Advent a Pál utcában 2022

18. A képeslapüzlet 2/1 - Gernakos

Csónakos lenézett a sporttáskájára, amibe eddig csak a második kedvenc kapucnis pulcsiját sikerült beleraknia, és már most elege volt a pakolásból. Három napja készült rá, hogy összekészül és hazautazik a karácsonyi szünetre. Aznap reggel az anyukája megfenyegette, hogyha nem megy haza a délutáni vonattal, egyik süteményből sem ehet, ráadásul egész szünetben dolgoztatni fogja. Csónakosnak három órája volt becsomagolni és kiérni az állomásra. Arra jutott, hogy három óra még rohadt sok idő, és egy cigi igazán belefér, aztán tényleg elkezd pakolni.

A kollégium már teljesen üres volt. A legtöbben abban a pillanatban leléptek, ahogy letették az utolsó vizsgájukat. Csónakos csak azért nem, mert végtelenül utált pakolni. Zsebre dugott kézzel fütyörészve indult el a folyosón, és nézte a többiek zárt ajtaját. Boka és Nemecsek egy szobán osztoztak, mert így olcsóbb volt. Le se tagadhatták volna, hogy az övéké, mert Nemecsek hópihéket és rénszarvast ragasztott rá. Mellette volt Kolnay és Barabás szobája. Állítólag ők is azért béreltek közösen, hogy spóroljanak, de Nemecsek szerint azért, hogy állandóan veszekedni tudjanak. Csónakosnak erről teljesen már elképzelése volt, amit sose fejthetett ki, mert Boka mindig rászólt. A következő szobában lakott Csele, természetesen egyedül. Ő csak azért lett koleszos, mert a többiek is. Járhatott volna otthonról is, mert nem volt annyira vészesen messze a lakásuk, de a szülei akár albérletet is fizettek volna, Csele azonban nem élt a lehetőséggel. Mondjuk ő volt az egyetlen, aki saját költségen kifestette a szobáját beköltözés előtt, és megcsináltatta a csapot, mert csöpögött. Csónakos is egyedül lakott egy szobában, amiről ő úgy gondolta, hogy a végtelen mázlijának köszönheti, Boka szerint meg azért, mert senki nem bírja elviselni a kupit, amit csinál. Gerébé volt az utolsó szoba a folyosón, ő szintén egyedül lakott. Csónakos döbbenten fékezett le az ajtó előtt, amikor látta, hogy nyitva van, és Geréb hason fekve olvas az ágyon.

– Te mikor indulsz, papuskám? – támaszkodott neki Csónakos az ajtókeretnek.

Geréb felnézett a képregényből.

– Nem megyek – felelte.

– Mi az, hogy nem mész?

– Anyámék úgy döntöttek, hogy mégis csak elfogadják apa kollégájának a meghívását a tengerparti sznob partira, úgyhogy lepattintottak.

– És akkor hol fogsz karácsonyozni? – kérdezte Csónakos döbbenten.

– Hát itt – rántotta meg Geréb a vállát, aztán olvasott tovább.

Csónakos végignézett Geréb rendezett szobáján. Az asztal közepén a laptopja pihent, mellette egy könyv, fölötte egy tartóban tollak. Minden szépen elrendezve, akárcsak a polcokon. Sehol egy elhajított zokni, egy leesett papírlap, vagy akárcsak egy blokk. Rögtön az ajtó mellett a szekrény és a fal közé egy festőállvány volt becsúsztatva, mappákkal és egy vékony táskával, amiben ceruzák, ecsetek és festékek voltak. Az egyetlen dolog, amin állt a por, mert Geréb már nem rajzolt.

– Kimegyek bagózni – jelentette be Csónakos, mire Geréb intett, de nem nézett fel.

Csónakos cigizés közben csak arra tudott gondolni, hogyan visszhangzottak a léptei az üres kollégiumban, Gerébnek mennyire steril és rendezett a szobája, és milyen rohadtul szomorú így tölteni a karácsonyt. Hamarabb hívta fel az anyukáját, minthogy végiggondolta volna, hogy mit is csinál.

– Ha azért hívsz, hogy nem éred el a vonatot, én esküszöm, édes fiam, hogy kitekerem a nyakadat!

– Anyuka – nevetett fel Csónakos. – Nyugodtság! Még van három órám a vonatindulásig.

– Nekem te nem mondjad, hogy nyugodtság! Három napja hitegetsz, hogy hazajössz! És már megint bagarettázol!

Csónakos annyira meglepődött, hogy félretüdőzte a füstöt.