Advent a Pál utcában 2022

2. Kis Karácsony, Nagy Szerelem - Cselnakos

Az igazi őrültek háza olyan december tizedike környékén indult. Csónakos úgy érezte, hogy a város összes lakójában aznap tudatosult, hogy az autót át kellene nézetni, sőt, valaki a reggeli szállingózó hóban jött rá, hogy nem ártana lecserélni a nyári gumit. Mire befejezett egy kocsit, három másik állt a felhajtón, és az ötnapos munkahétből hirtelen hat nap lett, a nyolc óra munkából meg tizenkettő.

Csele munkahelyén se volt jobb a helyzet, mert ott is mindenki most akart minden projektet lezárni, megbeszélni, elszámolni és hibákat kijavítani. Ő se nyolc órákat töltött az irodában.

Este csak egy fürdésre maradt erejük, valamikor még a vacsorát is kihagyták, hogy minél többet tudjanak aludni. Mindkettőjüket az hajtotta, hogy még az ünnepek után is két egész hétig otthon lesznek.

Csónakos még huszonnegyedikén is bement délelőtt a műhelybe, mert előző este felhívta valaki rimánkodva, hogy nézzen rá a kocsijára. Csónakosnak meg áldott jó szíve van, úgyhogy bement, leellenőrizte a fékeket, kicserélt néhány apróságot, majd útjára engedte a családot. Utána már ment volna ő is, de persze az emberek látták, hogy mozgás van a műhelyben, és mindenkinek akkor jutott eszébe, hogy kezdeni kellene valamit a négy hónapja világító SZERVIZ felirattal. Csónakos kettő órakor szó nélkül rácsukta valakinek az orrára az ajtót, lekapcsolta a lámpát, és fürdés nélkül elindult haza. A boltok többsége már zárva volt, és az utcák is kezdtek kiürülni.

Cselét a konyhában találta, éppen akkor vette ki a bejgliket a sütőből.

– Szia! – köszönt neki Csele izgatottan. – Végre itthon vagy! Tök sok mindent sikerült megfőznöm. Csináltam halászlevet, meg krumplisalit, úgy, ahogy szereted, és sütöttem húst is, meg idenézz, bejgli! A mákosra rajzoltam fenyőfát.

Csónakos egészen az utolsó mondatig mosolygott.

– A jó büdös kurva életbe! – csapott bele ököllel az ajtókeretbe.

– Mi a baj?

– A fa! Elfelejtettem azt a kurva fát!

– Hogy mi?

– Picsába! – Csónakos még egyszer behúzott egyet az ajtókeretnek. – Reggel még nem volt ott senki. Gondoltam, majd napközben kiugrom, de a Jóisten is most akart fékolajat cseréltetni. Hazafelé meg már csak az érdekelt, hogy minél hamarabb itt legyek.

Csónakos keze újra meglendült, de Csele rákiabált.

– Elég legyen!

– Ne haragudj – mondta Csónakos, és megpróbálta átölelni Cselét, de ő arrébb lépett.

– Menj fürdeni.

– Csabi.

– Menj fürdeni – tolta el magától Csónakost. – Izzadságszagod van.

Csónakos egy újabb cifra káromkodás után bemasírozott a fürdőbe, és beállt a zuhany alá. Miközben megszabadította magát a kosztól, olajfoltoktól és testszagoktól, azon agyalt, hogy hol tudna fenyőt venni. Egész decemberben azt harsogta a híradó, hogy idén nagyon kevés fát fognak árulni, és mindenki időben gondoskodjon a sajátjáról. Csónakos utálta az ilyen pánikkeltést, mert egész héten azt látta, hogy még roskadásig vannak a faárusító terek, és ha lett volna egy percnyi ideje, akár tegnap is megvehette volna.

Miután végzett a fürdéssel, egy üres lakás fogadta. Az első gondolata az volt, hogy Csele most szakított vele, de a telefonján lévő rövid üzenet (Maradj otthon! Nemsokára jövök! <3) egy kicsit megnyugtatta.

Egy kanállal beleevett a krumplisaliba, ami tényleg pont olyan lett, ahogy szereti, ettől meg még szarabbul érezte magát. Neki csak egy feladata volt, hogy szerezzen egy rohadt fát, Csele meg lefőzött egy egész menüt.

Hogy enyhítsen a bűntudatán, felrakta az előkészített fényeket. Cselének állandóan az volt a mániája, hogy a lakás minden pontján valami fényfüzérnek kellett lógnia. Majdnem minden ablakra került egy, meg a nappali ajtókeretére és a műkandalló tetejére is.

Csele majdnem egy órával később jött vissza, addigra pedig Csónakos már teljesen magába zuhant.

– De jó, hogy felraktad a fényeket! – ülte le Csele a kanapéra. – Ugye nem depizel?

– De igen. Apádnak igaza volt. Jobban jártál volna egy bankárral.

– Apámnak akkor van igaza, amikor csukva van a szája. Nézd, mit vettem!

Csele előügyeskedett egy apró, olyan harminc centis fát a kezében lévő zacskóból.

– Ez az az izé, amit széjjelkínoznak, hogy ilyen kicsit maradjon? – kérdezte Csónakos.

– Igen, bonsai fa, és most tekintsünk el attól, hogy hogyan lett ekkora.

Csónakos jobban szemügyre vette a mini fát, és akkor tűnt fel neki, hogy tűlevelei vannak. Csele újabb dolgokat pakolt ki a kanapéra: piros és aranyszínű nagyobb szemű gyöngyöket, damilt, egy piros színű mini boát és egy elemes ledsort is.

– Hol szerezted ezeket? – kérdezte Csónakos.

– Azokból a biszbasz-árusító boltokból, ahol szerinted indokolatlanul sok időt töltök Nemecsekkel, és soha nem akarsz bejönni.

– Sajnálom, hogy elbasztam.

– Nem rontottál el semmit. – Csele megsimogatta Csónakos arcát.

– Dehogynem! Egy kibaszott karácsonyfát nem tudtam szerezni!

– Itt a karácsonyfánk! – emelte fel Csele a bonsait. – Ezt fogjuk feldíszíteni!

– Ezt? – horkant fel Csónakos. – Miénk lesz a világ legkisebb karácsonyfája.

– Az lehet, viszont miénk a világ legnagyobb szerelme – kontrázott rá Csele mosolyogva. Erre már Csónakos is elmosolyodott.

A világ legkisebb fájának feldíszítéshez több óra volt szükségük, mert ajándék-kibontással kezdtek, ami úgy indult, hogy Csónakos levette Cseléről a pulóvert.

◦•●◉✿ 🎄 ✿◉●•◦