Advent a Pál utcában 2022

20. Ajándék

Cselénél gyűltek össze, ahogy általában mindig, mert neki volt akkora nappalija, ahol kényelmesen elfértek mindannyian. Az pedig külön plusz volt, hogy az anyukája még ennyi év után is ragaszkodott hozzá, hogy ő gondoskodjon az ételről, mint amikor még gyerekek voltak. Igaz, akkor még saját maga csinálta az ételeket, mostanra inkább hidegtálakat és süteményeket rendelt a fiúknak. Persze régen sokkal kevesebben voltak, akkor csak a hat Pál utcai fiút kellett etetni, de mostanra már csatlakozott hozzájuk öt Vörösinges is.

Boka az egyik fotelban ülve figyelte a társaságot. A lábán egy dobozt egyensúlyozott. Előző nap hozta a postás, és először azt hitte, hogy Feri ajándéka érkezett meg, de a csomagban egy lapos dobozt talált. Az egyik oldalán a következő szöveg állt: „SZIGORÚAN TILOS KIBONTANI 2022. DECEMBER 20-IG!!!" A másikon, hogy a kinyitásnál kiknek kell jelen lenni. Zöld betűkkel a Pál utcaiak neve, pirossal a Vörösingeseké. A feladó nevénél az szerepelt, hogy Patkóm Ágnes, amin Boka két percig hangosan röhögött. De ettől függetlenül nem tudta mire vélni ezt a fura csomagot. Gyanúsnak találta, hogy a kibontás dátuma pont megegyezett a szokásos közös karácsonyuk dátumával.

– Hol van Nemecsek? – kérdezte Barabás.

– Vizsgálaton – válaszolta Csele, mire mindenki belefagyott a mozdulatba. Döbbent csönd telepedett a társaságra.

– Csak a szokásos éves felülvizsgálaton – pontosított Boka, mire érezhetően könnyebb lett a légkör.

Nemecsek tizenegyedikes korában kapott egy nagyon durva tüdőgyulladást. Hosszú hónapokat töltött kórházban, voltak időszakok, amikor nem volt magánál és gépek segítették a légzését. Majdnem egy egész évbe telt, mire sikerült meggyógyítaniuk, és rendszeresen kellett felülvizsgálatra járni, mert a tüdeje már nem működött száz százalékosan. Az ő betegsége békítette ki véglegesen a két háborúzó bandát.

– Miért nem mentél vele? – kérdezte Csónakos szemrehányóan az idősebbik Pásztortól. Lassan harminc évesek lesznek, de Csónakos és Pásztor még mindig úgy tudtak kakaskodni, mint gyerekként.

– Hagyd – szólt rá Csele csitítóan. – Ha szerette volna, hogy bármelyikünk elkísérje, szólt volna. De tudod, hogy Nemecsek mennyire utálja, hogy miatta járkálunk kórházakba.

Abban az időszakban délutánonként felváltva ültek az ágya mellett, ott írták a leckéjüket, vagy korrepetálták egymást. Nemecsek meg úgy érezte, hogy a fiúk értékes délutánokat pazaroltak el a fertőtlenítő szagú épületben.

– És amúgy késni fog – szólalt meg Pásztor Ádám. – Írt, hogy sokan vannak, de azért megpróbálja előrébb könyörögni magát.

– Ez micsoda? – bökött rá Kolnay a Boka ölében lévő dobozra.

– Fogalmam sincs – vallotta be Boka. – Tegnap kaptam. Rajta van mindannyiunk neve.

A társaság úgy gyűlt a fotel köré, mint a mesét váró gyerekek.

– Ma van huszadika, nem? – szólalt meg Szebenics. – Akkor ma kell kibontani.

– És ha bomba van benne? – kérdezte Barabás.

– Ne legyél már hülye – csapta Kolnay tarkón. – Ki küldene nekünk bombát?

– Hát én néha szívesen küldenék nektek – jegyezte meg Wendauer. – Még mindig rohadt idegesítőek vagytok!

– Na, kinyitjuk vagy mi lesz? – kérdezte Csónakos, mielőtt Barabás és Kolnay egyesítették volna erőiket Szebenics és Wendauer ellen.

– Legyen – egyezett bele Boka, és feltépte a csomagolást.