Advent a Pál utcában 2022

9. Karácsonyi sulidiszkó - BokÁts

Miközben Boka a szokásos karácsonyi suli-bulin Csengeyt hallgatta, aki az idei kémiaversenyről beszélt, azon gondolkozott, vajon az összes éve így fog-e telni. Körülötte a barátai mind változtak, mind kiléptek a komfortzónájukból és néha őrültségeket csináltak. Boka ugyanolyan egyszerű és kiszámítható maradt. Nyáron töltötte a tizenhatot és elfogta a vágy, hogy ő is csináljon valami rendkívülit. Persze semmi illegálist, de valamit, amire később szégyennel vegyes büszkeséggel gondolhat majd vissza.

A tornaterem felé sandított, ahol már hangosan szólt a zene, és a stroboszkóp villódzásában egy-egy pillanatra feltűntek az iskolatársak. Csónakos már bent tombolt, ahogy minden évben, és ez alkalommal a kényeskedő Cselét is magával vitte. Kolnay és Barabás is biztosan valahol ott volt a tömegben, és táncolás helyett tuti veszekedtek. Nemecsek otthon feküdt náthásan, Boka meg itt állt Csengeyvel és a kémiai elemekkel.

Úgy kortyolt bele az almalevébe, mintha legalábbis whisky lenne, és döntött: ő bemegy táncolni. És nem csak simán besétál, hanem felkéri az első arra jövő embert!

A szeme sarkából érzékelte a mozgást, hogy valaki a tornaterem felé tart. Újabb korty a whiskynek képzelt almaléből, a szemét az asztalon tartotta, de amikor az illető mellé ért, kinyújtotta a kezét, és megfogta a karját.

– Táncolsz velem? – kérdezte határozottan.

Csengey olyan hangon nyikkant fel, mint egy hörcsög, akit véletlenül megszorítottak, aztán lesápadt.

Boka már a tapintásból tudta, hogy egy bőrdzsekit fog, ami nem jelentett jót. Óvatosan felnézett a kar tulajdonosára, és azt hitte, ott helyben szívrohamot kap.

Sikerült kiválasztania a suli nagymenőjét, Áts Ferit. A fiút, akibe a lányok nagy százaléka, meg jó néhány fiú is szerelmes volt, de sokan már annak örültek volna, ha a bandájába tartozhatnának. Pechükre Áts nem tartott meghallgatásokat, hogy új tagokat toborozzon. Neki elég volt a két Pásztor, Szebenics és Wendauer. Ők öten alkották a Vörösingeseket, akik mindig fekete farmerban, piros pólóban, és bőrdzsekiben jártak.

– Oké – közölte Áts tömören, és várakozóan felhúzta a szemöldökét.

Őrült dolgot akart csinálni, de nem ennyire. Hétfőn mindenki erről fog beszélni a suliban, ráadásul még táncolni sem tud. Nem mert visszakozni, mert az is hülyén vette volna ki magát, így remegő lábakkal elindult a tornaterem felé. A bejárat előtt Áts megállította, megfogta Boka kötött mellényének alját, és megpróbálta levenni róla.

– Mit csinálsz? – kérdezte Boka ijedten.

– Ez – mutatott Áts megvetéssel a mellényre –, nem jön velünk táncolni.

Boka lenézett a ruhadarabra, amit megszokásból vett fel, mert az anyja szerint nagyon elegánssá teszi a megjelenését. Kibújt a mellényből, és az egyik közeli székre hajította, amivel bezsebelt Átstól egy elismerő pillantást.

Áts kézen fogta Bokát, és a terem közepe felé húzta. Érezte, hogy a szíve egyre hevesebben kezd verni, de nem tudta, hogy ez a tomboló basszusnak vagy Áts Ferinek volt köszönhető. Azzal nyugtatta magát, hogy egy gyors számra mindenki tud táncolni, hiszen csak ugrabugrálni kell. De mire a terem közepére értek, a DJ átkeverte a diszkós zenét egy lassúra.

A villódzó fényeket sejtelmes lézershow váltotta fel, és a terem nagy része sötétbe borult. Többen sikítottak meg úúú-ztak, Bokát pedig elöntötte a pánik. Lassúzni aztán végképp nem tudott.

Áts Ferit nem különösebben rázta meg a számváltás. A rá jellemző hideg lazasággal a vállára rakta Boka mindkét kezét, a sajátjával átkarolta Boka derekát, és a zene ütemére ringatni kezdte magukat.

Boka az első harminc másodpercben lecövekelve állt, aztán a zene dallama ellazította. Közelebb lépett Átshoz, a vállára hajtotta a fejét, a szíve még mindig őrült tempóban kalimpált, de igyekezett átadni magát a pillanatnak. Lassúzik egy iskolai bulin, a suli nagymenőjével.

Az első mélyebb lélegzetvétel alkalmával megtelt az orra Áts dezodorjával. Pont olyan illata volt, mint egy nagymenőnek, aki állandóan balhékba keveredik és annyi beírása van, mint az egész évfolyamnak összesen.

Boka hátrébb hajtotta a fejét, hogy lássa Áts arcát. Kíváncsi volt rá, hogy unja-e magát, de Áts nem a táncparkettet pásztázta menekülési lehetőség után kutatva, hanem Bokát figyelte.

A zenében felhangzott a „kissing" szó, és talán Bokának kezdett agykárosodása lenni az intenzív szívdobogástól, vagy a dezodorban volt valami tudatmódosító, ami miatt nem tudott tisztán gondolkodni, de előredőlt és egy puszit nyomott Áts szájára.

A laza hűvösségen kívül Áts ritkán mutatta ki az érzelmeit, de most tágra nyílt szemekkel döbbenten meredt Bokára.

– Ez mi volt? – üvöltötte túl a zenét.

– Semmi! Bocsánat! – kiabálta vissza Boka pánikolva, és már menekült volna, de Áts nem engedte. A szám véget ért, elkezdődött egy újabb lassúnak tűnő, közben Áts arcáról eltűnt a döbbenet, visszatért a lazaság meg a csibészes somolygás.

– Így kell ezt csinálni – kiáltotta, aztán visszahúzta Bokát, és megcsókolta.

Áts először lassan kóstolgatta, aztán végignyalta az alsó ajkát, és Boka önkéntelenül szétnyitotta a száját. Egy pillanattal később már vadul falták egymást, a nyelvük táncolt vagy verekedett, mindegy volt, csak az számított, hogy minél többször összeérjenek. Magában hálát adott az amerikai filmeknek, ahol mindig premier plánban mutatták a csókolózást, így legalább volt róla fogalma, hogy mit kell csinálni. A lassúnak induló zene felpörgött, berobbant a basszus, és a detonáció egészen Boka szívéig hatolt.

Amikor véget ért a szám, szétváltak, majd Áts ismét kézen fogta, és kivezette a teremből.

– Kösz a táncot! – mondta lazán, aztán Boka kezébe nyomta a kötött mellényét, nyomott egy puszit az arcára, és mintha mi sem történt volna, kisétált a folyosóra.

Bokának csak arra volt ereje, hogy elbotorkáljon a legközelebbi székig, aztán órákon keresztül próbálta feldolgozni, hogy élete első igazi csókját a suli nagymenőjétől, Áts Feritől kapta.

◦•●◉✿ 🎄 ✿◉●•◦