Advent a Pál utcában 2022

5.Barackfáról az angyal - Nemecsek/Idősebbik Pásztor

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok.
Barackfáról a Nemecsek lejött hozzátok, Pásztorok, Pásztorok.

Ahogy lenézett a barackfa ágai közül az alatta álló Pásztor Ádámra, elfogta a nosztalgia érzése. Egyszer régen pont ugyanígy kuporgott egy fán, és a Vörösingesek hadi tanácskozását hallgatta ki. Persze most egészen más volt a helyzet. Most azért kuporgott a fán, mert valószínűleg elment az esze.

Egyszer azt olvasta, vannak olyan rossz minőségű borok, hogy megőrülnek tőle az emberek. Lehet a nagybátyja is ilyenből főzte a forralt bort, és már el is indult nála a szellemi leépülés. Talán az se segített ennek a rossz döntésnek a meghozatalában, hogy Csónakostól hónapok óta azt hallgatta, hogy csináljon valami őrültséget. Bokától meg azt, hogy inkább legyen udvarias, és hívja el Pásztor Ádámot egy kávéra, ha már évek óta minden karácsonykor a konyhaablak csipkés függönye mögül bámulja.

Szeretné ráfogni a nyitott kerti kapura, de hát az aztán tényleg nem tehet arról, hogy baromságot csinált. Az egy dolog, hogy átsétált rajta, hogy bekukkantson az ablakon, hátha meglátja Ádámot, az meg egy másik, hogy amikor meglátta, amint éppen kijön a házból, ahelyett, hogy visszament volna a nagymamája telkére, felmászott a ház melletti barackfára.

Ádám odament a kiskapuhoz, bezárta, majd szétnézett a kertben, és mikor úgy találta, hogy minden rendben, elindult vissza a házba. Nemecsek már éppen kezdett fellélegezni, hogy megúszta, amikor a keze alatt megreccsent az ág. Ádám megtorpant. Nemecsek óvatosan elvette a kezét, és keresett egy másik kapaszkodót, de a rossz fényviszonyok között nem jól mérte fel az ág vastagságát, és abban a pillanatban letört, ahogy belekapaszkodott. Nemecsek pedig a következőben fenékre esett a fa tövében összehordott hókupacra.

Pásztor Ádám bakancsa alatt megnyikordultak a kavicsok, ahogy megfordult.

– Mintha úgy lenne a dalban – szólalt meg azon a vészjóslóan mély hangon, amivel a frászt hozta a kicsikre –, hogy mennyből az angyal, és nem a barackfáról.

Nemecsek először nem értette, hogy mire gondol, aztán eszébe jutottak az angyalszárnyak, amiket az óvodáskorú unokatesói szórakoztatására aggatott magára. Érezte, hogy az egyik szárny merevítője beleáll az oldalába. Megpróbált felállni, de a kissé már megfagyott havon minduntalan elcsúszott a cipője. Pár vergődő próbálkozás után megsemmisülten nézett fel a föléje tornyosuló Pásztor Ádámra.

– Igazán felsegíthetnél – szólalt meg kissé dühösen.

– Törött szárnnyal már állni sem tudsz?

– Baromira nem vagy vicces – morogta az orra alatt, aztán úgy döntött, hasra fordul és négykézláb állásból próbál meg felállni. Pásztor Ádám végignevette a szerencsétlenkedését.

Nemecseknek kedve lett volna arcon dobni, hátha az lefagyasztja a vigyort a képéről, de volt egy olyan érzése, hogy ő húzná a rövidebbet. Kissé ügyetlenül feltápászkodott, és megpróbált kibújni a csálén álló szárnyakból. Addig ficánkolt, míg sikerült megcsúsznia a latyakon, és megint majdnem fenékre ült, de Ádám még időben elkapta. Várt volna valami gúnyos megjegyzést, hogy milyen szerencsétlen, de Ádám szó nélkül odakísérte a ház oldalához állított padhoz, és leszedte róla a szárnyakat.

– Kösz! Az unokatesóim kértek meg, hogy vegyem fel, mert akkor biztos hamarabb jön a Jézuska – mondta, mert fontosnak érezte, hogy megmagyarázza, miért vannak szárnyai.

– És a barackfára azért másztál fel, hogy világítsál a három királyoknak?

Nemecsek elfordította a fejét. A forralt bor már egyáltalán nem dolgozott a szervezetében, és végtelenül hülyén érezte magát. Papírzörgés, egy kattanás és hirtelen jött világosság: Pásztor Ádám rágyújtott.

– Kérsz? – nyújtotta Ádám felé a dobozt. Nemecsek elfintorodott, és megrázta a fejét. – Gondolhattam volna, hogy te az jófiú típus vagy, aki nem iszik, nem dohányzik és nem bulizik.

– Gyenge a tüdőm. Óvodás koromban tüdőgyulladást kaptam, és nem sikerült teljesen rendbe hozni – magyarázta, bár nem igazán értette, hogy miért. – Ezért voltam felmentve tesiből, és ezért intézte Boka mindig úgy, hogy ne kelljen futnom előletek.

Ádám tett egy határozott lépés hátra, és igyekezett a másik irányba kifújni a füstöt. Nemecsek meglepődött ezen a kedves gesztuson.

– Ez bejön a lányoknál? – mutatott Nemecsek a cigire.

– Nem tudom – rántotta meg Ádám a vállát. – Nem érdekelnek a lányok.

– És a srácok? – csúszott ki Nemecsek száján a kérdés. Mégis csak dolgozik az a forralt bor, és már öli az agysejtjeit.

Pásztor Ádám felhúzott szemöldökkel lassan végigmérte, de válasz helyett csak hosszan beleszívott a cigibe. Három slukk után már nem maradt belőle semmit. A csikket a hóban oltotta el, aztán egy konzervdobozba rakta. Az egyik közeli ablakból nevetés szűrődött ki, Ádám arra fordította a fejét.

– Vendégeitek vannak? – kérdezte Nemecsek.

– Ja. Anyám féltestvérei meg a gyerekeik. Újra megpróbálkoznak ezzel a legyünk egy család dologgal.

Nemecseknek eszébe jutott, hogy pár éve a nagymamája azt mesélte, Pásztorék azután költöztek ide, hogy az apját lopásért és testi sértésért letartóztatták. Állítólag a családját is rendszeresen verte, az anyjuk pedig abban a pillanatban beadta a válókeresetet, amint kattant a bilincs.

– Akkor én szerintem megyek is – állt fel Nemecsek, de Pásztor elállta az útját.

– Még nem válaszoltál a kérdésemre.

– Te se az enyémre – vágott vissza Nemecsek, aztán egy pillanatra lehunyta a szemét. Pásztor nem csak magasabb volt nála, de jóval szélesebb. Csak az egyik karján annyi izom volt, mint Nemecsek egész testén. Simán meg tudná fürdetni a hóban, és semmi szüksége még egy tüdőgyulladásra. – Bocs, ehhez semmi közöm nincs.

– Miért – hajolt Pásztor közelebb hozzá –, neked bejönnek a srácok?

Nemecsek hezitált. Nem biztos, hogy egy ilyen információt meg kellene osztania a volt ellenségével. Igazából nem titkolta, már a szülei is tudták, és nagyon támogatóak voltak, amikor coming outolt. Bár a többi rokon még nem tudja, de az anyukája szerint nem is kell nekik.

– Igen – emelte fel Nemecsek a fejét. Az orra hozzáért Ádáméhoz, aki mintha csak erre várt volna. Megpróbálta megszüntetni a köztük lévő távolságot, de Nemecsek elfordította a fejét. – Ne itt. A konyhaablakból pont ide lehet látni.

– És?

– A nagyim szerint a Facebookot az ateisták találták ki, hogy azon terjesszék a sátánista propagandájukat. Szerinted, akkor ehhez mit szólna?

Pásztor Ádám elnevette magát, ami egyáltalán nem az a szokásos lesajnáló, gúnyolódó kacaj volt, aztán kézen fogta Nemecseket, és a ház mögötti kert felé vezette.

Ádám kinyitott egy ajtót, és behúzta Nemecseket. A helyiségnek korhadt fa és füst illata volt.

– Általánosban azért szekáltál annyit, mert téged is bántottak és valahol erősnek akartad érezni magad? – kérdezte Nemecsek.

– Te aztán rohadtul meg tudod hozni az ember kedvét a romantikához – horkant fel Ádám.

– Szerinted romantikus a kazán mellett csókolózni?

– Akarsz smárolni vagy sem?

Nemecsek vigyorogva belemarkolt Ádám pulóverébe, és magához húzta.

Naná, hogy akart! Végre neki is lesz miről mesélnie a téli szünet után. 

◦•●◉✿ 🎄 ✿◉●•◦