Advent a Pál utcában 2022

24. Emlékkönyv

– Egyszer réges-régen ezek között az ódon falak között még nem könyvtár volt, hanem egy hatalmas és bölcs mágus lakott. Nem csak a rettenthetetlen mágikus erejéről volt híres, hanem hogy mindig tudott egy jótanáccsal szolgálni. Úgy tartják, a végtelen bölcsességét onnét szerezte, hogy mindig meghallgatta, hogy mások milyen tanácsokat adnak, és ezeket lejegyezte az emlékkönyvébe. A legenda szerint a bölcs mágus a halála előtt megbűvölte a könyvet, hogy ne kerülhessen rossz kezekbe, és csak azok találhassanak rá, akiknek tényleg szüksége van egy jótanácsra. Ezért is nevezik egyesek a Kétségbeesettek kézikönyvének. Az öreg mágus arról is gondoskodott, hogy a könyv sose fogyjon ki a tanácsokból. Varázst bocsájtott rá, ami úgy szól, hogy azoknak, akik Szenteste pontban éjfélkor tiszta szívvel, segítő szándékkal lépnek be a könyvtárba, megjelenik a könyv, és beleírhatják a saját tanácsaikat.

Boka mosolyogva átrakta az egyik lábát a másikra. Csónakosnál jobban senki nem tudta elmesélni az Emlékkönyv történetét. Már tíz éve ő volt a hivatalos mesélő, és eltökélt szándéka volt, hogy haláláig megtartja ezt a pozíciót.

– Milliókat kereshetne, ha hivatalos mesefelolvasónak menne – suttogta Csele. Nemecsek egyetértően hümmögött.

Boka mögött ott ült az egész brigád: Pál utcaiak és Vörösingesek egyaránt, akik az első alkalomtól kezdve mindig meghallgatták Csónakos előadását. Boka balján Áts Feri foglalt helyet, aki gyengéden simogatta a kézfejét. Ilyenkor, az adventi időszakban mindig eszébe jut, hogyan békítették ki a két társaságot, és hogyan készültek rá, hogy elmondják, ők már rég többet látnak a másikban, mint egy volt ellenséget.

Csónakos előadását, mint mindig, most is hatalmas tapsvihar követte, aztán meg rengeteg kérdés. Csónakos még mindig szeretett legendákkal foglalkozni, talán azért is érte be az egyszerű könyvtárosi munkával. De ha lenne rá lehetősége, hátizsákot ragadna magához és nekivágna a nagyvilágnak, hogy legalább egy misztikus történetet megfejtsen. Ez egészen huszonnegyedike estéig egy olyan álom volt, amiről egy sör mellett kellemesen el tudott beszélgetni. De aznap úgy döntött, neki nem elég az álom, ezért délután beírt a közös csoportcsetbe.

Zöld a fű, vörös a táj
Pál utcai és Vörösinges jó barát

Csónakos:
Papuskáim! Este kinek van kedve egy kis legendavadászatra? :D Utánajárhatnánk, mi igaz az emlékkönyves legendából, ha már minden évben elmesélem.

Idősebbik Pásztor:
Ez most komoly?

Csónakos:
Ja.

Nemecsek:
Nem vagyunk már gyerekek, hogy éjszakánként randalírozzunk.

Csele:
@Nemecsek, Te már akkor se randalíroztál éjjelente, amikor még gyerekek voltunk. XD

Barabás:
@Csónakos, be akarsz törni a könyvtárba? Bemásoljam, hogy mit mond erre a BTK?

Csónakos:
Van hozzá kulcsom.

Csónakos:
Ne legyetek már ilyenek! Tök jó buli lesz. Amúgy se csináltok semmi értelmeset éjjel.

Nemecsek:
Alszunk

Kolnay:
Eszünk

Áts:
Dugunk

Áts:
Lehet, neked is gyakrabban kellene, és nem lennének ilyen hülye ötleteid. @Csele, meg kellene oldani egy problémát.

Csele:
... Ha ennél gyakrabban szexelnénk, nem lenne munkánk és éhen halnánk, mert kb. csak emiatt szoktuk abbahagyni...