kérdezte Nemecsek, miután Pásztor lekapcsolta a fűzért, és a falhoz préselte.

– Jön a karácsonyi kórus. Ha látják, hogy sötét van, akkor nem állnak meg.

Az összetartó közösségben az volt a jó, hogy kölcsön lehetett kérni egy fúrót vagy egy létrát a szomszédtól, a rossz meg az, hogy csináltak egy rakás programot, és kicsit elvárták, hogy mindenki részt vegyen benne.

– A konyhában is ég a villany – jegyezte meg Nemecsek gúnyosan, aztán belevájta a körmeit Pásztor karjába, amikor ki akart rohanni. – Leállnál? Mindenki tudja, hogy itthon vagyunk.

A szomszéd háznál felkapcsolt a mozgásérzékelő lámpa, ahogy kiálltak a lakók a bejárati ajtó elé. Pásztor lerántotta Nemecseket a földre, és mielőtt a szőke tiltakozhatott volna, szenvedélyesen megcsókolta.

Pásztor nem rajongott a közösségi programokért. Nagyon szívesen segített az előkészületekben, sátrat állítani, padot pakolni, pultot összerakni. De hogy utána részt is vegyen a falunapi mulatságon? Ki van zárva. Ezek a dolgok Nemecseknek voltak valók, aki az ártatlan mosolyával és szőke hajával elbájolt mindenkit, és annyira természetesen jött neki a csevegés és az őszinte sajnálkozás a döglődő petúniák meg az összeesett süteménytészta miatt.

– Ugye tudod, hogy ez most nem fog bejönni? – kérdezte Nemecsek lihegve.

– Lehetsz felül – ajánlotta Pásztor. Nemecseknek egy pillanatra felcsillant a szeme, aztán mosolyogva megcsóválta a fejét.

– Ez most nem fog bejönni.

– Nem akarok kimenni.

– Pedig ki fogsz.

– Nem!

– Az öcséd is benne van a kórusban! – csattant fel Nemecsek. – Ahogy a legjobb barátom is. Egy hónapja gyakorolnak és délután óta járják a környező településeket, hogy pénzt gyűjtsenek a művelődési ház felújítására.

Pásztor bosszúsan fújtatott egyet. Az öccse igazán találhatott volna magának valami értelmesebb hobbit is, de ezt csak azért nem tette szóvá, mert végre egy egészséges tizenöt évesre hasonlított.

– Na gyerünk, menjünk – tápászkodott fel Nemecsek a földről. – Nem érek rá egész nap, még van egy rakás dolgom. Ki kell sütni a halat, meg kell csinálni a krumplisalátát, a mézeskalácsokat is be akartam még csomagolni – sorolta, közben sorra kapcsolta fel a lámpákat.

– És mikor lesz a szex rész? – kérdezte Pásztor, mert ezek alapján Nemecsek megint éjszakába nyúlóan fog a konyhában dekkolni.

– Majd, ha áll a fa.

– Hát az enyém már áll.

– Szörnyű vagy. Nem is értem, miért vagyok veled... – jegyezte meg Nemecsek tettetett sértődéssel, de azért egy vágyakozó sóhaj kiszakadt belőle, amikor Pásztor belecsókolt a nyakába.

– A szép nagy fám miatt – suttogta a fülébe, de az újabb elterelő művelete is kudarcba fulladt.

Így aztán kénytelen volt kiállni a kapuba, és meghallgatni, ahogy az egy hónapja alakult karácsonyi kórus kicsit hamiskásan elénekel pár számot. Pásztor Dávid fülig érő szájjal integetett nekik, amikor meglátta őket. Csak ötezer forinttal tudtak hozzájárulni a gyűjtéshez, amit Pásztor dobott a perselybe, aztán egy kézzel megölelte az öccsét, intett a szövetkabátban feszítő Cselének, és gyorsan visszaterelte Nemecseket a házba.

– We wish you a Merry Christmas – zendített rá Nemecsek is.

– Ne énekelj, szöszi, mert betömöm a szád!

Nemecsek visszanézett a válla felett.

– Fa-la-la-la-laaaa – dalolta, aztán kacéran rákacsintott Pásztorra, és belépett a hálószobába.

◦•●◉✿ 🎄 ✿◉●•◦