Advent a Pál utcában 2022

23. Csomagolópapír - Bolnay

Kolnay lecsapta az asztalra celluxot, a hatás kedvéért egy rúd csomagolópapírt behajított a sarokba, olyan szavak hagyták el a száját, amik egyáltalán nem illettek a karácsonyi díszbe öltözött szobához, aztán kivonult az udvarra. Elfogta a vágy, hogy olyan csónakososan felrúgjon egy üres műanyag cserepet, de tudta, amilyen szerencsétlen, eltöri a lábujját, úgyhogy inkább csak lesöpört egy adag havat az egyik fenyő alsó ágáról. Miután kitombolta magát, leült a kerti kanapéra, és Cseléék rendezett kertjét bámulta, közben pedig puffogott. A puffogás tárgya pedig nem volt más, mint az idióta Barabás.

Nemecsek minden évben kiplakátolta az iskolában, hogy akinek van felesleges játéka, ruhája, könyvei, iskolai felszerelése, az hozza be, ő pedig csomagokba rendezve eljuttatja a rászorulóknak. Alsó tagozatos kora óta szervezte ezeket a megmozdulásokat, mert egyszer látta, hogy másoknak még annyi se jut, mint neki, pedig neki se jutott sok. Ez pedig végtelenül elszomorította. Az elején jóformán csak a Pál utcaiak adtak adományokat, de mostanra már az egész iskola részt vett benne. Egyszer még cikket is írtak róla a helyi újságban.

A feladatok elosztását Boka végezte, ahogy általában mindig. Boka pedig ebben az évben valamiért úgy gondolta, jó ötlet Barabást és őt összerakni az ajándékcsomagolásra.

– Úgyis állandóan együtt vagytok – mondta Boka.

Kolnay nem értette. Bokának, nem tűnt még fel, hogy amikor Barabással egy helyiségben vannak, akkor általában ölni szokták egymást? Geréb szokta a leghangosabban mondogatni, hogy fejezzék már be, mert rohadt idegesítőek.

Ha pedig nem lenne elég, hogy több órára összezárták Barabással, kiderült, hogy az az idióta profi ajándékcsomagoló. Amíg Kolnay nagy nehezen becsomagolt egy könyvet, addig Barabás hármat, meg két plüssállatot. Az összes csomagja úgy nézett ki, mintha valami kicseszett karácsonyi magazinból esett volna ki.

Mostanában állandóan úgy érezte, hogy beégeti magát Barabás előtt. Ez pedig baromira idegesítette, mert az utóbbi időben azt akarta, hogy Barabás nagyszerűnek találja, ami meg még jobban idegesítette.

– Befejezted a hisztit? – jelent meg az említett az ajtóban.

– Húzzál innét!

– Mi bajod van? – ülte le Barabás is a kanapéra.

Kolnay egy ideig konokul hallgatott, és mikor elunta, hogy Barabás tíz centiről bámulja a profilját, felpattant.

– Te miért tudsz olyan szépen csomagolni? – fakadt ki.

Barabás elnevette magát.

– Kapd be! – vetette oda Kolnay, és nekiindult a kertnek, hogy most már tényleg felrúgjon valamit.

– Várj már! – Barabás elkapta a karját, mielőtt még leléphetett volna a teraszról, és egy határozott mozdulattal visszarántotta. Kolnay lezuhant a kanapéra. – A szüleim pedagógusok.

– Az enyémek meg orvosok! – vágott vissza Kolnay egyből, bár baromira nem értette, hogy jön ez az ajándékcsomagoláshoz.

– Tudom, és ha bármelyik plüssmacinak szívmasszázst kellene adni, minden bizonnyal tökéletesen csinálnád.

– Még jó! – Kolnay a mellkasa előtt összefonta a karját, és meredten bámult előre.

– Nézd, én egészen kiskorom óta segítek anyunak ajándékokat összerakni: év eleji kezdő csomag, mikuláscsomag az elsősöknek, év végi jutalomkönyvek, és a többi. Állandóan csomagolunk. Lassan már csukott szemmel be tudnék csomagolni egy mesekönyvet.