Advent a Pál utcában 2022

21. All I want for christmas - Cselnakos

Csele imádott a belvárosban bulizni. Szerette, amikor külföldiekbe botlottak, akikkel órákon keresztül lehetett beszélgetni, szavakat tanítani egymásnak, ledöbbenni a kulturális különbségeken. Szeretett hajnalig táncolni. Izzadságtól és csillámportól ragadva elsétálni Nemecsek albérletébe, és közben megbeszélni a világ nagy dolgait a kis szöszkével. Szerette, hogy ide nem ér el a szülei sznobsága és önmaga lehet.

Az egyetlen dolog, amit nem szeretett, az a rámenősség volt. A lányok viszonylag hamar kiszúrták maguknak, mert felismerték a márkás ruhákat, és egyből meg akarták hívatni magukat egy italra. Csele szívesen fizetett valakinek egy italt vagy akár többet is, de ő akarta eldönteni, hogy ki legyen az illető. A srácok meg mindig ugyanazt akarták. Egyetlen gyors menetet a közeli motelban.

Egyszer azt remélte, hogy majd összefut valakivel, aki ennél sokkal többet akar.

– Talán túl magasra rakod a lécet – mondogatta Nemecsek, de Csele nem hitte, hogy olyan magasan lenne. Bárki, aki nem azzal indított, hogy „Teccől gecó”, már esélyt kapott, de ők azzal rontották el, hogy tíz perc után már a szexről beszéltek.

Csele egykedvűen ült a bárpultnál, épp most koptatott le egy újabb idiótát. A szórakozóhelyen előkarácsonyi bulit tartottak. A pultosok vagy Mikulás-sapkát, vagy rénszarvas agancsokat viseltek, a falra hópelyheket világítottak, és nagyon sok diszkósított karácsonyi dal szólt. Csele abban reménykedett, hogy talán az ünnepek közeledtével szerencséje lesz, és végre összeakad az Igazival.

Nagy lendülettel vágódott be mellé egy srác, aki úgy integetett a pultosnak, mintha legalábbis repülőgéplandolást koordinálna. Szép, izmos karja volt, ujjatlan felsőt viselt, és a könyöke fölött egy kék Hello Kitty-s csillámtetoválás virított.

– Menő, mi? – kérdezte a srác. – A húgomtól kaptam.

Csele megbabonázva nézte az előtte állót. A srác állán volt egy vágás, amit egyértelműen borotválkozás közben szerzett, az arcán meg egy kör alakú seb, ami talán egy elkapart pattanás eredménye volt. De Csele nem is ezeket látta meg először, hanem azt a sugárzó mosolyt, amivel ránézett.

– Na halljam, szépfiú, téged mivel lehet levenni a lábadról? – kérdezte a srác, miután magába döntötte a sörét meg egy rövidet. A DJ elindított egy újabb diszkós karácsonyi zenét, ez alkalommal a Csendes éjt. A magasztos hangon szóló kórus és a tüc-tüc fura egyveleget alkotott.

– Az ilyen hülye szövegekkel például nem – felelte Csele.

– Értem – bólintott a srác komolyan, majd közelebb hajolt Cseléhez. – Tehát, ha azt mondom, hogy ha velem távoznál, biztos nem lenne csendes éj, de sokszor mondanád, hogy te szentséges ég, akkor nincs esélyem?

Csele annyira ledöbbent ezen a frappáns válaszon, hogy megszólalni se bírt.

– Hm... Látom, ez nem jött be. Akkor… Nem hittem, hogy hóember vagyok, de most érzem, hogy olvadok, ahogy rám nézel.

Csele felnevetett.

– Igen! – mondta a srác diadalittasan. – Jó úton haladok? Oké, ha én hóember vagyok, akkor te nem szeretnél ajándék lenni? Szívesen kicsomagolnálak.

Csele, bár mosolygott, megcsóválta a fejét.

– Csónakos! – kiáltotta valaki, mire a srác a terem túlsó felébe kapta a tekintetét, intett, aztán visszanézett Cselére.

– Mennem kell – jelentette be. Elindult, de két lépés után visszafordult Cseléhez. – Amúgy neked nem egy karácsonyfa tetején kellene ülnöd? Csak mert nálad ragyogóbb csillagot még nem láttam.

Csele megint felnevetett, de mire válaszolhatott volna, az idegen, Csónakos, beleveszett a tömegbe.

Hajnalban csalódottan indult el az éjszakai buszhoz. Egyedül volt, mert Nemecsek a pasijánál éjszakázott.

– Várj! – kiáltotta valaki. Csele kíváncsian megfordult. Csónakos lélekszakadva rohant utána. – Figyu! Lefotózhatlak? Csak hogy meg tudjam mutatni a Jézuskának, hogy idén mit kérek karácsonyra.

Csele nevetésétől visszhangzott az utca.

– Te nem vagy normáááá…

Csónakos, pont mikor Csele elé ért, megcsúszott a havon, és belé kapaszkodott, hogy megtartsa az egyensúlyát. Nekiesett egy parkoló autónak és Cselét is magával rántotta.

– Basszus! Ne haragudj! – szabadkozott Csónakos. – Jól vagy?

Két kézzel, erősen tartotta Cselét. Egymásnak simult a testük.

– Mondd csak – nézett fel Csele somolyogva –, ez egy cukorpálca a zsebedben, vagy ennyire örülsz, hogy megint láthatsz?

Csónakos felröhögött, aztán elfordította a fejét, és az utca vége felé nézett.

– Te is látod, amit én? – kérdezte.

Csele is ugyanabba az irányba nézett, de az utca kihalt volt. – Mit kellene látnom?

– Azt, hogy egy tökéletes karácsonyi randi előtt állunk – felelte Csónakos vigyorogva, aztán összefűzte az ujjaikat. – Elárulod végre a nevedet?

– Csele Csaba. Ugye tudod, hogy a karácsony az ajándékozásról szól? Igazán megajándékozhatnál a számoddal.

Csónakos megint nevetett, aztán a nyakukba vették a hajnali zúzmarába burkolódzott várost, és órákon keresztül beszélgettek.

◦•●◉✿ 🎄 ✿◉●•◦